‘fotózás’ címkével ellátott bejegyzések

Karácsonyi könyvajánló: Zoom In – A digitális fényképezés A-tól Z-ig

2011. december 14. szerda
BakiAdam ZoomIn ScolarKonyvkiado Karácsonyi könyvajánló: Zoom In   A digitális fényképezés A tól Z ig

Digitális fotózásról alap szinten

Baki Ádám: Zoom In című könyve ideális ajándék lehet karácsonyra, ha te magad vagy ismerősöd szeretné a fotózás alapjait elsajátítani. Szépen, rendezett felépítésben, és igényes kivitelben mutatja be a (digitális) fotózás alapjait, a szükséges tudnivalókat. Ráadásul most még akciós is.

Sokan azt hiszik, hogy egy fényképezőgép használati útutatójából meg lehet tanulni fényképezni. Sőt sokan még a kezelési útmutatót sem olvassák el, pedig tényleg abból is sok hasznos dolog kiderülhet. A fotózás technikájának alap összefüggéseit és a gép egyes részeit tényleg meg lehet belőle ismerni. Bár a gyári kézikönyv elolvasása épp úgy nem tesz senkit fotóssá (pláne profivá), mint egy profi fényképezőgép megvásárlása.

Ez a talán kicsit reklám ízűre sikeredett írás nem csak azért született, mert a Scolar kiadó volt olyan kedves nekem adni a könyvet, hogy írjak róla. Talán nekem nincs is rá akkora szükségem, de tényleg sokan vannak, akiknek jól jön ez a fajta alapozás, akárcsak a már megismertek átismétlése is.
Alapozó könyvként Baki Ádám könyve is csak bevezetés a fotózásba. Könnyen érthető és egyszerű formában, de minőségi képanyaggal illusztrálva, mutatja be a fényképezést. Megismertet az alapfogalmakkal, szakkifejezésekkel, hogy legalább az alapfogalmakról ne beszéljen az ember sületlenségeket – mint azt híressé vált botrányában pár éve megtette Debreczeni Zita (amit sajnos ilyen kontextusban sosem lehet már kihagyni).

Fényképezésen túl
Mint a könyv alcíme is utal rá, a könyv a digitális fotózással foglalkozik. Analóg technikákat épp csak említés szinten érinti, hiszen a fényképezéssel ma még csak ismerkedők többsége jó eséllyel sosem fog már filmes fényképezőgépet fogni a kezében. Persze ez nem az analóg ellen szól sem részemről, sem a könyv részéről, csak praktikus megfontolás, hogy a címhez kötődő, és így vélhetően az olvasót leginkább érdeklő témával foglalkozhasson. Míg a filmtípusok felsorolása helyett az érzékelők fajtáit, és a fájlformátumokat mutatja be, addig kompenzálni próbálja a szerző a külöféle labor eljárások ismertetésének hiányát. Ezek helyett a mechanikai és optikai ismeretekkel, illetve  a digitális képekre jellemző színhőmérsékleti, színelméleti fogalmakkal, színterekkel, képfeldolgozási lehetőségekkel foglalkozik, és felületesen említi a retusálási lehetőségeket is. Ami pedig (talán) a legfontosabb, hogy a világos és érthető fogalmazás mellett jó minőségű és tetszetős képek kerültek a kiadványba, hogy még fogyaszthatóbbá tegyék a zseb méretű kiadványt.

