Nem hiszek a szerencsében, sőt a sors kegyében sem. Szerintem az ember maga irányítja az életét, a sors, szerencse, véletlen, pedig csak akkor tudja átvenni az irányítást az életünk felett, ha mi lemondunk róla, hogy arra tereljük az eseményeket, amerre számunkra megfelelő lenne.

“A szerencse ahhoz pártol, aki észnél van.” – mondás

Persze kétség kívül ez a könnyebb, reménytelibb út. Hinni, bízni, reménykedni benne, hogy van valahol, ott kint, rajtunk kívül valamilyen erő, aki segít, megszán. Vagy akit okolhatunk, ha rosszul alakulnak a dolgok körülöttünk.

Vannak, akik azzal vádolnak, hogy túlzottan optimista vagyok, de mi mást tehetnék? Az optimizmus szerencsét hoz.