Idegesítő dolog, ha mindenkinek ugyanúgy cseng a telefonja, mint a tiéd. A nagy egyediség hajszolásban egyre sablonosabb kezd lenni a tömegízlés. A gyárak azzal a címszóval gyártanak lassan már mindent többféle színben (kedvencem a rózsaszín fényképezőgép), hogy mindenki megtalálhassa az egyéniségéhez illő árnyalatot.
Végéhez közeledik a felmondási időm, hamarosan elhagyom eddigi munkahelyem, és más céghez megyek. Ezzel kapcsolatban egy csomó feladat, tennivaló, és elintézni való akadt. Papírokat aláírni, ügyeket intézni, elmaradásokat pótolni, céges eszközöket visszaadni, még egyszer újra megküzdeni a bürokráciával. Belépéskor ugyanezeken kellett végigmenni, csak fordított irányba. Aztán kezdődhet a bejelentkezési procedúra előről az új helyen.
Ilyet se láttam még, leállt a G-Mail. Mondjuk náluk is bocsánatos bűn, és semmi sem lehet tökéletesen hibátlan. Csak szokatlan, mert bármilyen remek szolgáltatókat használok is (remélem, hogy ők is olvassák a blogomat) használok, a Google szolgáltatásait eddig még nem sikerült senkinek felülmúlni.
Kiszel Tünde – aki nem Anyó – ismét remekül szerepelt az Operabál sajtótájékoztatóján. Utolsó kérdezőként feltette kérdéseit, majd rikító piros ruhájában megfordult, és háttal a hozzá beszélő világsztárnak, belavírozott a díszvendég (idén Franco Nero) elé, hogy készíthessenek róluk egy közös fotót. Persze nincs ebben semmi újdonság, hiszen ezt minden évben eljátssza, és mások is akadnak minden évben az Operabál sajtótájékoztatóján, akik csak azért jönnek, hogy kezet rázhassanak a sztárvendéggel, kérjenek egy autógrammot, és fotózkodjanak vele. Olyanok meg minden sajtótájékoztatón vannak, akik csak azért jönnek, hogy jót egyenek az állófogadáson.
Nem hiszek a szerencsében, sőt a sors kegyében sem. Szerintem az ember maga irányítja az életét, a sors, szerencse, véletlen, pedig csak akkor tudja átvenni az irányítást az életünk felett, ha mi lemondunk róla, hogy arra tereljük az eseményeket, amerre számunkra megfelelő lenne.
Megszülettek az ez évi World Press Photo eredmények a 2008-as év legjobb képeiből. Ezúttal nincs magyar a díjazottak között. Van viszont szokás szerint nyomor, kegyetlenség, szenvedés. Az év leghangsúlyosabb eseményei közt a Pekingi Olimpia, a Grúziai események, és a gazdasági világválság szerepelnek.
Tegnap péntek volt, és tizenharmadika. Balszerencsés nap a babonásoknak. Írhatnék most fekete macskákról, számmisztikáról, triszkaidekafóbiáról (rettegés a tizenhármas számtól) meg minden féle néphagyományról, szóbeszédről. Hogy a híres sorozatgyilkosok neve 13 betűből áll, vagy hogy amerikában sok helyen kihagyják az épületek 13. emeletét, hogy ne hozzon balszerencsét.
A nyelv és tudás fontos dolgok. Ha a tudás hatalom, akkor a nyelvtudás világhatalom kell legyen. Közhely szerű, pedig tényleg így van!
A közelgő munkahely váltás velejárója, hogy kell keresnem egy telefon típust, ami megfelelő lehet második készüléknek. A saját számom nem akarom elveszíteni, hordozni viszont nem tudom az új helyre. Így marad az, hogy két készülékkel mászkálok. Nem tartom jó megoldásnak, de jobbat nem tudok.
