Unalmukban filmet forgattak a reptéren
Két sportfotós a dallasi reptéren ragadt egy éjszakára. Vajon mivel üti el az időt két kreatív fotós, ha épp nincs más dolga mint a másnapi járatra várni? Vírus videót forgat…
Két sportfotós a dallasi reptéren ragadt egy éjszakára. Vajon mivel üti el az időt két kreatív fotós, ha épp nincs más dolga mint a másnapi járatra várni? Vírus videót forgat…
Eddig se szereztem repülővel utazni, de a korábban leminősített laza Ferihegyi biztonság helyébe lépett új szigor számomra csak újabb érv, hogy a jövőben se nagyon vágyjak rá.
Tegnap körbejártam a legtöbb áruházat, de a bőrönd kínálat kiábrándító. Tudom, bőröndöt az ember ne a gazdaságos hipermarketben vegyen, hanem szaküzletben.
Sikeresen megérkeztem Magyarországra, és még a csomagjaimat is sikerült összeszednem. Távozáskor sem sikerült jobban megkedvelnem Manchester repterét, mint korábban az érkezéskor. Ezúttal nem a fotózásba kötöttek bele, hanem a csomagom méretébe, úgyhogy kénytelen voltam az eredeti szándékaimmal ellentétben feladni a holmim kézi poggyásznak szánt részét is.
Az utazás (egyik) legkellemetlenebb tényezője a csomagolás. Mindent magunkkal vinni, semmit nem otthon felejteni, mindent belepréselni a bőröndbe, biztosítani, hogy a bőrönd megfeleljen a repülő társaságok elvárásainak, ne legyen se túl nagy, se túl nehéz, mégis védje a bőrönd a holminkat, viszont értékesnek se tűnjön, mert akkor esetleg ellopják.
Manchesterbe érkezve sikerült megismerkednem a helyi rendőrséggel. Na nem a londoni történelmi jelképnek számító bobbykkal – akiket egyébként ugyanúgy modern láthatósági mellénybe csomagoltak mint a szigetország szinte összes dolgozó emberét. A kommandósnak öltözött, golyóálló mellényes reptéri rendőrökkel, akik már több mint fél éve egyik oldalukon éles lőfegyvert, a másikon az amerikai illegális játékok során elhíresült sokkoló pisztolyt hordanak.