A pr ügynökségeket nem érdekli ki a fotós

szerintük elég csak a megrendelőt feltüntetni

Kiragadott durva példa - de valós

Kiragadott durva példa – de valós

Rendszeresen érkeznek hozzám mindenféle sajtóanyagokkal együtt képek is. Hol odaírja a feladó, hogy a képek szabadon felhasználhatók, hol még ezt is elmúlasztják. A fotós nevét viszont szinte kivétel nélkül minden egyes alkalommal elfelejtik feltüntetni. Ez késztetett egy kis összeállításra.
Főleg fotósok figyelmébe ajánlom – lássátok, hogyan kezelik mások a képeiteket és ennek tudatában kössétek a megállapodásaitokat.

Régóta foglalkoztat a különféle pr ügynökségek, marketing és sajtó osztályok fotó kezelési gyakorlata. Olyan szakemberek ezek, akik rendszeresen dolgoznak mindenféle fotókkal, de a képek szerzői jogaira szemlátomást nem mindig fordítanak igazán komoly hangsúlyt. Pedig a törvény ezt illetően teljesen egyértelmű:

“A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen – a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően – szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.”1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról II. Fejezet 12. § (1)

Elmélet és gyakorlat…
A gyakorlat mégis teljesen más. Elvben a törvény lehetőséget ad a fotó készítőjének, hogy név nélkül, vagy álnéven hozza nyilvánosságra a képeit. Bizonyos esetekben még érthető is, ha valaki inkább rejtőzködne. De nem sok fotóst ismerek, aki ezt a megoldást önszántából szokta választani. A legtöbb fotós kifejezetten arra szokott panaszkodni – joggal – hogy már megint nem írták ki a nevét. Egyébként a forrásmegjelölés nélküli képeket kiadó ügynökséget és az azokat közlő lapokat is minősíti, hogy nincs kiírva a fotós neve – nem csak előttem, hanem az egész szakma és az igényesebb olvasók szemében is.

Nem ebben állapodtak meg
Még gyakoribb, hogy egészen máshol és másra használják a képeiket, mint amire engedélyt adtak, vagy megállapodtak. Rengeteg olyan hírességről, politikusról és persze cégekről is terjednek történetek, akik ilyen-olyan konkrét célra, vagy akár csak privát emléknek kérik el a képeket, majd a fotós könyvborítón, újságban, vagy akár óriásplakáton látja viszont. Vannak celebek, akiket kifejezetten úgy emlegetnek a szakmában, hogy inkább le se fényképezd, mert képes ellopni a képed és 10×13-as papírképről nagyítja fel óriásplakátra (megtörtént). De arra is rengeteg (főleg hobbi) fotós panaszkodik, hogy a munkahelyén lefotóztatnak vele ezt is, azt is, aztán használják a képet mindenfélére, csak fizetni nem akarnak érte – sőt még mindenféle jogvita is van a képek jogállása körül, mikor a cégtől távozik, hogy kinek mi jár érte, ki mire használhatja és egyáltalán kinek is a tulajdonát képezik. Arról már nem is teszek említést, hogy egy csomó kezdő fotóst vesznek rá, hogy ingyen adjon képet annak reményében, hogy milyen jó neki, hogy egy hírességnek vagy komoly cégnek fotózott és mekkora reklámot jelent majd neki, hogy kiírják a nevét.

Jöhetnek az utólagos jogviták
Utána meg mehet az egymásra mutogatás a képet közlő cég, a hozzá eljuttató ügynökség, a nekik kiadó híresség és ezek jogászai között, hogy ki is a felelős, miközben a fotós futhat a pénze után.
De a legfontosabbnak még mindig azt tartom, hogy ha valakinek az alkotását használjuk (ráadásul még üzleti célra is), akkor azt megtiszteljük vele, hogy kiírjuk a nevét – akkor is, ha nem kéri külön. Ha ez működik a világ legnagyobb presztízsű lapjai esetében, akkor a magyar piacon aligha van bárkinek jogalapja, vagy bármi méltányolható oka máshogy eljárni.

