Mitől profi egy fényképezőgép?

nem a géptől lesz profi a fotós

NikonDSLRlineup

Amatőr és profi gépek

Természetesen egy fényképezőgép csak annyira lehet profi – vagy inkább használható – amennyire a fényképész képes kihasználni a képességeit. De akkor mégis mit jelent, hogy egy fényképezőgép profi vagy sem?

Nem a gép a profi
Általános tévedés, hogy egy “okos gép” pótolhatja a felhasználó hiányosságait. Szerintem egy nagyon szuper felszereléssel is pont ugyanolyan rossz képeket lehet készíteni, ha valaki nem tudja használni. Ha pedig valaki tudja mire és hogyan használja a gépet, akkor kevésbé profi géppel is ugyanúgy boldogul – legfeljebb egy komolyabb jobban a kezébe illő géppel hatékonyabban, gyorsabban, kényelmesebben tud dolgozni. De a képek minőségét eredendően nem a gép határozza meg, hanem aki és ahogyan használja azt.

Ebből következik az is, hogy egy profinak (vagy bárki másnak) nem feltétlenül kell profi géppel dolgoznia. Ha a feladat elvégzéséhez megfelelő, vagy elegendő egy gép és a felhasználója sem támaszt a géppel szemben többlet igényeket, akkor nincs szükség komolyabb gépre – még profi felhasználásra sem. A profi gépek kategóriáját alapvetően az az igény szülte, hogy bizonyos speciális többlet szolgáltatásokra a profiknak inkább van szüksége a munkavégzéshez, mint másoknak. Ezekre a szolgáltatásokra persze hobbiból is lehet ugyanúgy szüksége valakinek, de nekik ugyanúgy a profi gép árát kell érte megfizetniük.
Ugyanakkor megjelent a profi kategória marketing hatása is, hogy aki megteheti, az puszta megfelelni vágyásból, menőzésből is megveszi a drágább, profibb gépet, még akkor is, ha valójában nincs is rá tényleges szükségük, vagy nem arra volna igazán szükségük. Emiatt vannak gyártók és termékek, amik csak nevükben profik, minőségükben, szolgáltatásaikban viszont nem feltétlenül. Minden viszonylagos.

Autós példával élve egy családi kisautót is lehet profinak nevezni, ha úgy könnyebb sokat eladni belőle. Viszont aki valóban profi célokra akarja használni, az nem a cimke alapján fog választani, hanem az alapján, hogy az ő profi igényeinek mennyire felel meg. Egy busz, kamion, terepjáró, vagy akár limuzin sem csak azért kerül annyival többe egy családi kisautónál, mert több utast, nagyobb csomagokat tud elvinni, hanem mert ezzel a képességével együtt jár az is, hogy a tulajdonosa (vélhetően) nagyobb igénybevételnek fogja kitenni, kevésbé fogja kímélni és ezt is jól kell neki bírnia, sőt az ezzel a felhasználással kapcsolatos egyéb elvárásoknak is meg kell felelnie.

Ellenálló fém váz a burkolat alatt
Fotó: Canon

Strapabíróság
A profik és amatőrök közti egyik legfőbb különbség (mint arról már sokat írtam a blogon), hogy a profik a fotózásból élnek, ez a munkájuk, míg az amatőrök/hobbisták kedvtelésből fotóznak. Emiatt általában a profik sokkal többet, intenzívebben és gyakran szélsőségesebb körülmények között is fotóznak. A gépeknek ezért nagyobb nagyobb igénybevételt, hosszabb távon és nagyobb megbízhatóság mellett kell elviselniük meghibásodás nélkül. Ez a stapabíróság megjelenik a gép külső tulajdonságaiban is.
A profi gépek többnyire valamivel nagyobb méretűek és erősebb szerkezetűek, fém vázasak, ezek miatt nehezebbek is. Az időjárás állóság különböző szintjei egyre több amatőr gépben is megjelennek, de a profi gépeknél általában jóval komolyabb, nagyobb megbízhatóságú szigetelések is vannak – szintén nem teljesen függetlenül a gép nagyobb méretétől.

Zárszerkezet témájú írásokért katt a képre!
Fotó: Canon

A strapbíróság megjelenik a profi gépek belsejében is, komolyabb minőségű, tartósabb anyagokból készülnek. Általában az exponáló gombtól az utolsó csavarig minden alkatrészre igaz, hogy többet kell bírnia, mert többször nyomogatják a gombokat, többször szerelik fel/le a gépet is különböző helyekre, meg az objektívekt is a gépre. Mivel a profi gépekkel általában sokkal több fénykép is készül, a tükörreflexes gépek fő kopó alkatrésze, a redőnyzár és a tükör szerkezet is nagyobb igénybevételnek van kitéve. A profi gépek zárszerkezete jellemzően 5-10x nagyobb igénybevételt bír, vagyis ennyiszer több kép elkészítése után várható, hogy meghibásodik, mint az amatőr gépeké. Persze cserébe a zár cseréje is drágább mulatság, általában 2-3x annyiba kerül a profi gépek zárcseréje, mint az amatőr gépeké. A konkrét zárcsere árakról és zárszerkezet élettartamokról is többször írtam már a blogon, így ebbe jobban nem megyek bele.

