December elején jelentették be, hogy a T-Home és T-Mobile Kindle e-book olvasókat kezd értékesíteni, és már érkeznek a hírek arról is, hogy a Kindle olvasó gazdája, az Amazon idén több e-bookot adott el, mint papír alapú könyvet. Persze már régóta látszik, hogy ebbe az irányba tart a Gutenberg-galaxis, és aligha okoz ez igazán komoly meglepetést bárkinek. Talán csak az, hogy ennyire közel állunk – valójában benne élünk – a sci-fi valóra válásához.
Minden évben sokszor felvetődik a karácsonyi ajándékok kérdése. Kinek mit, hol, hogyan, honnan és mennyiért? Vagy hogy inkább miért ne?
Rózsaszínbe öltözött Electro World nyílt az Allee bevásárló központban. Tömeg volt most is, bár a felhajtás nem volt akkora, mint a korábbi Electro World nyitásoknál. Mivel már több ilyennél is jelen voltam és dolgoztam is a cégnél, ismerősök is akadtak, bár nem annyian, mint korábban.
Nem vagyok a magán import nagy kedvelője, mert általában szívesen támogatom a magyar kereskedőket. és a hazai gazdaságot. Dolgoztam is ezen a területen, és van némi rálátásom a kereskedők helyzetének nehézségére is. De vannak előnyei is az Internetes vásárlásnak, amik tudom, hogy negatív hatással van a kereskedelem egészének működésére, de ettől még én is gyakran inkább ezt választom a sarki bolt helyett.
Érdekes a reklám szakma felfogása, hogy a szavakkal szinte bármit lehet. Mondhatnánk, hogy a politikusok is ilyenek, de lényegében a politika is egyfajta reklám, illetve a reklám is egyfajta (üzlet)politika. Csak az furcsa hétköznapi gondolkodásmóddal, hogy az egyik pillanatban ezt, a másikban azt mondva az ember megütheti a bokáját, mert könnyen (legyünk finomak) csúsztatáson kapják.
Míg most a Wikipédián utána nem néztem, nem is sejtettem, hogy a blogok története egészen az 1990-es évekig visszanyúlik. Mindig azt hittem, hogy ez csak egy néhány éves divat. Bár voltak emlékeim egy általam is sokat látogatott blogról, amiről sokáig magam sem tudtam, hogy az egyáltalán egy blog volt.
Bálint azaz Valentin napja a szerelmesek ünnepe (figyelem, a téves szóhasználattal ellentétben nem a szeretet ünnepe, az még mindig a karácsony). Újabb remek kereskedelmi ünnep, amin tonna számra lehet eladni a vágott virágot, műanyag és plüss szivecskéket a legkülönfélébb méretekben, és soha máskor fel nem használható képeslapokat, ajándékkártyákat. Meg persze amikor el lehet árasztani az Internetet kedves, rózsaszín szivecskés kör e-mailekkel.
Idén megúsztam, hogy mindenki kedves – ámde teljességgel haszontalan – apróságokkal halmozzon el, éppen elég ilyet kapok a munkám során mindenféle konferenciákon, termékbemutatókon, és egyéb rendezvényeken. Pedig én a praktikus, találó ajándékokat kedvelem. Előfordul, hogy ajándékozok valakinek, de a kötelező ajándékozást utálom, ezért nem vagyok a karácsony híve sem. Ne azért adjunk ajándékot, mert ez van felvésve a naptárba – no meg minden egyes bolt kirakatára, hirdetésére – hanem azért, mert épp valami olyat találtunk, amire a másiknak TUDJUK, hogy szüksége van, vagy TUDJUK, hogy örülne neki. De ebben a tudatban nem árt, ha biztosak vagyunk, mert egy 3468265003423-ik nyakkedő nem épp a legelőnyösebb ajándék valakinek, aki még inget se hord.