Szimbolikus búcsúzás EU szimbólumok nélkül
A hétvége kérdése, hogy miért nincs egyetlen EU zászló sem egy EU elnökséget búcsúztató állami rendezvényen? A megfejtést éppúgy nem találtuk, mint ahogy EU zászlót, vagy bármilyen EU motívumot.
A hétvége kérdése, hogy miért nincs egyetlen EU zászló sem egy EU elnökséget búcsúztató állami rendezvényen? A megfejtést éppúgy nem találtuk, mint ahogy EU zászlót, vagy bármilyen EU motívumot.
Sok féle tánchsowt láttam már, és botfülű táncosokat is fotóztam már. De olyat eddig nem láttam, hogy siket táncosok vak zenészek muzsikájára táncolnak. Ráadásul ez a műsor is legalább olyan színvonalas volt, mint amilyen érdekesen mindez hangzik.
A rendvédelmi dolgozók tegnap megrendezett tüntetése hivatalosan Bohóc Forradalom 2011 néven szerepel a sajtóban. A politikai hátteret nem feszegetem, az alább linkelt galériákat közlő lapokból nyilván mindenki ismerheti a történet hátterét, ha akarja. Ha meg nem, akkor úgyis mindegy. Fantáziadús elgondolás, ötletes replika a kormányzati “lebohócozásra”, de a kivitel szerintem nem túl látványos, és a célt ki tudja mennyire szolgálja. Fotósként nekem pedig az a legfőbb gondom vele, hogy szinte teljesen fényképezhetetlen volt.
A hétvégén beszélgettünk egyik sportfotós kollégával, akivel nagyjából egy állásponton vagyunk, hogy miért is fotózhatatlan sport az öttusa.
Ilyen, amikor egy színházi világítástechnikus elfelejt egy 8 méteres falovat bevilágítani. Szegény állat elveszti a fejét, a fotózás az értelmét, csak nehogy a fénytechnikus ágyába kerüljön a levágott lófej…
A mindig hírképekben gondolkozó sajtófotósoké örök elégedetlen társaság. Sosem elég jó a látvány, sosem elég jók a fények, sosem elég az információ, és mindig rossz a szervezés. Ráadásul többnyire mindebben még igazuk is szokott lenni.
A helyezkedés éppen úgy nélkülözhetetlen eleme a sikeres fotóriporteri munkának, mint a politikai karriernek. Jókor kell jó helyen lenni, és a gombot nyomni. De a fotózáshoz látni is kell, ráadásul jól, és tisztán. Nem lóghat be semmi, nem takarhatja a látványt.
Ezért van, hogy néha 5-10 centiken lökdösődünk egymással, hogy a legjobb helyről tudjunk fotózni. És néha tényleg azon az 5-10 centin múlik, hogy jó lesz-e az a kép, vagy megy a kukába…
Ahogy a mondás tartja, “Van amikor erotikusabb, ha valami takarásban van, mintha minden látszana.”
Nagyon sokan hajlamosak megfelejtkezni róla, hogy a háttér milyen fontos tényező egy fotónál, pedig néha fontosabb mint az előtér. Különösen akkor, ha elvonja a figyelmet a témáról. Akik nem rendelkeznek kellő képi kultúrával, azokat talán még az elkészült képeken sem zavarják azok a dolgok, amiknek igenis zavarónak kéne lenniük. A gyakorlott fotósnak meg illik még azelőtt felismerni és kiszűrni ezeket, mielőtt a kép elkészülne. Előfordul például, hogy az ifjú pár felsorakozik a násznéppel a parkban, de fel sem tűnik nekik, hogy közvetlenül egy igencsak lehangoló szemetes mellett állnak. De találkoztam már olyan rajongóval is, aki híres kedvencét pont a mellékhelység táblája előtt fényképezte le, és nagyon sok rendezvény akad, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a megfelelő háttér megválasztásával. Pedig a látvány minden rendezvény egyik legfontosabb eleme – különösen egy fejlett képi kultúrájú közösségben.