Ke$ha fotókat tarhál Budapesten

Fotó: Danny Moloshok/Reuters
Ke$ha-photoDannyMoloshokReuters

Fotó: Danny Moloshok/Reuters

Tegnap került elém a Ke$ha menedzsmentje által kiküldött fotós szerződés, amit a hétvégi ingyenes Kapcsolat Koncerten fotózni kívánó sajtó fotósoknak kell aláírniuk. A szerződés egyik kitétele komoly szakmai tiltakozást vált ki: a nemzetközi sajtó nem fogadja el, inkább nem fényképez…

A könnyűzenei koncertek világában nem idegen gyakorlat, hogy a rendező mindenféle kitételeket szab a koncertet fotózni kívánó sajtónak a fotózás és a fotók felhasználásának szabályozására. Általában főleg az amerikai, és angolszász nyelvterületű jogrendű országokból érkező zenekarok szoktak szigorú szerződésekkel készülni. Ezekkel éppen ezért további probléma szokott lenni, hogy kis hazánk fotósai nem mind beszélnek angolul, pláne nem jogi szaknyelven. Ráadásul nagy valószínűséggel nincs is jogkörük ilyen kötelezettségeket vállalni az őket alkalmazó kiadók helyett. Márpedig a fotós szerződést nagyon ritka, hogy előre elküldi a rendezvény szervezője – mint most a T-Mobil tette. Általában csak a koncert előtt nyomják a fotós orra alá, hogy “Itt írd alá, különben nem mehetsz be.”

Egyszerűen elfogadhatatlan
Van azonban néhány olyan feltétel, amit a szakmai öntudattal bíró szerkesztőségek nem hajlandók elfogadni, éppen ezért viszonylag ritkán is próbálkoznak a szervezők ezek kikötésével. Ilyen az a feltétel is, amit a Ke$ha menedzsmentje által kiküldött szerződés ötödik pontja tartalmaz:

“Ke$ha shall have the non-exclusive right throughout the universe in perpetuity, at no cost, to use the Photos by any means or media.”

Azok kedvéért, akik angolul nem értenék:

“Ke$ha jogosult az univerzum örökkévalóságáig a képek díjtételezés nélküli használatára bármilyen formában és médiában.”

Ez a fotók felhasználási jogának olyan átruházása, amit nem csak a nyugati országokban, de Magyarországon sem szokás elfogadni. Az utóbbi időben már nem csak világsztárok, de egyre gyakoribb, hogy másod-harmad-negyed vonal beli hazai rendezvények szervezői is hasonló követelésekkel állnak elő (nem ritkán elképzeléseiket csak utólag közölve – de ez egy külön történet). Természetesen a komoly lapok az ilyen követeléseket rendre elutasítják. Nagyon ritka, hogy egy rendezvény olyan fontos legyen egy magára adó lap számára, hogy ezeket a feltételeket elfogadja. A rendezvényszervezők pedig nem mérik fel, hogy alkalmasint többet veszíthetnek azzal, hogy a sajtó nem foglalkozik a rendezvényükkel, mint amennyit nyerhetnének néhány ingyen fotó bezsebelésén.

Rendszeres – bár sajnos nem hivatalos érdekképviseleti szintre emelkedett – gyakorlat már évek óta, hogy hasonló esetekben több szerkesztőséget bevonva konzultálunk egymással, hogy ki mit gondol a feltételekről. Erre hol e-mailben, hol körtelefonnal, hol egy sör, kávé, vagy éppen üdítő mellett kerül sor. De évek óta nem emlékszem olyan kijelentésre, hogy hivatásos fotós akár csak egyszer is azt mondta volna, hogy márpedig elfogadjuk az ilyen feltételeket.

A T-Mobile nem tehet róla
Jelen esetben a T-Mobile látszik a rövidebbet húzni, mivel az évtizedes múltú Kapcsolat Koncert nem más, mint gigantikus méretű imázs építő rendezvény. Vállalat népszerűsítő népünnepély, aminek az a célja, hogy minél többen és minél jobban szeressék és kedveljék a céget, és minél több helyen elhangozzon a rendezvény és a cég neve. Ezért a cég sajtó osztálya meg is tesz mindent. Elismerést érdemel, hogy jól végzik a dolgukat, kedvesek, segítőkészek. De a fellépő vendégművész feltételeivel ők sem tudnak mit kezdeni. Legfeljebb továbbítják a menedzsmentnek, hogy amit művelnek kontraproduktív – és remélem, hogy ezt meg fogják tenni, mint ahogy azt is remélem, hogy minden szerkesztőség jelzi a szervezőknek, hogy a feltételek elfogadhatatlanok. Még akkor is, ha esetleg a lap eleve úgy gondolja, hogy ilyen esemény reklámozásához egyébként sem asszisztálna.