Alapozáshoz ajánlom
Nem mondom, hogy mindenki vegye meg, mert enélkül nem lehet fotósként létezni. Aki aktívan (és komolyan) fotózik egy ideje, az talán már túl van az alapok jó részén. Bár vannak benne olyan fotótörténeti apróságok, amikkel még nekem is tudott újat mondani, pedig sok ilyenre nem számítottam tőle. Ha eddig csak ösztönösen fényképeztél, de szeretnél komolyabban fotózni, akkor érdemes megvenni, hogy rendezett formában ismerkedj meg a szükséges tudnivalókkal. Ha pedig fotózás közben rendszeresen zaklatnak más fényképezőgép tulajdonosok, hogy milyen beállításokkal dolgozol, vagy egyéb alapismereti kérdésekkel, akkor ajánld bátran, mert sokaknak jól jöhet, és remélhetőleg őszintén hálásak lesznek a tanácsért – feltéve, hogy tényleg elolvassák, nem úgy mint a többség, aki még a fényképezőgép használati útmutatót sem olvassa végig.

A könyv részletesebb bemutatását kihagyom, a kiadó honlapján részletesebb ismertető található, és online meg is rendelheted.

Debreczeni Zita döntött, kizárólag fotós lesz, nem modellkedik tovább

2011. október 9. vasárnap
DebrezceniZita Sugarbird fotozas 1108313865fVA Debreczeni Zita döntött, kizárólag fotós lesz, nem modellkedik tovább

Debreczeni Zita a fényképezőgép mindkét oldalán

A népszerű celeb, modell elhagyja a kifutót, és ezentúl csak fotósként tevékenykedik. De néha azért magát is fotózza majd címlapokra.

Az Xnews tette nemrég közzé a Debreczeni Zitával készült legújabb interjút, amiben a (top?) modell celeb elárulta, hogy következő pár évét kizárólag a fotós munkának szenteli. Egyelőre még a gyermek vállalást is halogatja. A sikeres, bár saját szavai szerint kiöregedő topmodell tehát mostantól csak fotózáson dolgozik.

A kamera mindkét oldalán egyszerre
Mint mondja, a jövőben csak a saját fényképezőgépe elé áll modellként. Ez rögtön felvet néhány érdekes szakmai kérdést. Persze nem ő lesz a fotótörténelemben az első fotós, aki a kamera mindkét oldalán áll – akár egyszerre is.

Sok Szinte minden fotósról vannak önarcképek, sőt vannak, akik egészen művészi szinten képesek az önfényképezést művelni, még az önakttal is boldogulnak. De az talán nem annyira hétköznapi, hogy egy fotós készít magáról modell, vagy akár címlapfotókat. Talán ez lesz majd Zita munkásságának védjegye, még ha furcsán hangzik is mindez. Különösen figyelembe véve “szakmai” előéletét, amiből megtudtuk, hogy ő fotósként a modellek beállítására, pózaira, a képek kompozíciójára (bár ezt a szót nem hallottuk tőle) figyel, a lámpákat és eszközöket pedig valaki olyan állítja be neki, aki “ért a fényekhez”. Különösen nehéz lehet ezt úgy, hogy még a gép sem az ő kezében van, de nyilván valahogyan megoldja.

DebrezceniZita Sugarbird fotozas 1108313836fVA Debreczeni Zita döntött, kizárólag fotós lesz, nem modellkedik tovább

Debreczeni Zita a fényképezőgép mindkét oldalán

Komoly változások
A nagy port kavart szakmai beugratás tévéinterjú óta eltelt két teljes év, azóta sok minden történt Zita életében szakmailag is. Nem csak sajtófotósa volt egy filmnek (bár ezt a munkát valójában stand fotónak hívják), hanem szerepelt is benne. Természetesen mi mást, mint fotóst, “ha már úgyis ott volt fotósként”. Zita azóta újabb fotótanfolyamokat is emlegetett számos interjúban, sőt a Tabu TV videója, illetve a Blikk és Bors cikke és a Stop interjúja révén azt is megtudhattuk, hogy tavaly szeptembertől főiskolán tanul fotózást. Zita a Budapesti Kommunikációs Főiskola fotó szakára nyert felvételt, ami még a gyakorló sajtófotós és HVG képszerkesztő Hernádi Leventének sem sikerült. Igaz ő az egyetlen állami finanszírozású helyre próbált bekerülni, aminek a pontszáma közel duplája a költségtérítésesnek. A BKF-en oktatott fotográfiai irány egyébként valóban inkább Zita divatfotó irányultságához illik, mint egy fotóriporterhez, hiszen az intézmény inkább a műtermi gyakorlatokra fekteti a hangsúlyt. A Blikkből azt is megtudjuk, hogy Londonba készül gyakorlatra, és az iskola elvégzése után saját fotóműtermet szeretne nyitni.

