‘fotózás’ címkével ellátott bejegyzések

Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

2010. augusztus 26. csütörtök
Gyakornoki pozicio hirdetes Gyakornok kerestetik – modern kori rabszolgaság

Gyakornoki álláshirdetés

Egyre több sajtó álláshirdetés kínál gyakornoki pozíciót. Sőt jó ideje már szinte nem is találni mást. A valódi, fizető állások egyre fogynak, inkább csak megszűnni szoktak, újak ritkán szabadulnak fel. A gyakornok pedig korunk új hívószava lett, mint a közösségi média. Sokan költségcsökkentő gazdasági megoldásként tekintenek rá. Áthidaló megoldás az anyagi megtakarítás és a munkaerőhiány között.

“Minőség, mennyiség nem számít, csak sok legyen és ingyen.”

A gyakornokság nem új keletű, sőt nem is eredendően rossz, vagy ördögtől való. Csak a mai alkalmazása siklott ki a normális mederből. Nézd meg, hogy ki és mit ajánl gyakornokság címszó alatt.

A gyakornoki pozíció értelme (elmélet)
Ahogy az ipari tanulók, inasok is ingyen munkával kezdték szinte mindig is a pályafutásukat (sőt sokszor még ők maguk fizettek, hogy tanulhassanak), úgy a fotóriporter, és újságíró gyakornokok is azért vállalnak gyakornokoskodást, hogy beletanuljanak a mesterségbe. Az normális lenne, hogy egy jól működő, komoly szakmai hátterû szerkesztőségben sajátítsa el valaki a szakmai fogások gyakorlatát. Az iskolai szakképzés egyik fontos eleme – lenne, ha a rendszer jól mûködne – hogy a szakvizsga elôtt szakmai gyakorlaton ismerik meg a diákok, hogy is mûködik a gyakorlatban, amit tanáraiktól elméletben már megtanultak.
Egy komoly szerkesztôség mûhelymunkája, az ott dolgozó szakemberek felügyelete, útmutatása, kritikája inspiráló, és nevelô hatású lehet. Megalapozhatja a pályakezdô szakmaiságát, látásmódját, munkamorálját. Akár ténylegesen is elindíthatja a pályán, ha elkötelezett, lelkes, és tehetséges. Ha bizonyítja rátermettségét, akár véglegesíthetik a lapnál, vagy a munkaközösség szakmaisága jó ajánlólevéllé válhat mások szemében.

Ilyen formán a gyakornok tevékenysége nem csupán elfecsérelt, másnak hasznot hajtó ingyen munka, hanem befektetés egy karrierbe (egy fényesebb jövő reményében), hogy az ember a legtapasztaltabbaktól, a mindennapi munka során leshesse el a szakma fogásait. Hogy a szakemberek megveregessék a vállát, ha jól csinál valamit, vagy a helyes útra tereljék, ha hibát követ el. Hogy megtanulhassa mit, miért, és hogyan kell, vagy éppen hogy nem szabad soha. Hogy ne magára utaltan álljon jobb esetben egy kupac könyv és egy fényképezőgép felett tanácstalanul, amikor cselekedni kell, hogy legyen kihez fordulni kérdésekkel, tanácsokért.

Amerikában létezik egy olyan szabályozás, ami kifejezetten előírja, hogy a gyakornok tevékenysége csak képzési célú lehet. Nem végezhet önálló feladatot, amit egyébként egy fizetett alkalmazott végezne, és határozottan előírja, hogy a gyakornok munkájának eredménye önálló piaci értéket nem képviselhet, és nem termelhet hasznot a munkáltatónak. Vagyis a gyakornok ténykedése kizárólag saját fejlődését szolgálhatja, ami tényleges hasznosításra nem kerülhet.
Az ún. Internships and Labor Law célja a lelkes fiatalok kizsákmányolásának megakadályozása, illetve azt igyekszik elősegíteni, hogy az így szerezhető olcsó ingyen munkaerő miatt ne kerüljenek utcára fizetett alkalmazottak – akiknek így az állam lenne kénytelen segélyt biztosítani. Éppen ezért a törvény szövege részletesen taglalja, hogy a gyakornok pozíciója nem válthat ki fizetett alkalazottat. Sőt kifejezetten tiltja a törvény, hogy a gyakornoki idő utánra fizetett állást helyezzen kilátásba a gyakornoknak, ugyanakkor a tényleges alkalmazást nem tiltja, tehát igérni tilos, de alkalmazni szabad később a gyakornokot. Ezzel próbálják ösztönözni a munkáltatókat, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban tanítsák meg gyakornokaiknak a szükséges szakmai fogásokat (aminek során értékesíthető, hasznot termelő érdemi munkát nem végeznek), aztán pedig már munkavállalóként alkalmazhatják törvényileg szabályozott fizetésért.