Külön rontja a T-Mobile helyzetét, hogy a hétvégén az EU soros elnökségét lezáró rendezvénysorozat keretében közel 100 féle ingyen látogatható programot, köztük számos koncertet is szervez a kormányzat. Így a Kapcsolat Koncert eleve csak egy a szerkesztőségi beosztást szervező naptárak rengeteg programpontja között. Arról nem is beszélve, hogy akármilyen nagy világsztár lehet is Ke$ha, az elmúlt napokban nem sok olyannal beszéltem, aki tudta volna, hogy kicsoda.

Mint már utaltam rá, a fotós szerződés nem ritka, és nem is feltétlenül ördögtől való dolog. Általában azt szokták általa rendezni, hogy a képek kereskedelmi és reklám célra nem, csakis sajtó megjelenésre, esetleg arra is csak adott médiumhoz kötve, netán időben is korlátozva jelenhetnek meg.

LadyGaga-photoMikeBlakeReuters

Fotó: Mike Blake/Reuters

Lady Gaga méginkább keménykedik
Nemrég az amerikai fotós szakmában terjedt futótűzként a hír, hogy (néhány más bandához hasonlóan) Lady Gaga állt elő szokatlan és elfogadhatatlan fotózási feltételekkel.
Mint a PetaPixel, a PhotoDistrict News és a közvetlenül érintett TBD elég részletesen megírta, Lady Gaga szerződése minden szerzői jog átruházására akarta kötelezni a fotósokat. Tehát nem érte be a fotók utánközlési, és felhasználási jogaival, de az egyébként alapvetően elidegeníthetetlen szerzői jogokra is igényt tartott volna. Ilyen követelés általában a munkaviszonyban dolgozó fotósok felé vetődik fel az őket alkalmazó kiadó részéről, de a személyhez fűződő szerzői jogok még ezekben az esetekben is jobbára a fotósnál maradnak – még ha a lap nem is mindig írja ki az állandó munkatársként alkalmazott fotósok nevét. Viszont teljesen életszerűtlen követelés egy egyszer fotózott celeb részéről. Különösen Amerikában, ahol a magyarországinál lényegesen tudatosabban és önérzetesebben kezelik a fotósok is saját jogaikat, és persze a vitás ügyek bírósági rendezésének is jóval nagyobb hagyománya van.
A Lady Gaga történetben is – nagyon helyesen – a fotós, Jay Westcott önérzete, és az őt alkalmazó szerkesztőség határozott és helyes fellépése kerekedett felül. A főnökével konzultáló fotós azt az utasítást kapta: “Ne írd alá a szerződést, és ne fotózd a koncertet!”

A Lady Gaga történetről Rich Copley írta, hogy a legnagyobb gond a művészek ilyen ingyen fotó és jogkövetelési próbálkozásaival, hogy pont ők művelik ezt más művészekkel. Azt is felveti, hogy vajon mit szólnának hozzá, ha ugyanilyen módon a rendezvényhelyszín, vagy akár a hangszereket, mikrofonokat gyártó cég követelné az előadó szerzői jogait. Mint Copley fogalmaz, pont ugyanolyan nonszensz, mint amit a fotósokon kérnek számon.

A történetben elsődlegesen érintett washingtoni helyi lap, a TBD azt is kiderítette, hogy nem minden lap kapott egyforma szerződést Lady Gaga managementjétől. A Washington Post szerződésében sem a kép közlésére vonatkozó időbeli megkötés nem szerepelt, sem jogátruházási követeléssel nem éltek. Van, aki azt vélelmezi az eltérő szerződések mögött, hogy a nyomtatott lapok számára szabtak más feltéteket, mint az online lapok számára. Ugyanakkor valószínűnek tűnik, hogy egyszerűen csak kizsákmányolhatóbbnak érezték a helyi weboldalakat, mint a Washington Postot.

Readers Comments (10)

  1. Nem azért, mert nyelvtannáci vagyok:
    “átruházására akara kötelezni ”
    “egyszerűen csak kisákmányolhatóbbnak érezték”

    Egyébként jó a post.