Talán ma már olyan nyilatkozatokat sem tesz, hogy a szintén celebként fotóssá vált Kasza Tibor “munkájában az a plusz pozitív, hogy lefotóz egy képet, annak utána számítógépen annyira szép színeket tud varázsolni. Ha például valamit szürkében fotózott, akkor azt nagyon szépen át tudja színezni lilára, ha az neki úgy jobban tetszik.”

Minden esetre az iskolába csak nem járhat vele más fotós, hogy beállítsa helyette a felszerelést, és azt is kétlem, hogy alapos szakmai tudás nélkül csak úgy diplomát kaphatna. Így talán idővel a fotós társadalom is elkezdhet a képeivel foglalkozni (ahogy azt már két éve is javasoltam) kezdeti bakijai helyett. Sőt egy szép nap talán ugyanolyan szürke, és ismeretlenségbe vesző fotós lehet belőle is, mint a szakmában a többiek, akiknek még azért is küzdeniük kell, hogy a megállapodott munkadíjat kifizessék, és akiknek mindenhol elfelejtik kiírni a nevét. Persze azért celebként számára ezt elérni azt hiszem, hogy bármilyen nehéz a fotózásnál, vagy szakmai kérdésnél nagyobb kihívás lenne.

Az Olympus hadat üzen a mobillal fotózásnak

2011. július 16. szombat
OlympusFightsMobileCamera photoMakrMatthews MarkMImage Az Olympus hadat üzen a mobillal fotózásnak

Fotó: Mark Matthews @markmimage

Érdekes reklám kampányba fogott az Olympus a kenguruk földjén, Ausztráliában: kifejezetten a mobillal fotózók célcsoportjára fókuszálva helyeznek el hirdetéseket. Vajon a fotók minőségét védik az új “keresztes (reklám) hadjárattal”, vagy ennyire veszélyben érzik magukat a kamerás mobilok terjedése miatt?

A mobillal (is) fotózás egyik nagykövetének tekinthető Chase Jarvis blogbejegyzése nyomán a PetaPixel is közzétette azt az olvasói fotót, ami egy Ausztrál hirdetést ábrázol ezzel a szöveggel: “Ha a fényképezőgéped tud SMS-t küldeni is, az magyarázat rá, hogy miért rosszak a fotóid”. A hirdetésben található beszédes – jelentése szerezz egy igazi fényképezőt – Internet címet beírva pedig az ausztrál Olympus kirendeltség oldalára kerülünk.

Az már ismert egy ideje, hogy az iPhone a legnépszerűbb fényképezőgép, és a mobillal fotózás már kezdetei óta megállíthatatlan, pedig egy időben még én is szót emeltem ellene – igaz azóta sokat fejlődött a technika. Az igazi kérdés talán inkább az lehet, hogy tényleg csak a telefonon készüléken múlik, hogy jók-e azok a képek?

Számos tehetséges fotós – köztük a Best Camera mozgalmat elindító Chase Jarvis, vagy éppen a POYI sajtófotó díjat iPhone anyaggal elnyert Damon Winter – dolgozik mobiltelefonnal IS. Miközben az Interneten egyre szaporodó fotómennyiségben továbbra is borzalmasan nagy arányban vannak pocsék képek is.

