Többen is szóvá tették, hogy milyen kedvezőtlen az egyik kép a Cannes Filmfesztivál szelfi tilalmáról szóló múlt heti írásomban. Kétség kívül nem szerencsés a fotó, de érdemes elgondolkodni a készítése körülményein is.
Több olvasóm kérte, hogy írjak a Forma-1 fényképezésének kulisszatitkairól, hogy milyen a Hungaroringen dolgozni. Nos mit is írhatnék?
33-35 fok árnyékban, 47-50 fok a betonon, 3 nap szabadedzés, időmérő és verseny, 4,4 km pálya rengeteg séta és rohangálás, mégtöbb várakozás, időnként némi lökdösődés, mindez egy nagytelével és 1-2 fényképezőgéppel felszerelkezve. Valahogy így telik egy Forma-1 verseny a fotósoknak.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.
Nem szeretem a saját képeimet dicsérni, de időnként talán nem ártanak ilyen bejegyzések is a blogomra. Ma reggel az a meglepetés fogadott, hogy az én fotóm lett A nap képe. Bár a kontextushoz illően azt is mondhatnám, hogy Best in Show.
A fotósok még egy elegáns divatbemutatón is lökdösődni kezdenek a jobb képért, ha egy olyan világsztár tűnik fel, mint Jennifer Lopez. De azért ne nézz minden fotóst paparazzinak, mert ez más műfaj. Viszont egyre több ilyen helyzetbe keverednek amatőrök is.
Szerintem a tüzijáték fotózás titka nem csak a beállításokban van. Nem az a kérdés, hogy milyen ISO értéken és milyen záridővel, vagy blendével fotózol. Hogy mennyire érdekesek a képeid, az határozza meg, hogy honnan fényképezel, és mit is akarsz megörökíteni.
Válság és megszorítások ide vagy oda, ha műszaki áruház nyit, akkor gyorsan fogy az akciós tévé. Az sem ritka, hogy magukból kikelve marakodnak is érte az emberek.
A menetrend szerinti Oscar őrület minden évben végig söpör a világon. Ilyenkor mindenhol a jelöltekkel, az idei és korábbi díjazottakkal foglalkoznak. No meg persze a ruhákkal, a csillogással, a celebekkel, sztárokkal, világsztárokkal (annak függvényében, hogy kit mennyire kedvel valaki). Itt pedig jöjjön egy kis betekintés a kulisszák mögé, hogyan dolgoznak a fotóriporterek (akik nem paparazzik) az Oscar-díj átadókon.
A helyezkedés éppen úgy nélkülözhetetlen eleme a sikeres fotóriporteri munkának, mint a politikai karriernek. Jókor kell jó helyen lenni, és a gombot nyomni. De a fotózáshoz látni is kell, ráadásul jól, és tisztán. Nem lóghat be semmi, nem takarhatja a látványt.
Ezért van, hogy néha 5-10 centiken lökdösődünk egymással, hogy a legjobb helyről tudjunk fotózni. És néha tényleg azon az 5-10 centin múlik, hogy jó lesz-e az a kép, vagy megy a kukába…