  2. Márkus Sándor 2011.06.24. @ 11:56

    Na igen, ilyen szép rendszert élünk. Erről eszembe jut, emlékszem, sokaknak mennyire vesszőparipája például a fotópályázat mint műfaj – tudjuk ugye, általában miről szól az egész – bár nagyobb nevű, és nem médiában tevékenykedő meghirdető esetén még hajlamos vagyok naiv is lenni . Mostanság túl sok szabadidőm révén egy régi ismeretségben lévő vállalat hirdetett egy “kreatív pályázatot”. Ugye itt is egyértelmű a minden jogról lemondás, ezen már meg sem lepődik az ember, ha nyer, ha nem, egyértelmű az “anonim” megjelentetés, többé semmi közöm a képhez, miután leadtam, akár kell, akár nem, de az igazi hangulatomat a “kreatív pályázat” megfogalmazása jelentette ugye. Azaz ha nyersz, akkor se nyersz, mert még díjazás sincs. Mert hogy “kreatív”. Most mégis, ezért miért fárasszam magam?

  3. Ecsedy Áron 2011.06.27. @ 14:14

    Hali!

    A szervezőknek annyira nem fáj a dolog. Mi is szervezünk és ha valaki szeretne jönni, akkor aláírja, hogy a képeit átadja. Ha nem szeretne, nem fogja. Ha nekünk kell fotó, megbízok egy általam kiválasztott fotóst és elkészíttetem a fotókat. Ha újságnak kell fotó, kérjen, kap. Ha pedig csak sajáttal akar csináltatni, akkor eldönthetem én, hogy kap-e kivételt vagy sem – azonban inkább szeretnék abból a sztárfotóból ami véletlenül jól sikerült, minthogy egy újság rendelkezzen vele. Amúgy a megjelentetést előzetes engedélyezéshez is köthetem (nálunk ennek nincs funkciója), ami fontos a nem túl pozitív képek kiszűrésében (sajnos ez üzlet).

    Amúgy ehhez a konkrét esethez: nem hiszem, hogy ezen előadót különösebben izgatná, hogy nem írnak róla a hazai lapok, mert nem tetszik nekik a fotós szerződés. Elvégre sokat nem fog itt járni a jövőben, illetve ha igen, akkor nem emiatt.

    Üdv
    á

    • Hiába Áron, te túl nagyszabású rendezvényeket rendezel. Nálatok már nem számít, hogy írnak-e róla a lapok vagy sem. De egy T-Mobilt ne hasonlítsunk hozzátok, ők sehol nincsenek!
      ,-)))

      Aki meg ingyen akar nektek dolgozni, annak jó szórakozást hozzá!

  4. Kedves Attila!

    Jómagam már több éve fotózom a Kapcsolat koncerteket. A tapasztalatom hasonló, mint amit a cikkben írtál. Készséges T-Mobile szervezők, és sokszor bizony elképesztő követelésekkel fellépő sztárok. Emlékezzünk csak a tavalyi Rod Stewart koncertre, ahol a fotósokat a színpadtól 60 m- es távolságra zavarták. Persze némi leleménnyel ezt ki lehetett játszani 🙂 Azt, ami a nyilatkozatban volt viszont elképesztő, és aki fényképezni akart, alá kellett írnia. Ebben kikötötték, hogy a fotó minden, a kiadónktól/szerkesztőségünktől független használatához a menedzsment írásos engedélye szükséges. Külön misét ér meg az is, hogy melyik zenész miképp viselkedik a koncerteken dolgozó fotóriporterekkel. Elton John kb. 1 perc (!) után kizavartatott mindenkit a színpad elől… Jó példa viszont Santanával, vagy Al Di Meolával kapcsolatos élményem. Utóbbi még a mikrofonállványt is elhajtotta, hogy szabadon fényképezhessük 🙂

