Egyre több spam (ti: kéretlen levél) érkezik a postafiókomba, és szaporodik köztük azok száma, aminek én vagyok a feladója is. Nem egészen értem, hogy milyen logikát használ a feladó spam programja, de furcsa próbálkozás, ha arra számít, hogy felkiáltok: “jé, jött egy levelem magamtól, vajon mit írhattam, olyan kíváncsi vagyok!”
Némi felháborodással hallgattuk egyik kollégámmal a rádióban elhangzó hír fent idézett mondatát. Meglepetést még csak színlelni sem tudtunk, hiszen a magyar sajtóosztályok közt nem ritka ez a jelenség. Én is naponta szembesülök vele, hogy a kapcsolattartó elérhetőségei nem működnek, vagy csak nem szolgáltat információt.
Úgy fest, hogy a nyárral együtt beindult a körlevél szezon is – biztos mindenki a nyaralásra szeretne így gyűjteni – mert hosszú és igen élvezetes körlevél szünet után zsinórban a másodikat kapom. Persze csupa olyat, aminek semmi alapja nincsen.
Már megint, ismét, még mindig terjednek a régóta ismert, és köztudottan megtévesztő körlevelek, amik arról próbálnak meggyőzni máskor amúgy értelmes embereket, hogy Bill Gates már megint szétosztja a vagyonát.
Nem vagyok egy faölelgető típus, de ha már használni nem tudok a környezetnek, legalább próbálok nem nagyon ártani. Szerencsére egyre gyakrabban látom ezt a két sort mindenféle hivatalos levelek végén, ami őszinte örömmel tölt el. Részben azért, mert nem szeretem azt a “szemét” kupacot ami az asztalomon szokott felhalmozódni időről-időre mindenféle nyomtatványokból, sajtfecnikből, és sajtóanyagokból. Részben pedig azért, mert tényleg jónak tartom ezt a “zöld gondolatot”, hogy ne nyomtassunk ki mindent okkal-ok nélkül. Ráadásul szerintem manapság egyszerűbb is a legtöbb dolgot elektronikusan intézni.
El se hiszem, hogy ez az idő is eljött. Nemrég kaptam egy meghívót egy szervezőtől, amiben sikerült helyszínként GPS koordinátákat megadni, sőt rögtön utána egy másik rendezvény honlapján is nagy örömmel tapasztaltam, hogy feltüntették a koordinátákat, és belinkelték a Google Térképet. Persze biztos van olyan, aki erre is csak vakarja a fejét, és pislog. De azért mára már eléggé elterjedtek a különféle GPS navigációs megoldások ahhoz, hogy egy szimpatikus koordináta párral az embernek sikerüljön valahova gond nélkül odatalálnia, és legrosszabb esetben az Internetes térképekkel is dekódolható, hogy hova is esik a térképen a megadott hely.
A napokban (ismét) megtelt az egyik e-mail postaládám. Szerencsére nem a legnagyobb terhelésnek kitett Gmail postaládámról van szó, de azért ennek a címemnek a kiesése is elég kellemetlen tud lenni. Na de mivel telik meg egy postaláda? Áll sok ismerősöm is értetlenül a hasonló helyzetek előtt. A legtöbb e-mail mérete nem nagyon haladja meg a tucatnyi kilobájtot, a postafiók kvóták meg gyakran akár néhány gigabájtosak is lehetnek.
Ilyet se láttam még, leállt a G-Mail. Mondjuk náluk is bocsánatos bűn, és semmi sem lehet tökéletesen hibátlan. Csak szokatlan, mert bármilyen remek szolgáltatókat használok is (remélem, hogy ők is olvassák a blogomat) használok, a Google szolgáltatásait eddig még nem sikerült senkinek felülmúlni.
Hogy miért FTP-t használjunk e-mail helyett? Amiért nem szállíttatunk súlyzó készletet biciklis futárral. Bár van olyan perverz ember, aki kifejezetten így rendeli a súlyzókészletet is, de azért nem ez a jellemző. Ugyanígy vannak olyan perverz emberek, akik 8-10 vagy akár 20-30 megás e-maileket is képesek kiküldeni az ismerősöknek. Lehetőleg jó nagy felbontású, vagy baromi sok képpel, esetleg videóval jól kitömve.
