Magyarországon is egyre többet előkerülő kérdés, hogyan is kezelje egy fotós a munkát melegekkel és mások ettől való viszolygását. Emiatt is tartom fontos és talán tanulságos, de mindenképpen gondolatébresztőnek ezt az amerikai történetet.
Régen írtam utoljára TED beszédekről, pedig önmagukban is nagyon fontosak és érdekesek szoktak lenni, ráadásul sok van köztük, ami a fotózással is kapcsolatban van.
Nem hiszek a szerencsében, sőt a sors kegyében sem. Szerintem az ember maga irányítja az életét, a sors, szerencse, véletlen, pedig csak akkor tudja átvenni az irányítást az életünk felett, ha mi lemondunk róla, hogy arra tereljük az eseményeket, amerre számunkra megfelelő lenne.
James Nachtwey a ma élő egyik leghíresebb és legelismertebb dokumentarista fotográfus, aki élete jelentős részét haditudósítóként töltötte a világ legperzselőbb területein. Végigjárta a modern kori történelem legforróbb tűzfészkeit, és képekben tudósított azok eseményeiről. Örök érvényű mondása szerint: “Szemtanú voltam, és ezek a fotók az én vallomásaim. Az eseményeknek, amiket megörökítettem sem feledésbe merülnie, sem megismétlődnie nem lenne szabad.”