Némi véletlen közjátékával fény derült rá, hogy eddig nem is volt olyan könnyű kommentelni, így talán ezért volt olyan passzív az olvasó közönség. Igyekeztem orvosolni a problémát, remélem, hogy mostantól kicsit több lehetőség lesz rá, és hogy talán aktívabbak is lesznek az olvasók, és írni is fognak.
Végéhez közeledik a felmondási időm, hamarosan elhagyom eddigi munkahelyem, és más céghez megyek. Ezzel kapcsolatban egy csomó feladat, tennivaló, és elintézni való akadt. Papírokat aláírni, ügyeket intézni, elmaradásokat pótolni, céges eszközöket visszaadni, még egyszer újra megküzdeni a bürokráciával. Belépéskor ugyanezeken kellett végigmenni, csak fordított irányba. Aztán kezdődhet a bejelentkezési procedúra előről az új helyen.
Talán ez jobb cím lett volna a képnek, amit végül Riverdance címmel indítottam az idei (27.) Sajtófotó Pályázaton. Talán jobb hatásosabb cím lett volna, hiszen a képen a lenyugvó nap látszik, és vele együtt végső nyughelyén a hajó, aminek a nevét kapta a fotó. Ezzel a címmel választották ki a Természet és tudomány kategória harmadik legjobbjának, így ezt a címet fogja viselni. Talán az idők végezetéig. Amiről kicsit a kép is szól: hogy lenyugszik a nap, és a hullámokkal dacoló komp se szeli többé a habokat. Igaz, ez a tudatosság nem volt mind benne, mikor a fotót készítettem. Egy kicsit más (szó)kép(zet) társítás vonzott hozzá eredetileg (a látvány mellett): a tánc.
Míg most a Wikipédián utána nem néztem, nem is sejtettem, hogy a blogok története egészen az 1990-es évekig visszanyúlik. Mindig azt hittem, hogy ez csak egy néhány éves divat. Bár voltak emlékeim egy általam is sokat látogatott blogról, amiről sokáig magam sem tudtam, hogy az egyáltalán egy blog volt.
Ilyet se láttam még, leállt a G-Mail. Mondjuk náluk is bocsánatos bűn, és semmi sem lehet tökéletesen hibátlan. Csak szokatlan, mert bármilyen remek szolgáltatókat használok is (remélem, hogy ők is olvassák a blogomat) használok, a Google szolgáltatásait eddig még nem sikerült senkinek felülmúlni.
A korábban – és a műfajban egyébként is gyakran – emlegetett Vincent Laforet ismét újabb projekten dolgozik frissen zsákmányolt Canon EOS 5D mark II fényképezőgépével. Ezúttal Jamie O’Brien szörfösről készít filmet, persze hol máshol mint Hawaii szigetén. Blogjában mentegetőzik kicsit, hogy így télen Hawaii sem annyira ideális környezet a szörf videókhozhoz (jó vicc, próbálkozna csak a Balatonon).
Kiszel Tünde – aki nem Anyó – ismét remekül szerepelt az Operabál sajtótájékoztatóján. Utolsó kérdezőként feltette kérdéseit, majd rikító piros ruhájában megfordult, és háttal a hozzá beszélő világsztárnak, belavírozott a díszvendég (idén Franco Nero) elé, hogy készíthessenek róluk egy közös fotót. Persze nincs ebben semmi újdonság, hiszen ezt minden évben eljátssza, és mások is akadnak minden évben az Operabál sajtótájékoztatóján, akik csak azért jönnek, hogy kezet rázhassanak a sztárvendéggel, kérjenek egy autógrammot, és fotózkodjanak vele. Olyanok meg minden sajtótájékoztatón vannak, akik csak azért jönnek, hogy jót egyenek az állófogadáson.
A hír oldalak és híradók jobbára egymást, meg hírügynökségeket idézve tényszerűen közlik, hogy az állam vett a Nemzeti Múzeumnak egy csomó Robert Capa képet (Napi Gazdaság/Hírsarok, Népszava, MTV híradó, HírTV, FigyelőNet, Index). A fotós oldalak többsége meg még ennyit sem közöl. Élik mindennapjaikat és újabb digitális csodákról számolnak be, elszaladva a régmúlt rendkívüli értékei mellett…
Egy ismerős küldte az alábbi videó linkjét. Neki ez a Nick Vujicic videó adott erőt, motivációt, hogy talpra álljon, mikor padlón volt.
Nem hiszek a szerencsében, sőt a sors kegyében sem. Szerintem az ember maga irányítja az életét, a sors, szerencse, véletlen, pedig csak akkor tudja átvenni az irányítást az életünk felett, ha mi lemondunk róla, hogy arra tereljük az eseményeket, amerre számunkra megfelelő lenne.