“Elmélet és gyakorlat között elméletileg semmi különbség….nade gyakorlatilag!”

Gyakornokok kihasználása (gyakorlat)
A mai modern gyakornok felfogás viszont egészen más a legtöbb helyen (mély tisztelet a megmaradt kevés kivételnek). Mindegy, hogy mit csinálsz, csak ingyen legyen. Elvárások persze vannak, helyenként még magasak is, de nem annyira minőségre, inkább a mennyiségre vonatkoznak. Bérezésre ne nagyon számíts, az nem jár. Időtartama, amíg bírod, és vállalod. Ha reklamálsz, vagy nem akarod csinálni, keresnek más balekot, aki ingyen dolgozik a jövőbeni karrier, vagy egy állás reményében. Fizető állásra persze ne számíts, mert inkább keresnek helyetted más gyakornokot, aki folytatja – ingyen természetesen.

Olyan cég is van Magyarországon, ahol egy seregnyi gyakornokot alkalmaznak más-más napokon dolgoztatva őket (ingyen), így egyetlen fizetett alkalmazott nélkül lefedve a teljes munkahetet. Természetesen ezek a kültséghatékony, ámde nem túl korrekt megoldások főleg a kis költségvetésből működtetett (ámde temérdek mennyiségű) Internetes weboldalaknál jellemző, és a szakmai álláshirdetések helyén megjelenő temérdek gyakornoki hirdetést is jellemzően ilyenek ontják magukból.

Sajnos az sem ritka, hogy egy-egy újonnan alakult, és gyakornokok tömkelegét alkalmazó Internetes lapnál olyanok dirigálnak a gyakornokoknak, akik maguk nemhogy szakemberek, de még gyakornokok sem voltak komoly lapnál. Így szakmai tapasztalataik épp úgy megkérdőjelezhetők, mint annak a haszna, hogy valaki a kezük alatt gyakornokoskodjon. Nem csoda, hogy a legtöbb ilyen gyakornoki hirdetés nem ismert, valós lapok, és ismert szakemberek neve alatt fut, hanem névtelenül megadott telefonszámokkal, ingyenes szolgáltatóknál regisztrált, lenyomozhatatlan e-mailcímekkel.

Újabban pedig már nem csak a klasszikus újságíró és fotóriporter területekre hirdetnek gyakornok ingyenmunka lehetőségeket. Olyan értelmetlennek tűnő kifejezések is megjelentek a hirdetések mindennapi használatában, mint a szerkesztő gyakornok, ami már majdnem olyan komikus, mint a vezérigazgató gyakornok.

Már a gyakornokok se a régiek
Talán a gyakornokság modern(?) megközelítése miatt már a gyakornok se olyan lelkesek. Inkább az érdekli őket, hogy elmondhassák magukról, övék a státusz. Dolgozni, tanulni épp úgy nem akarnak, mintha az iskolában lennének. Sokszor meg se próbálják megragadni a nekik felkínált lehetőséget. Sokan a legalapvetőbb ismeretek – sőt sokszor érdeklődés – nélkül jelentkeznek gyakornoki pozícióra, és nem is érdekli őket a tanulás és fejlődés lehetősége még akkor sem, ha van rá lehetőségük.