Különböző termék szintek
Gyakran felvetődő kérdés, hogy mi alapján rangsorolják a fényképezőgépeket? A rangsorolást leginkább maguk a fényképezőgép gyártók végzik. Előre kidolgozott ár és termék kategóriákhoz illesztve tervezik a gépeket, különösen azok paramétereit, és képességeit:

  • Belépő szint: alacsonyabb ár, olcsóbb anyagok, egyszerűbb kialakítás, több automata funkció, kevesebb bonyolult funkció, kisebb testreszabhatóság, kevésbé komoly igénybevételre tervezik, jobban amortizálódik, könnyebben és hamarabb tönkremegy.
  • Amatőr szint: magasabb ár, fejlettebb szolgáltatás készlet, több manuális állítási lehetőség, valamivel jobban testreszabható
  • Félprofi szint: még magasabb ár, továbbfejlesztett szolgáltatás készlet, még több manuális állítási lehetőség, komolyabb testreszabhatóság, tartósabb anyagok, jobban bírja a komolyabb igénybevételeket, kisebb amortizáció.
  • Profi szint: kifejezetten magas ár, még további szolgáltatások, masszív kialakítás, nagy súly, egyáltalán nincs automata mód, kevesebb döntést hoz meg a gép a felhasználó helyett, azok is jobban finomhangolhatóak, a beállítások és kezelőszervek működése jobban testreszabható, kialakítása jobban figyelembe veszi a profik igényeit. minden alkatrészt nagyobb igénybevételre terveznek, ugyanolyan vagy akár nagyobb igénybevétel mellett is kisebb amortizáció jellemzi.

Felhasználási módok
Minden fotós területenként más témát, más körülmények között és máshogyan fotóz. Mások a körülményei és az igényei is egy stúdióban dolgozó tárgy, divat, vagy portréfotósnak, mint egy sportfotósnak, utazónak, terepen, vagy akár háborús övezetben dolgozó sajtófotósnaktermészetfotósnak és még hosszan sorolhatnám a fotózási műfajokat és területeket. A profi gépek megpróbálják a különlegesebb, terület specifikusabb igényeket is kiszolgálni, míg az amatőr gépek általában inkább az egyszerűbb, tömegesebb igényeket elégítik ki.

Canon-EOS60D-camera-printsKezelőszervek, szolgáltatások
Hogy mik az eltérő szolgáltatások, funkciók, azok típusonként, gyártónként, sőt néha évjáratonként is eltérőek lehetnek. A belépő szint jobbára csak az alap funkciókat tartalmazza, amivel bármelyik turista boldogul, még ha nem is tudja hogy működik egy fényképezőgép. Nekik talán elég is, de komolyabb felhasználáshoz már kevés lehet. Alacsonyabb szintű gépeknél általában dominál a teljesen automata mód (auto vagy zöld keret), és a szintén döntően automata program módok (sport, portré, tájkép, éjszakai, stb), bizonyos. Általában az alacsonyabb szintű gépek kevesebb autófókusz (AF) pontot kapnak és ezek többnyire lassabbak is, kevésbé képesek a gyorsan mozgó téma gyors és pontos elkapására. A belépő szinten gyakran nem is lehet minden paramétert szabadon állítani, és az sem ritka, hogy egyes funkciók más beállításokhoz rendelve működnek csak. Például előfordul, hogy követő AF csak a félautomata Sport módban használható, de igaz lehet ez fénymérési, AF mező választási, vagy akár a beépített vaku használatára is (mondjuk a profi gépekben általában nincs is beépített vaku). Van akinek a kevesebb beállítási lehetőség kényelmes (pl. mert úgyse akarja állítgatni a gépet), van akit viszont zavar, mert inkább manuális módban fotózna, de használná a követő fókuszt, csak nem tudja. Erről a gyártók általában úgy gondolják, hogy ha ez a mértékű automatizálás már zavar, akkor neked egy komolyabb gépre van szükséged.
Minél magasabb gép kategóriát nézünk, az automata funkciók úgy szorulnak háttérbe, és egyre több beállítási, konfigurálási lehetőséget nyújtanak. Maga a fotó készítés alapja, és a lehetőségei nem térnek el nagyon, csak azok a szolgáltatások, amik ezek használatát kényelmessé, kézreállóvá, vagy részleteiben jobban szabályozhatóvá teszik. Míg egy amatőrnek (csak a gyártó szerint?) kényelmesebb minél jobban automatizáltan használni a gépet, addig a profik (többnyire?) jobban értenek a fotózáshoz, ezért jobban (fel)ismerik a helyzeteket, amikben a gépet használni akarják, és az ennek megfelelő beállításokat is jobban ismerik. Pontosan ezért akarnak általában nagyobb beleszólást a gép működésének szinte minden részletébe, amire az egyre magasabb temrék (és ár) szinteken egyre több lehetőséget kapnak.