  5. Németi Balázs 2011.06.30. @ 11:51

    … Azt gondolom, hogy az új, feltörekvő “üdvöskék” kissé magukba szállhatnának végre.
    Mindenki végzi a munkáját egy koncerten: ők is, és a fotósok is. Hagyni kell mindenkinek tenni a dolgát.
    Az más kérdés, hogy ki mennyire végzi aztán komolyan is, amit csinál. Mert kifejezetten rossz fotókat nem szoktam látni, de a “művésznő” (értsd: Ke$ha) amint hallottam bizony- bizony több “dalban” is jócskán alul teljesített, hamis volt. (Viszont bátor, hogy ilyen vékony, gyenge kis hangocskával színpadra mer állni újra és újra.) Azért, mert ma tömegeket lehet butítani ilyen ostoba, semmit nem érő produkciókkal, még jó lenne, ha ebben a lóvé parádéban tobzódó, önjelölt művésznőcskék figyelembe vennék, hogy tőlük eltérően más (jelen esetben pl. a fotósok) magukhoz mérten komoly, értékelhető munkát is végeznek, függetlenül attól, hogy odafent a színpadon esetleg sajnálatra méltó esemény zajlik.
    És amúgy jómagam sem tudtam sokáig, hogy ki a búbánat az a Ke$ha, aztán megnéztem a Youtube- on, és néhány blokk után úgy döntöttem, hogy semmi keresnivalóm az idei Kapcsolat koncerten. Bryan Adams- ről, vagy Santaná- ról legalább nagyjából mindenki tudta ki fia borja. Összességében számomra a T- Mobil idei évi imázs építő nagy durranása (sem) pukkant se nagyot, se kicsit, mert eddig az volt jellemző a koncertekre, hogy széles tömegek által ismert előadókat hívtak meg, akik akár egy egész családot tudtak szórakoztatni. Idén ezt a törekvést nem éreztem. Mintha már nem számítana, nem érdekelne senkit, csak a NÉV kötelez…

  6. A beharangozók hallatán bennem is felvetődött, hogy ki a franc ez a “világsztár”? Még életemben nem hallottam róla. Aztán egy zenész barátom osztotta meg facebookon az alábbi felvételt, ami bizonyítja a művésznő valós képességeit:
    http://www.youtube.com/watch?v=GVjy2zyQ7Oo
    Ilyen borzadályt csak vállalati karaoke partikon hallottam. 😀
    Lehet, hogy paranoiás vagyok, de egy újabb trükk, amit az idei VOLT-on tapasztaltam, hogy nem mondják azt, hogy nem csinálhatsz fotókat, csak az első három szám alatt olyan pocsék a világítás, hogy szinte esélyed sincs normális képet készíteni. Bár ezzel szerintem pont azt érik el, hogy vacak képek jelennek meg az előadókról. Mondjuk én nem akarok kiadni ilyet a kezemből, de ahol olyan nagy a publikálási vágy, ott simán megjelentetik a vállalhatatlan minőségű képeket is, csak azért, hogy elmondhassák, hogy nekik van képük XY-ról.
    Ennél sokkal tisztább akkor, amit a 30 seconds to Mars csinált: “No photo, no video!” Ennyi. 😀

    • Fesztiválon az időbeli korlátozás csak a fotósárokra vonatkozik (ha fotós vagy), a tömegből nyugodtan fényképezhetsz, mint ahogy bárki más is. Más kérdés, hogy megér-e egy fotózást tiltó banda annyi küzdelmet, mint amennyivel a tömegből fotózás jár.

      Egyéb koncerten viszont a közönségből sincs módod fényképezni – pláne legálisan. A Kapcsolat Koncertnél meg általában próbálják is akadályozni a közönségből fotózást – hogy mekkora a hatásfoka az mellékes.

  7. Szoktam én is fotózni a közönségből, ha olyan a helyzet, hogy a későbbi számok adnak jó témát, de ebben az esetben oda sem mentem, mert egyáltalán nem érdekelt a zenekar. Lufinak tartom a produkciójukat.

    “Sima” koncertek előtt email-ben szoktam egyeztetni az előadókkal, hogy engedélyezik-e a fotózást és a legtöbben nagyon normálisan állnak hozzá. Eddig egy negatív tapasztalatom volt az egyik kertévés tehetségkutatóval kapcsolatban. Éppen Sopronban volt koncert, a megyei napilapnak fotóztam volna, mire a szervező egyik asszisztense kérte, hogy a nyomtassam ki a blogunkon megjelent beharangozót, ami egyúttal az akkreditációm lesz.
    Én kedvesen válaszoltam neki, hogy ez egy nem blog, hanem egy megyei napilap (mellesleg az ország legolvasottabb napilapja 🙂 ) és nem belépőért cserébe fotózunk, hanem be szerettünk volna számolni az eseményről. Ha pedig hirdetésre van szükségük, azt meg lehet vásárolni. Aztán természetesen mi is hagytuk a fenébe az egészet, mert nem érte meg az esemény ezt a bohóckodást. 😀

Trackbacks & Pingbacks (1)

  1. ray ban aviator miroir

Comments are closed.