Kiegészítés: mély és őszinte tiszteletem a ritka kivételeknek. Mind gyakornokok, mind gyakornoki helyeknek részéről akad kis számú kivétel, ahol komolyan, és helyén, értékén kezelik a gyakornokokat, és a gyakornoki intézmény célját. De úgy érzem, a negatív megközelítés és a kritika jobban megilleti a hazánkban kialakult gyakorlatot, mint a dícséret és elismerés…

Aki máshogy látja kommenteljen! Aki egyetért, az is!

Fotóműfajok: A fotózás területei

2010. február 1. hétfő

no imageyet Fotóműfajok: A fotózás területeiA fotózás egy szakma, mégis számos szakterülete, különböző műfaja van. Általában egy szakember többet is szokott ezekből ismerni és talán űzni is. Vannak kisebb és nagyobb átfedések, de vajon érthet-e valaki mindenhez? És egyáltalán milyen területeit különböztethetjük meg a fotózásnak?

  1. Természetfotó
  2. Tájfotó
  3. Épületfotó
  4. Divatfotó
  5. Reklámfotó
  6. Háború fotó
  7. Protokoll fotó
  8. Rendezvényfotó
  9. Modellfotó
  10. Partifotó
  11. Portréfotó
  12. Bulvárfotó
  13. Légifotó
  14. Repülő fotó
  15. Műszaki fotó
  16. Tárgyfotó
  17. Sajtófotó
  18. Panorámafotó
  19. Sztereofotó
  20. HDR fotó
  21. 3D fotó
  22. Riportfotó
  23. Sportfotó
  24. Esküvőfotó
  25. Temetés fotó
  26. Asztrofotó
  27. Stúdó fotó
  28. Werkfotó
  29. Mobil fotó
  30. Koncertfotó
  31. Színházi fotó
  32. Kísérleti fotó

Ezek természetesen nem egy kifejezett szempontrendszer alapján szétválogatott területek. Van köztük tematikai csoportosítás, technológiai, műfaj és felhasználás szerinti kategória is. Az viszont biztos, hogy mindegyik (vagy legalábbis sokuk) más és más eszközöket, képességeket, szakmai felkészültséget, nem utolsó sorban anyagi és mentális hátteret igényel. Ugyan így az is igaz, hogy ezen területek szinte mindegyike más közegben, más módon zajlik, más megélhetést is biztosítva művelőinek.

Ha tudsz még olyat mondani, ami eddig nem szerepelt itt, ne habozz megírni, hogy mivel egészítenéd ki a listát!

Galéria kényszer

2009. december 18. péntek

“A kevesebb néha több.” – mondás

Playboy NanasiPal Velvet foto Szecsi IstvanG Galéria kényszer

Fotó: Szécsi István - Velvet

Az Internet egyik legnagyobb előnye az a szinte korlátan tér, amit biztosítani tud a tartalom terjesztéséhez. Míg egy nyomtatott lapban az oldalszám és a laptükör felülete szigorú korlátokat szab mind a szöveg, mind a fotók terjedelmének, addig az online sajtó számára a hely rugalmasan kezelhető, és csak az ésszerűség – vagy a lustaság – szabhat határt az anyagok hosszának (bár ideális esetben sokkal inkább az előbbinek kellene, mint az utóbbinak). Bár a hely szűke nem akadályozza meg a szerzőket, hogy  Tolsztojt idéző terjedelmű értekezéseket alkossanak, praktikusan mégis a rövidebb írásokra törekszenek, de azért a szerkesztőkkel együtt örülnek, hogy ők nem kényszerülnek rá, hogy extra töltelék mondantokat szőjenek a mondatokba, hogy meglegyen a karakter szám, és még ennél is jobban, hogy nem kell kihúzni a legfrappánsabb szófordulataikat, csak mert nincs még két mondatnyi hely abban a hasábban.