A sorozat gyorsasága és az AF pontok száma általában a legalapvetőbb mérőszámai szoktak lenni egy gép profi voltának. Ami már kevésbé szokott hangsúlyos és akár mérhető is lenni, hogy az egyre profibb kategóriájú gépek egyre gyorsabban és pontosabban is fókuszálnak. Sőt az exponálás, vagy bármely más funkciók reakció ideje is jóval gyorsabb lehet. Ez nem minden helyzetben egyformán érzékelhető. Viszont amikor valaki nagyon kiélezetten egy adott pillanatot akar elkapni, akkor őrülten nagy jelentősége lehet, hogy a gép az exponáló gomb lenyomása után 100 miliszekundummal, vagy csak 250 miliszekundummal később reagál. Bizony ez is nagyon fontos különbség lehet a külöböző kategóriájú gépek között, amin akár az is múlhat, hogy sikerül a képet elkészíteni, vagy nem.

Például sokan nem is tudják (sokszor még a profik közül sem), hogy a legtöbb profi gépnek alap funkciója, hogy  a képekhez lehet hangjegyzetet is menteni. Elsőre, sőt másodikra is könnyen azt gondolja az ember, hogy ez teljesen felesleges funkció. Fel lehet írni egy papírra a kép számát és a szükséges információt. Lehet akár egy diktafonra, vagy a telefonunk hang jegyzetébe is hang jegyzetet felvenni. Csakhogy egy gyorsan zajló eseménynél (például egy Parlamenti ülésen, vagy egy sporteseménynél) nem biztos, hogy van időd erre. Amit külön tárolsz, azt külön elveszítheted és utána a különálló dolgok párosítása is újabb feladat, aminek külön időigénye van. Nem véletlenül találták ki, hogy a profi fényképezőgépen elég hozzá csak egy gombnyomás. Ott és akkor, amikor fotózol és rendelkezésedre áll az információ is, hogy ki a beszélő, akit épp lefotózol, csak egy gombnyomás rádiktálnod a képre, hogy ki van rajta és a hangfelvétel ott lesz közvetlenül a kép mellett, ugyanazon a fájlnéven. Így nem kell külön keresni és rendezgetni a jegyzeteket. Sőt, ha mondjuk egy olimpián nem te magad szerkeszted a képeket, hanem azonnal küldöd a szerkesztőknek, akik már addigra feldolgozzák a képeidet, mire te leteszed az esemény végén a gépet, akkor bármilyen egyéb további utasítást is tudsz így küldeni nekik a képpel kapcsolatban (vágni kell, forgatni, vagy ilyen/olyan megjegyzést hozzáfűzni a képaláíráshoz).

Konkrét jelölések
A kategóriákhoz tartozó típusjelzések, és azok rendszere gyártónként (sőt olykor gyártón belül is) változó. A Canonnál általában következetes a számozásban, a legtöbb számjegy (pl 1000D) jelzi a belépő szintet, és minél kevesebb a számjegy, annál magasabbra pozícionálják a típust. A három számjegy még az amatőr gépeket jelzi. A két számjegy az ennél magasabb haladó amatőr, vagy félprofi szintet jelzi, amit már nem csak a több lehetőséget, nagyobb szabadságot igénylő hobbisták választanak, hanem a szerényebb költségetésből gazdálkodó, de megélhetésként fotózó profik is. Az 5D és 7D család tagjai már egyértelműen a félprofi kategóriába tartoznak (persze ilyet is vesz magának sok amatőr, ahogy csúcs gépeket is, akinek a pénztárcája megengedi), míg legfelül az 1D család tagjai vannak, mint csúcs géppel.

A Nikon már változatosabban számoz. Míg a legkevesebb számjegy náluk is egyértelműen a profi kategóriát jelzi (pl D3, D4), addig a két számjegy (pl D90) nem a közvetlenül ez alatti szinthez tartozik, hanem épp ez a belépő szint. Az egy számjegyű profi gépek alatti félprofi szint a Nikonnál három számjegyű (pl. D300, D700, D800).

Más kisfilmes gyártó pedig jellemzően nincs igazán jelen a profi fotózás világában és én sem annyira ismerem a többi gyártó gépeit. A konkrét géptípusokról és azok konkrét funkcióiról nem hiszem hogy van értelme itt írnom. Úgyis folyamatosan változnak a típusok, és változnak a termékek szolgáltatásai.