Ha valaki tényleg tenni akar az átlag felhasználók képeinek jobb minőségéért, akkor talán nem biztos, hogy csak az újabb készülékeket kellene reklámozniuk. Sokkal szimpatikusabbnak találom például a Samsung és egy-két más gyártó kezdeményezését, hogy ötletes megoldásokkal próbál tippeket adni, hogy lehetnek jobbak az amatőr fényképek.

Te mit gondolsz, mi ihlette az Olympus kampányát, és valóban megoldás lehet?

Végső búcsú a Kodachrome filmtől

2011. február 21. hétfő
Kodachrome slides photoErikGould FlickrCC Végső búcsú a Kodachrome filmtől

Foto: Erik Gould/Flickr

Az Origo cikke elég alaposan összefoglalja a Kodachrome történetét, használatát és annak szegényes magyar magyar vetületeit is. Például, hogy Korniss Péter is Kodachrome-ra fotózta munkáinak egy részét, mivel külföldön ez volt az elvárás. Sőt cikkük bemutat pár eddig nem látott Korniss fotót is, amik természetesen Kodachrome-ra készültek.

Persze – hacsak nem Paul Simon daláról van szó – a Kodachrome említésére (különösen mostanában) mindenkinek a National Geographic számára fotózó Robert Capa arany medált is elnyert) Steve McCurry jut eszébe. Hiszen amellett, hogy elnyerte a Robert Capa aranyérmet, és többszörös World Press Photo nyertes, mint a National Geographic honlapjáról és saját honlapjáról is kiderül, ő szinte egész pályafutása során mindig ezt a filmet használta, és némi belső kapcsolat révén elérte, hogy a gyárból kikerülő legutolsó Kodachrome tekercset ő kapja, hogy arra valami maradandót alkosson. Eredetileg a saját blogján, illetve a Vanity Fair oldalán publikálta az utolsó tekercsre készült képeit. A történelmi Kodachrome tekercs kapcsán mindenki megemlíti, hogy McCurry lefotózta saját lábát is egy szállodai szobában, ahogy tévét néz….nos megemlítettem én is, hogy ne maradjak ki a sorból.
Engem mondjuk sokkal kíváncsibbá tett, hogy vajon a legelső Kodachrome tekercs körül is volt ekkora felhajtás? Vajon azt is ilyen ceremóniával adták oda egy kiválasztott fotósnak, és vajon tudjuk-e, hogy a legelső szériagyártott Kodachrome színes filmtekercsen milyen képek vannak? Aligha.

A Time szerkesztői viszont előásták egy amerikai kormány program színes fotóit a világháború előtti korszakból, amiket hangos diavetítésként publikáltak. Érdekes ezeket a képeket a hosszú időre elfeledett képeket látni. A kísérő szövegnek különösen az a mondata tetszik nagyon, hogy színesben egészen más – kevésbé komor – hangulatot kap a történelmi dokumentum. Persze lehet, hogy ezt csak azért gondolom így, mert sosem voltam igazán a fekete-fehér fotózás híve.

Az utolsó Kodachrome előhíváshoz licensszel és felszereléssel is rendelkező labor a kansasi Dwayne’s Photo december 30-án hívta elő a legutolsó tekercs filmet, amiről a USA Today tudósítása, és a CBS alább beágyazott videója számol be.
Mint a Los Angeles Times írja, volt aki a Dwayne laborba 1580 tekercs Kodachrome filmet vitt be, és több mint 15 ezer dollárt költött azok előhívatására. A Mashable cikke szerint a legutolsó előhívott filmet a Dwayne labor tulajdonosa, Dwayne Seteinle fényképezte el, melynek utolsó képkockája egy csoportkép, amin az alkalmazottakkal búcsúztatják a botl előtt a Kodachrome megszűnését.

Persze a Kodachrome megemlékezésből a National Geographic sem maradt ki, számos remek színes felvételüket publikálták galériájukban a Kodachrome emlékének dedikálva.

IFRAME Embed for Youtube

Az illusztráló képért köszönet Erik Gould Flickr felhasználónak.