Hasonlóan kedvez – elvben – a világháló a fotósoknak is, hiszen a napilapokban távolról sem tartozik minden anyaghoz kép, és gyakran megesik, hogy a fotóriportert ugyan kiküldik az eseményre, ám lapzártára kiderül, hogy az a kép mégsem kerül nyomdába, mert az oldalban már nincs hely képnek. Az Interneten ilyen sincs, hiszen minden hírben elfér a kép, sőt akár több kép, vagy egy galéria is. Így még azzal sem kell feltétlenül meghúzni az önmegtartóztató határt, hogy két egyformán jó kép közül választani kelljen, megjelenhet mind a kettő.

A világháló szabadsága azonban eltúlzottnak tűnik olykor. Helyből adódó kényszer nincs, és mégis gyakran születnek erőltetett cikkek, csak hogy kitöltsék a nem létező helytöbbletet. Gyorsan írnak valamit, csak hogy megjelenjen valami. És a képekkel sem feltétlenül jobb a helyzet. Egyre gyakrabbak a képgalériák, és egyre kevesebbnek tűnik azok értelme.
A publikálás puszta lehetőségének nem kellene esztelen publikálást gerjesztenie. Az eszközöket arra kéne használni, amire valók. Galériában például csak azt bemutatni, ami tényleg kellően izgalmas, színes, és érdekes hozzá, hogy egy tucat – vagy akár még több – kép jelenjen meg róla. Ráadáasul az sem ritka, hogy a megjelenő képek sem igazán kapcsolódnak egymáshoz. Ahelyett, hogy a kifejezetten ezt szolgáló fotóriport műfajának jegyében a képek összeállnának egy egésszé, csak egymástól független szóló képek sorozata. A másik, talán még ennél is szomorúbb megoldás, mikor egy nem túl változatos – mondhatni egyhangú – képi világú eseményről jelennek meg indokolatlanul ismétlődő képkockák.

Tökéletes (negatív) példának tartom képek / gaéria szempontból erre a Velveten nemrég megjelent – egyébként egész érdekes – Nánási Pál interjút. Került a szövegbe három kép, amik elég jól fellazítják, és tagolják a szöveget, csak a galériát nem értem. Egy átlagos interjúról minek feltenni egy tucat képet, amin ugyanaz a figura beszél? Nem a képek minőségével van baj, az értelmét nem látom. (Pláne hogy egy 2009 végén megjelenő galériában miért van 2009 januári dátum? Akkor készültek a képek? Akkor pláne miért kell archív galéria? De ez már csak szőrszál hasogatás.) Annál is inkább nagy kérdőjel ez az átgondolatlan galéria számomra, mert Nánási egy érdekes szakmát űz. Történetesen éppen fotózik, nem is akármit és akárhol. Jelesül a Playboynál, ami az egyik legnagyobb presztizsű férfi magazin. Mindezek mellé pont erről a munkájáról beszél az interjúban – a pókerezés és egyéb celeb dolgok felületes említése mellett. Viszont ha már galéria, akkor nagyon is lenne létjogosultsága egy olyan fotó sorozatnak, amiben látjuk, ahogyan dolgozik. Hogyan instruálja a modelleket, hogyan világítja be az interjúban emlegetett autót, vagy legalább, ahogy állítgatja a gépét és a fénymérőjét? Azonban lámpák, ernyők, fényképezőgépek és fénymérők, vagy inkább formás autók, és még formásabb pucér női testek helyett csak egy nem túl szexi diktafon lóg be az egyhangú sorozatot alkotó interjú képekbe.
Kár, hogy egy akt fotóssal sem sikerült látványos galériát összeállítani. Mit sikerül így a politikusokkal, meg a közgazdászokkal, vagy az unalmas celeb szakmát űző hírességekkel alkotni? Logikusan semmit, de sajnos láttam már olyat – nem az Index / Velvet súlycsoportban szerencsére – hogy egyetlen politikus beszédéről sikerült valahol publikálni egy galériát, amiben 30-50-150 szinte teljesen egyforma fényképen mutatták be a történteket. A kérdés csak az, hogy ennek így mi értelme van? Vagy ez már senkit sem érdekel, csak a nagy számok? Sok legyen és mindegy milyen?

