1944. június 6-án volt a Normandiai partraszállás. Mivel nem csak Robert Capa nevéhez fűződik a történelmi hadművelet, talán nem árt mások fotóit is emlegetni időnként. Főleg mivel Capa életművét egyre többen kritizálják és annak hitelességét megkérdőjelezik. Az viszont kár, hogy a képeket készítő háború fotósok neveit sok esetben nem ismerjük.
A web és a magyar sajtó komoly hiányossága, hogy nem nagyon működik a másoktól átvett cikkek és különösen a fotók korrekt forrásmegjelölése. Végre nem csak én piszkálok ezért mindenkit, most egy szakmai szervezet is szót emelt az ügyben. Már ideje volt, remélem, hogy hatása is lesz!
A műugrás mindig érdekes képek készítését teszi lehetővé, különösen a nagy versenyeken szokás muris képeket készíteni a világ legjobb műugróiról. A Londoni Olimpián sajnos ma délután kiesett mindkét magyar versenyzőnk. Viszont többen is megosztottak muris műugró portré válogatásokat, amiről nekem eszembe jutott pár dolog.
Ki így, ki úgy, de mindenki örül az olimpikonok sikereinek. De nem mindenki teszi azt hátsó szándékok nélkül. Érdemes elgondolkodni.
A napokban egy csomóan megosztották ezt a remek fotót Szilágyi Áronról. Sajnos jobbára forrásmegjelölés nélkül, ráadásul azzal sem nagyon törődött senki, hogy a kép nem is most az Olimpián készült.
A legtöbben nem gondolnak bele, hogy egy interjúban, vagy egyéb cikkben, egy fotó sorozatban, de akár egyetlen egy képben is mennyi munka van, és hogy mennyire nem becsülik meg a belefektetett időt, energiát és kreativitást az olvasók, sőt olykor sajnos még maguk az alkotók sem. Nem panaszkodásként írom, de érdemes ezen elgondolkodni.
Ezt a két, a sajtó munkájában nélkülözhetetlen fontosságú szakmai alapelvet felejtette el a Színes RTV, mikor gondolkodás nélkül nyomdába küldött egy nyilvánvaló butaságot. Az információkat legalább két független forrásból ellenőrizni, és a forrásokat megjelölni. Jót nevet most rajtuk mindenki.
Fontos gondolatok egy különös képről, szerzői jogról és ingyenességről, amit minden fotósnak érdemes megismernie – és nem csak a fotósoknak.
Az itt látható kép futótűzként terjed az Interneten, készítőjének fotó lopásokról alkotott remek és igen találó gondolatai miatt – viszont a kép ezen újraközlései is mind ugyanolyan lopásnak minősülnek, amikért ugyanúgy perelhetne.
Felhasznált fotóink szerzőjét nem csak illik, hanem kötelező is feltüntentni. Az emberek mégis előszeretettel hanyagolják mások rovására – természetesen, ha az ő nevüket felejtik le valahonnan, akkor azt zokon veszik. Ez persze nem csak a fotókra igaz, érvényes az idézetekre, egyéb forrás anyagokra, de még a témába vágó linkekre is.
Napról-napra aktuálisabb kérdés az Internet és szerzői jogvédelem kapcsolata, amit már én is többször érintettem – fogom is még – és amit világszerte rengetegen vizsgálnak, kritizálnak, és próbálnak megreformálni. Nagyon sok okos – és számos kevésbé okos – gondolat született már a témakörben, de teljesen kivesézni talán soha nem is fog sikerülni.