Egy ideje szinte sportot űzök belőle, hogy amikor forrásmegjelölés nélküli képpel jön egy sajtóanyag, én rögtön visszakérdezek, hogy mégis ki készítette a képeket. Eleinte talán halványan még reméltem, hogy esetleg idővel megunják a kérdezősködést és maguktól rászoknak, hogy eleve beleírják a fotós nevét a levélbe, de erről letettem.
Persze, hogy nem így lett, hiszen a péer ügynökségeknél nagyon kitartó emberek dolgoznak, így szinte minden alkalommal forrásmegjelölés nélkül küldik újra és újra a képeket, és az a cég is kisebbségben van, amelyik külön kérdésre megírja, hogy ki készítette a képeket. Talán, ha nem csak én járnék így el, hanem a többi szerkesztőségben ülő képszerkesztő és újságíró kolléga is, akkor talán jobban törődnének vele. De ez egyre inkább hiú ábránd, így a fotósok kénytelenek tanulni belőle, ha változtatni akarnak rajta – hangsúlyozzátok ki a nevetek feltüntetését és tegyétek szóvá, ha elmarad – és főleg írjatok körültekintően szerződést!
Sajnos még az olyan állami szervezetek sajtósainál sem természetes és magától értetődő, hogy közlik a kép készítőjének nevét, mint például az MTVA, vagy éppen a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, akiknek hivatalból illene ismerni és tiszteletben tartani a szerzői jogokat.

Persze a címben szereplő mondat ebben a formában sosem hangzott el. Azt senki nem mondja ki, hogy nem érdekli a fotós kiléte a legérdekesebb válaszok így hangzottak:

  • Kérem az alábbi képeknél a forrás megjelölését:
    [egyik híres fotóalany] – fotó: Debreczeni Zita
    [másik híres fotóalany] – fotó: Zsólyomi Norbert
    [harmadik híres fotóalany] – fotó: Nánási Pál
    A többi fotónál nem kell forrást megjelölni.

    A fotókat a rajtuk szereplő hírességektől kaptuk szabad felhasználásra.
    Van köztük olyan is, amit a mi cégünk készített és nem kell forrást megjelölni.
  • a képeket a [cégnév] munkatársai készítették, szabadon felhasználhatók.
  • Ilyen, vagy olyan okból nem minden fotós ragaszkodik ahhoz, hogy feltüntessük a nevét. Ebben az esetben is úgy állapodtunk meg, hogy nincs fotókredit, minden ellenkező esetben a kísérőlevélben jelzem, hogy kinek a szellemi termékei a képek.
  • A képek a [megrendelő cég neve] érkeztek, nem az ügynökségünk menedzselte a fotózást.
  • Nekem annyi az informaciom, h a fotok forrasanal azt kell jelolni, h Forrás: [rendezvény neve].
  • A képek a [cégnév] tulajdonát képező jogtiszta sajtófotók, csak ilyenekkel dolgozunk.
    Több fotóssal van megállapodása a cégnek, ezért nem szoktuk feltüntetni, hogy épp melyik képet ki készítette. De hangsúlyozom, mindegyik kép felhasználható szabadon, nem sértenek vele szerzői jogokat.
  • A portré fotó készítője: [fotós neve], a másik kettőt mi készítettük, így azokhoz nem is kérünk fotókreditet.
  • Jogos a kérdés. A fotó forrása – a szervezők kérésére – [prugynoksegneve.hu]
  • Több újság fotósától kaptam.
  • A saját képeink!
  • Egy Gábor keresztnevű, helyi fotós
  • Több fotós is készített képeket. Így sajnos nem tudom megmondani, hogy ezeket a fotókat éppen ki csinálta. Amennyiben lehetséges, kérem a fotókredithez azt írják oda, hogy [rendezvény neve].
  • A fotók az [szponzor cég neve] tulajdonát képezik, nem szükséges külön feltüntetni a fotóst.
  • A fotóssal minden esetben egyeztetünk, így a nevének (nem) szerepeltetésével kapcsolatban is.

Te milyen hasonló magyarázatokat szoktál kapni, hogy miért nincs a fotós feltüntetve?

Oszd meg az ismerőseiddel és iratkozz fel a blog hírlevelére! Ne maradj le az újdonságokról!

Címkék