Mitől profi egy fényképezőgép?

2010. október 6. szerda
NikonDSLRlineup Mitől profi egy fényképezőgép?

Amatőr és profi gépek

Természetesen egy fényképezőgép csak annyira lehet profi – vagy inkább használható – amennyire a fényképész képes kihasználni a képességeit. De akkor mégis mit jelent, hogy egy fényképezőgép profi vagy sem?

Általános tévedés, hogy egy “okos gép” pótolhatja a felhasználó hiányosságait. Szerintem egy nagyon szuper felszereléssel is pont ugyanolyan rossz képeket lehet készíteni, ha valaki nem tudja használni. Ha pedig valaki tudja mire és hogyan használja a gépet, akkor kevésbé profi géppel is ugyanúgy boldogul – legfeljebb egy komolyabb jobban a kezébe illő géppel hatékonyabban, gyorsabban, kényelmesebben tud dolgozni. De a képek minőségét eredendően nem a gép határozza meg, hanem aki és ahogyan használja azt.

Gyakran felvetődő kérdés, hogy mi alapján rangsorolják a fényképezőgépeket? A rangsorolást leginkább maguk a fényképezőgép gyártók végzik. Előre kidolgozott ár és termék kategóriákhoz illesztve tervezik a gépeket, különösen azok paramétereit, és képességeit:

  • Belépő szint: alacsonyabb ár, olcsóbb anyagok, egyszerűbb kialakítás, több automata funkció, kevesebb bonyolult funkció, kisebb testreszabhatóság
  • Amatőr szint: magasabb ár, fejlettebb szolgáltatás készlet, több manuális állítási lehetőség, valamivel jobban testreszabható
  • Félprofi szint: még magasabb ár, továbbfejlesztett szolgáltatás készlet, még több manuális állítási lehetőség, komolyabb testreszabhatóság, tartósabb anyagok
  • Profi szint: kifejezetten magas ár, még további szolgáltatások, masszív kialakítás, nagy súly, nincs automata mód, kevesebb döntést hoz meg a gép a felhasználó helyett, azok is jobban finomhangolhatók, beállítások, kezelőszervek működése jobban testreszabható

Canon EOS60D camera prints Mitől profi egy fényképezőgép?Mit jelent mindez?
Talán kicsit ködös így is a megfogalmazás, de hogy mik ezek az eltérő szolgáltatások, funkciók, azok típusonként, gyártónként, sőt néha évjáratonként is eltérőek lehetnek. A belépő szint jobbára csak az alap funkciókat tartalmazza, amivel bármelyik turista boldogul, még ha nem is tudja hogy működik egy fényképezőgép. Dominál a teljesen automata mód (auto vagy zöld keret), és a szintén döntően automata program módok (sport, portré, tájkép, éjszakai, stb), bizonyos. A belépő szinten gyakran nem is lehet minden paramétert szabadon állítani, és az sem ritka, hogy egyes funkciók más beállításokhoz rendelve működnek csak. Például követő AF csak a félautomata Sport módban használható, de igaz lehet ez fénymérési, AF mező választási, vagy akár a beépített vaku használatára is (mondjuk a profi gépekben általában nincs is beépített vaku). Van akinek ez kényelmes (pl. mert úgyse akarja állítgatni), van akit viszont zavar, mert inkább manuális módban fotózna, viszont használná a követő fókuszt, de nem tudja. Erről a gyártók általában úgy gondolják, hogy ha ez a mértékű automatizálás már zavar, akkor neked egy komolyabb gépre van szükséged.
Minél magasabb gép kategóriát nézünk, az automata funkciók úgy szorulnak háttérbe, és egyre több beállítási, konfigurálási lehetőséget nyújtanak. Maga a fotó készítés alapja, és a lehetőségei nem térnek el nagyon, csak azok a szolgáltatások, amik ezek használatát kényelmessé, kézreállóvá teszik. Míg az amatőrnek (csak a gyártó szerint?) kényelmesebb minél jobban automatizáltan használni a gépet, addig a profik jobban értenek a fotózáshoz, ezért jobban (fel)ismerik a helyzeteket, amikben a gépet használni akarják, és az ennek megfelelő beállításokat. Pontosan ezért akarnak általában nagyobb beleszólást a gép működésének szinte minden részletébe, amire az egyre magasabb temrék (és ár) szinteken egyre több lehetőséget kapnak. Nyilván sokszor előfordul, hogy ha nem kezdő és hozzá nem értő fotós valaki, de egy olcsóbb, egyszerűbb gépet vesz, akkor is szívesen használná a profiknak kínált lehetőségeket, mert nem csak az igény, hanem a szakértelem is megvolna rá. Csak sajnos a marketing osztály így találta ki a termék kínálatot. Kénytelen az ember mérlegelni, hogy a nagyobb kreativitást és több beállítást engedő profi gépre tényleg szüksége van-e annyira, hogy megfizesse a jóval magasabb árat érte.