Szabadúszó fotóriporter

2009. október 22. csütörtök

Alig egy hét és lejár a felmondási időm, utána hivatalosan is munkanélküli leszek. Bár a sajtófotó területen a munkanélküli fotográfust szabadúszónak szokás hívni, aminek egyaránt vannak előnyei és hátrányai:

Elnyök:

  • nincs az embernek főnöke, aki dirigáljon
  • nincs az embernek kötött munkaideje
    (igaz, hogy a fotózásban ez egyébként se jellemző)
  • azt csinál az ember, amit akar
  • maga oszthatja be minden idejét
  • nem találnak minden áron feladatokat ha kell, ha nem
  • nem kell elszámolni a munkaidővel
  • nem kell egy lap tematikájához sem igazodni
  • több idő a szabad alkotásra

Hátrányok:

  • több főnöke van az embernek, mint más
  • mindig dolgozni kell, amikor csak munka van
    (a fotózásban ez egyébként is így van)
  • nincs előre tervezhető bevétel
  • a beérkező megbízások függvénye, hogy van-e munka
  • a számlákat ki kell valamiből fizetni
  • üzleti életet kell élni, és a pénzt hajszolni
  • futhat az ember a saját pénze után, ha nem akarnak időben fizetni
  • küzdhet az ember a szerzői jogainak védelméért
  • a privát üzlet nem hagy időt a szabad alkotásra

Összességében nem annyira rossz a helyzet, de egy stabil főállással nagyobb az ember létbiztonsága. Arról nem is beszélve, hogy stabil egzisztenciával, és biztosan tervezhető bevétellel jobban tud az ember időt hagyni a saját projektekre, személyes témákra, szabad alkotásra. Minden esetre nem új szerepkör számomra a szabadúszás, csak egyébként se rajongtam érte, és most a válság mégjobban megnehezíti az amúgy sem túl egyszerű helyzetet. Minden esetre pozitív vagyok, úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogyan. Egyedül csak az aggaszt, hogy a rendőrök  a vizihullát hívják szabadúszónak. Nehogy fuldoklás legyen ebből…

Felszerelés

2009. február 4. szerda
canon eflenses 300x147 Felszerelés
Hivatalos Canon termék fotó

Nem szeretem azt a kérdést, hogy milyen géped van. Nem szeretek sem márkajelzésekkel, sem árcédulákkal kérkedni. Ahogy azt a kifogást se szeretem, hogy azért nincs (vagy éppen azért van, bár a sikert nem szokta senki másra kenni, csak a kudarcot) jó képem, mert nem elég jó a felszerelésem.
A felszerelés szükséges a munkavégzéshez, de a festőtől sem kérdezik, hogy milyen ecsettel fest (legyen szó egy csendélet, vagy akár a halványrózsaszín gyerekszoba festésérél). A villanyszerelőtől sem kérünk listát a csavarhúzóiról, sőt még a sebésztől sem a csipeszekről és szikékről, pedig ezeket az egészségesnél jóval gyakrabban felejtik a betegben.

Mégis mindenki sokan azt hiszik, hogy a fényképezőgépen, objektíven, vakun, szűrőn, egyebeken – és különösképp ezek árán – múlik a jó kép. Pedig jó fényképek készültek száz éve is, és azóta még a napfény sem ugyanaz. És készültek kőbaltával is csodás szobrok.
Lehet, hogy kevésbé komoly eszközzel lassabb, vagy nehezebb ugyanazt a képet elkészíteni. Sőt az is valószínű, hogy hozzáértő, és eszközei korlátait ismerô, igényes ember máshogyan és más jellegű képeket készít szerényebb képességű eszköztel.
Az viszont egészen biztos, hogy pusztán attól nem fog jobban érteni egy mesterséghez valaki, hogy profi szerszámot használ. Akit mégis inkább a szerszámok érdekelnek, azok erre nézelődjenek inkább az ilyen digitálisan merengő oldalakon. Itt előszeretettel hangoztatom, hogy csak a kép számít nem a technika amivel készül.