Fotó: Henry Romero/Reuters
Előkerült a szerződés, amivel Lady Gaga próbál fotókat lejmolni a koncertjén dolgozó fotósoktól. A történet nem új, de most újra előkerült.
Nem csak én írtam Lady Gaga fotós szerzői jog követeléséről korábban, Ke$ha hasonló próbálkozása kapcsán, de a mostani cikk írói is. Már akkor is hivatkoztam a PetaPixel közel egy évvel ezelőtti cikkére, és azóta nincs is új fejlemény az ügyben. Annyi történt azóta, hogy a PetaPixel újra belefutott valahol a szerződésbe, amit most elegendő hírértéknek éreztek a sztori felmelegítéséhez. Pedig már a múltkori cikkük megjelenésekor is ismert volt a szerződés, hiszen saját példányát a történetben érintett fotós maga is lefényképezte, és lapja mellékelte is saját cikkhez – ahogy én is linkeltem az akkor nálam megjelent cikkben. Úgy fest, egyedül a PetaPixel feledkezett meg róla annyira, hogy most ennek az “új felfedezésnek” külön posztot szenteljenek.
Mivel a PetaPixelt sokan követik, vélhetően újra sokan felhördülnek majd rajta, mint annak idején is. Főleg akik azóta már meg is feledkeztek a történetről. Így talán nem is árt újra emlegetni. Főleg mivel azóta is több olyan rendezvénnyel találkoztam Magyarországon (hazai szervezőktől is), aminek a szervezői hasonló követelésekkel éltek.
Lady Gaga szerződése (sárgával a kifogásolt rész)
Az angol nyelvű oldal legfrissebb kommentjei között egyébként nagyjából ugyanazok a vélemények jelentek meg most is, mint korábban. Az angol nyelvű oldalon kommentelő fotósok jobbára egyetérétésben felháborodtak a művész feltételein, illetve többen azt a tapasztalatukat osztják meg, hogy márpedig ők (és ami még fontosabb, az őket alkalmazó lapok) márpedig nem fogadnak el ilyen feltételeket még a világsztároktól sem.
Amerikai koncert fotósok tájékoztató jelleggel elkezdték gyűjteni, hogy melyik előadóművészek/bandák élnek hasonló követelésekkel. Sőt ezen túl kifejezett ajánlást is megfogalmaztak, hogy a fotósok ne csak utasítsanak el minden ilyen követelést, és bojkottálják a fotósok érdekeit sértő feltételekhez ragaszkodó rendezvényeket, de erre hívják fel a jelenlévő többi fotós figyelmét is, mert ez mindannyiunk, az egész szakma érdeke.
Egyre bővül a lista (2012 februári állás)
Aaron Neville, Aerosmith, Avril Lavigne, Beastie Boys, BenHarper and Relentless7, Cheap Trick. Coldplay, Foo Fighters, George Strait Reba McEntire Lee Ann Womack, Gogol Bordello, Janes Addiction, Jimmy Eat World, Jimmy Eat World, Jonas Brothers, Jonny Lang, Jordan Sparks, Katy Perry, Ke$ha, KISS, Lady Gaga, Lenny Kravitz, Leonard Cohen, Linkin Park, Matchbox, Melissa Ethridge, MGMT, Mike Ness, My Chemical Romance, Paula Abdul, Queens of the Stone Age, Rod Stewart. Steven Seagall. Stevie Wonder. Stone Temple Pilots, Taylor Swift, The Mars Volta, Tom Petty, White Stripes
Minden esetre a PetaPixel most újra elővette a Lady Gaga esetet, így a Ke$ha cikkemből idézem a történetet:
Nemrég az amerikai fotós szakmában terjedt futótűzként a hír, hogy (néhány más bandához hasonlóan) Lady Gaga állt elő szokatlan és elfogadhatatlan fotózási feltételekkel.
Az érintett fotós szerződése
Mint a PetaPixel, a PhotoDistrict News és a közvetlenül érintett TBD elég részletesen megírta, Lady Gaga szerződése minden szerzői jog átruházására akarta kötelezni a fotósokat. Tehát nem érte be a fotók utánközlési, és felhasználási jogaival, de az egyébként alapvetően elidegeníthetetlen szerzői jogokra is igényt tartott volna. Ilyen követelés általában a munkaviszonyban dolgozó fotósok felé vetődik fel az őket alkalmazó kiadó részéről, de a személyhez fűződő szerzői jogok még ezekben az esetekben is jobbára a fotósnál maradnak – még ha a lap nem is mindig írja ki az állandó munkatársként alkalmazott fotósok nevét. Viszont teljesen életszerűtlen követelés egy egyszer fotózott celeb részéről. Különösen Amerikában, ahol a magyarországinál lényegesen tudatosabban és önérzetesebben kezelik a fotósok is saját jogaikat, és persze a vitás ügyek bírósági rendezésének is jóval nagyobb hagyománya van.
A Lady Gaga történetben is – nagyon helyesen – a fotós, Jay Westcott önérzete, és az őt alkalmazó szerkesztőség határozott és helyes fellépése kerekedett felül. A főnökével konzultáló fotós azt az utasítást kapta: “Ne írd alá a szerződést, és ne fotózd a koncertet!”A történetről Rich Copley írta, hogy a legnagyobb gond a művészek ilyen ingyen fotó és jogkövetelési próbálkozásaival, hogy pont ők művelik ezt más művészekkel. Azt is felveti, hogy vajon mit szólnának hozzá, ha ugyanilyen módon a rendezvényhelyszín, vagy akár a hangszereket, mikrofonokat gyártó cég követelné az előadó szerzői jogait. Mint Copley fogalmaz, pont ugyanolyan nonszensz, mint amit a fotósokon kérnek számon.
A történetben elsődlegesen érintett washingtoni helyi lap, a TBD azt is kiderítette, hogy nem minden lap kapott egyforma szerződést Lady Gaga managementjétől. A Washington Post szerződésében sem a kép közlésére vonatkozó időbeli megkötés nem szerepelt, sem jogátruházási követeléssel nem éltek. Van, aki azt vélelmezi az eltérő szerződések mögött, hogy a nyomtatott lapok számára szabtak más feltéteket, mint az online lapok számára. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy egyszerűen csak kizsákmányolhatóbbnak érezték a helyi weboldalakat, mint a Washington Postot.