Konkrét jelölések
A kategóriákhoz tartozó típusjelzések, és azok rendszere gyártónként (sőt olykor gyártón belül is) változó. A Canonnál általában következetes a számozásban, a legtöbb számjegy (pl 1000D) jelzi a belépő szintet, és minél kevesebb a számjegy, annál magasabbra pozícionálják a típust. A három számjegy még az amatőr gépeket jelzi. A két számjegy az ennél magasabb haladó amatőr, vagy félprofi szintet jelzi, amit már nem csak a több lehetőséget, nagyobb szabadságot igénylő hobbisták választanak, hanem a szerényebb költségetésből gazdálkodó, de megélhetésként fotózó profik is. Az 5D és 7D család tagjai már egyértelműen a félprofi kategóriába tartoznak (persze ilyet is vesz magának sok amatőr, ahogy csúcs gépeket is, akinek a pénztárcája megengedi), míg legfelül az 1D család tagjai vannak, mint csúcs géppel.

A Nikon már változatosabban számoz. Míg a legkevesebb számjegy náluk is egyértelműen a profi kategóriát jelzi (pl D3, D4), addig a két számjegy (pl D90) nem a közvetlenül ez alatti szinthez tartozik, hanem épp ez a belépő szint. Az egy számjegyű profi gépek alatti félprofi szint a Nikonnál három számjegyű (pl. D300, D700, D800).

Más gyártó pedig nincs igazán jelen a profi világban, és a típusjelzéseiket se nagyon ismerem. A konkrét géptípusokról és azok konkrét funkcióiról pedig nem hiszem hogy van értelme itt írnom. Úgyis változnak a típusok, és változnak a termékek szolgáltatásai.

Hogy döntsem el, profi-e a gépem?
A gyártó már eldöntötte. Kiderül a terméklapján szereplő adatokból, az árából, és hogy a gyártó milyen címszó alatt sorolja fel az árlistában. A besorolásnak meg igazából nincs jelentősége.
Egy-egy konkrét gép esetében gyakran felvetődik a kérdés, hogy ez most az amatőr vagy félprofi kategóriába tartozik, vagy inkább a félprofi és a profi határán mozog, de vajon konkrétan hova sorolandó. Van, hogy nagyon nehéz, sőt szerintem nem is kell eldönteni. Teljesen mindegy, hogy ki hol húzza meg a határokat, és mitől tekint profinak egy gépet. Mindig azt kell megnézni, amit az adott gép tud, és hogy az azt használni akró fotósnak mik az igényei, és azok mennyire találkoznak a gép szolgáltatásaival. Minden más csak marketing és ködösítés.

Mindig az a legjobb fényképezőgép, ami nálad van, mikor fotótémát találsz, és csak a kép számít, sosem az, hogy mivel készítetted!