Profi gép csak tükörreflexes lehet?
Amikor ezt a bejegyzést írtam még nem is létezett a ma egyre elterjedtebb tükör nélküli, másnéven MILC fényképezőgép kategória (aminek érdekesen sikerült nevet adni). Természetesen nincs akadálya, hogy egy tükörnélküli gép is profi lehessen, ha olyan többlet szolgáltatásokat kínál, amik a professzionális felhasználást jobban segítik. Kb. 2017-től egyre több MILC gyártó is hoz ki Pro gépeket, amik egyre több területen egyre jobban megszorongatják a két hagyományosan profi gépeket gyártó cég csúcs gépeit is és akár professzionális felhasználásra is egyre inkább alkalmassá válnak. Hogy melyik gép mennyire felel meg a profi kívánalmaknak, azt pedig leginkább maguk a kívánalmak határozzák meg, így ennél konkrétabbat nem is írnék erről ebben az írásban.

Nem a felbontás a legfontosabb
A felbontásokról szándékosan nem ejtettem idáig szót az írásban, mert a gép profiságát nem, vagy legfeljebb kisebb mértékben érinti, hogy mekkora a felbontása. Sokan hajlamosak csak a fényképezőgép felbontását nézni, ami könnyen tévútra viheti az embert. Könnyű azt hinni, hogy egy profi gépnek mindig a legnagyobb  felbontásúnak is kell lennie. Viszont ez nem mindig van így. Sok esetben fontos lehet a felbontás, ha valaki például óriásplakátokra fényképez.
Viszont sok esetben a felbontás a legkevésbé sem fontos a fotósoknak. Egy újság, vagy weboldal esetén például a felbontásnak sokkal kisebb jelentősége van és a túl nagy felbontás inkább akadályozza a hatékony munkát, mint segíti. A nagyobb felbontású képek több helyet foglalnak a kártyán, amiket gyakraban kell miatta cserélni, tovább tart a gépnek elmenteni, ez pedig adott esetben akár akadályozhatja is a fotós munkáját. A fotósnak pedig letölteni, továbbküldeni is, a szerkesztésnél megnyitni, szerkeszteni tart tovább, miközben egy újságnál a gyorsaság sokkal fontosabb a nagy felbontásnál. Éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy egy profi gépnek feltétlenül nagyobb felbontásúnak kell lennie, mint a szolgáltatási szintben alatta levő, kevésbé profi gépeknek.
Egy időben például a Canon két párhuzamos profi fényképezőgép vonalat vitt. Mindkettőben robosztus, strapabíró, időjárásálló gépeket kínált – fizikailag ugyanabban a profi vázban, minden egyéb extrával. A két profi vonal között annyi volt a különbség, hogy az egyik 1D jelzéssel kisebb felbontású szenzorral, cserébe gyorsabb sorozatra volt képes. Míg a másik 1Ds jelzéssel megkapta az akkor elérhető legnagyobb felbontású érzékelőt, viszont a képek mérete miatt nem volt képes olyan gyors sorozatra. Ezt a két termékvonalat később az 1DX megjelenésével ötvözték és kompromisszumként azóta a Canon profi csúcsgépei egyáltalán nem nyújtanak csúcs felbontást. Azóta a Canonnál a profi gépek felbontása megegyezik, vagy időszakosan akár alul is marad a belépő szintű hobbi gépek felbontásának. A nagyobb felbontást pedig azóta egy  (vagy épp több) a csúcson levő profi gépek alatti, félprofi gép kínálja és profi vázban ez egyáltalán nem elérhető.

Hogyan döntsem el, profi-e a gépem?
A gyártó már eldöntötte. Kiderül a terméklapján szereplő adatokból, az árából, és hogy a gyártó milyen címszó alatt sorolja fel az árlistában. A besorolásnak meg igazából nincs jelentősége.
Egy-egy konkrét gép esetében gyakran felvetődik a kérdés, hogy ez most az amatőr vagy félprofi kategóriába tartozik, vagy inkább a félprofi és a profi határán mozog, de vajon konkrétan hova sorolandó. Van, hogy nagyon nehéz, sőt szerintem nem is kell eldönteni. Teljesen mindegy, hogy ki hol húzza meg a határokat, és mitől tekint profinak egy gépet. Mindig azt kell megnézni, amit az adott gép tud, és hogy az azt használni akaró fotósnak mik az igényei, és azok mennyire találkoznak a gép szolgáltatásaival. Minden más csak marketing és ködösítés.

Mindig az a legjobb fényképezőgép, ami nálad van, amikor fotótémát találsz, és csak a kép számít, sosem az, hogy mivel készítetted!

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék