Szavazz Megyei Prima-díj fotós jelöltjére!
Balázs Attila, az MTI Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudósítója versenyben a Megyei Prima-díjért. Szavazz te is, hogy a remek munkát végző fotóriporter nyerhesse el a díjat!
Balázs Attila, az MTI Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudósítója versenyben a Megyei Prima-díjért. Szavazz te is, hogy a remek munkát végző fotóriporter nyerhesse el a díjat!
Ma reggel megjelent a második olimpia interjúm is, amiben Tuba Zoltán, az Origo fotóriportere mesélt róla, milyen volt a Londoni Olimpiát fotózni.
Szinte mindenki irigyli azokat a fotósokat, akik az Olimpiára mehettek dolgozni. Elvégre a világ legrangosabb sporteseménye mindenki szerint a legexkluzívabb feladat is egyben, amit fotós kaphat. Ugyanakkor a legfárasztóbb és legembertpróbálóbb munka is az olimpiát fotózni, vagy a fotósok képeit szerkeszteni.
Nem egészen világos, hogy mi is törétnik a képen, de a finom bánásmód és a gondoskodó tapintatosság érződik belőle.
A fotósokat sokan nem szeretik, és szép számmal akadnak, akiket csak sajtó elhárító osztálynak nevezünk, mert ezt érzékeltetni sem haboznak. De hogy a Forma1 amúgy jobbára professzionális világában mi indokolhat ilyen viselkedést, azt elképzelni sem tudom.
Előszeretettel szoktam élni azzal a képzavarral, hogy a szabadúszás Magyarországon inkább fulldoklás, mint életforma. Erről találtam most egy elég jól sikerült írást, ami tartogat néhány jótanácsot arról, mit érdemes tudni egy szabadúszó fotóriporternek.
Ma van az első magyarországi Dolgozz Otthnról Nap, ami a külföldön népszerű távmunka és home office megoldásokat hivatott népszerűsíteni Magyarországon is, ráadásul pont a mai hétvégi munkanapon, mikor a május 1-ei hosszú hétvége extra szabadnapjait dolgozzuk le.
Az év fotóriportere címmel nyílik ma kiállítás Hajdú D. András munkáiból a Mai Manó házban. Egy kiállítás, amit feltétlenül érdemes megnézni.
A hétvégén én is fényképeztem egy budapesti megemlékezést a japán katasztrófa emlékére. A lapok ezúttal is egész sor galériával emlékeztek meg a szigetország tavalyi katasztrófájáról. Én csak egy képem osztom meg a témában. Szerintem beszédes.
Elég közhelyesnek érzem az ilyen boldog születésnapi kívánságokat hírekben és blogokon, de Nachtwey esetében nem tudok eltekinteni tőle. Hiszen ő napi szinten, rutinból néz farkasszemet a halállal, amit megannyi haditudósító kollégája vétett már el (kisebb-nagyobb mértékben) nála jóval fiatalabban. Ezért bármilyen morbid is a hangzása, fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy még él…
Az idei sajtófotó pályázat legtöbb és legrangosabb díjait elnyerő fotós, Hajdú D. András mesél a MÚOSZ online szaklapjának, az E-MASÁnak.