Ez az általános magyar vélekedés a munkáról. Szinte különlegesség számba megy, ha egy építkezésnél, vagy útlezárásnál a munkásokat dolgozni lehet látni. Persze ez nem feltétlenül igaz, de a közgondolkodásban mégis valamiért ez van. És ezen a média is nehezen tud változtatni. Különösen, ha ezt még csak nem is hagyják neki.
Nagyon sokan hajlamosak megfelejtkezni róla, hogy a háttér milyen fontos tényező egy fotónál, pedig néha fontosabb mint az előtér. Különösen akkor, ha elvonja a figyelmet a témáról. Akik nem rendelkeznek kellő képi kultúrával, azokat talán még az elkészült képeken sem zavarják azok a dolgok, amiknek igenis zavarónak kéne lenniük. A gyakorlott fotósnak meg illik még azelőtt felismerni és kiszűrni ezeket, mielőtt a kép elkészülne. Előfordul például, hogy az ifjú pár felsorakozik a násznéppel a parkban, de fel sem tűnik nekik, hogy közvetlenül egy igencsak lehangoló szemetes mellett állnak. De találkoztam már olyan rajongóval is, aki híres kedvencét pont a mellékhelység táblája előtt fényképezte le, és nagyon sok rendezvény akad, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a megfelelő háttér megválasztásával. Pedig a látvány minden rendezvény egyik legfontosabb eleme – különösen egy fejlett képi kultúrájú közösségben.
Jacques Perrin: Vándormadarak (Les peuple migrateur) című dokumentum filmjét méltán jelölték Cézár, Oscar és Európai Filmakadémia díjakra, melyek közül sajnos csak a 2002-es Cézárt szerezte meg a legjobb vágásért. Kár is tovább ragozni, inkább nézd meg, amikor teheted.
A csomagolás nagyon fontos: “Ha egy jó diplomata küld el a bús fenébe, akkor azt úgy teszi, hogy te alig várod, hogy indulhass!”
Mióta a gazdasági világválság elszabadult, milliónyi szóösszetételben köszönt már vissza a válság szó. Volt gazdasági válság, pénzügyi válság, hitel válság, valuta válság, bank válság, befektetési válság, hitelességi válság, őszinteségi válság, politikai válság, kormány válság, és még ki tudja milyen válság.
Mindenki emlékszik rá, hogy mennyi látszólag értelmetlen hosszú beszédet meg kellett hallgatni az iskolában különféle ünnepségeken. A sajtóban dolgozókat meg ez hivatalból kísérti, mivel nagyságrendekkel több ünnepélyes megnyitóra, megemlékezésre, felavatásra, leköszönésre, meg persze év, szezon, és kampány nyitóra, értékelőre, meg ki tudja még milyen beszédre kell elmennünk.
A napokban egyik nagy és állami és szervezet sajtó osztályától próbáltam megtudni valamit, így gyakorlott gépíróként bepötyögtem a kérdést és hogy a nyomtatás és papírpocsékolás hatásaitól megkíméljük a természetet, e-mail formájában elküldtem a címükre. Hamar meg is jött a válasz, hogy telefonon hatékonyabban tudnak információt adni, írjam meg a számom és felhívnak. Össze is jött hamarosan a telefon beszélgetés, amikor is megkérdezték miben segíthetnek?
Barack Obama európai körútja során prágába látogatott az itt tartott EU-USA csúcstalálkozóra. Látogatása során beszédet tartott a Prágai Várban. Ez volt Obama első nagy közönség előtt tartott beszéde Európa földjén. Mint ilyenre rengeteg helyi volt kíváncsi.
Az elektro sokk egyik kellemetlen, bár jobbára fiziológiai hatások nélküli módja, mikor az ember bedug egy elektromos készüléket a konnektorba, és ebben a pillanatban hirtelen elalszik egy másikon az összes lámpa, ami addig világított.
Nem panaszkodom, de már megint utazással járó munka köt le – sok más gondolat mellett. A napló vagy blog paradoxon miatt most sem ígérem, hogy lesz az utazásról részletes élménybeszámoló. De azért megpróbálom összehozni, hátha sikerül…