Telefonos információ

A napokban egyik nagy és állami és szervezet sajtó osztályától próbáltam megtudni valamit, így gyakorlott gépíróként bepötyögtem a kérdést és hogy a nyomtatás és papírpocsékolás hatásaitól megkíméljük a természetet, e-mail formájában elküldtem a címükre. Hamar meg is jött a válasz, hogy telefonon hatékonyabban tudnak információt adni, írjam meg a számom és felhívnak. Össze is jött hamarosan a telefon beszélgetés, amikor is megkérdezték miben segíthetnek?

A kérdés ugyan benne volt a levélben, ami miatt felhívtak, úgyhogy akár felkészült ember módjára akár a hívás előtt fel is készülhettek volna belőle, mint kisdiák a felelésre. Legalább annyira, hogy tudják miért akarnak velem beszélni  – mert ugye én nem a beszélgetés élményére vágytam, hanem az információra, amit telefonon ígértek, ha már írásban számukra bonyolult volt közölni (biztos nem gépelnek olyan gyorsan mint én). De ha már így rákérdeztek azért elismételtem nekik a kérdést, mire közölték, hogy az adott témában nem tudnak konkrét választ adni, de ha elmegyek a sajtótájékoztatóra, aminek kapcsán érdeklődtem, akkor ott minden kiderül. Hát mondom ez mind szép és jó, csak pont az a kérdésem, hogy meddig tart az esemény, és milyen területet érint a tervbe vett terepszemle, mert jó lenne összeegyeztetni valahogy a későbbi munkáimmal, mert hát nem csak róluk szól  a sajtómunkások élete.

Engedve a szelíd erőszaknak elmentem az eseményre – hisz főnökeim küldtek, nekik meg nincs ellent mondás – ahol indító kérdésként gyorsan megismételtem a meddig fog tartani, és innen most hova megyünk, merre mit csinálni kérdéssort immár nem első alkalommal. És láss csodát, a sajtó osztály még mindig nem volt annyira felkészült, hogy a már többször hozzá intézett kérdésekre válaszolni tudjon. Hát majd ha itt vége lesz, akkor elmegyünk és megnézzük, és ha ott végeztél, akkor mehetsz tovább. Na de mikor, merre, honnan, hova? És mondanom se kell, hogy nem én voltam az egyetlen, akit ezek a paraméterek érdekeltek, hiszen a híradók se egyetlen sajtótájékoztatóról szólnak, rohanni kell a következő eseményre.

Miért olyan nehéz felkészülni az embernek a saját rendezvényének paramétereiből, pláne ha már többször feltették neki a kérdéseket a sarok adatokat illetően? És miért érzik tehernek egy sajtó osztályon, hogy a sajtót tájékoztatni kell? Nem ez van talán a munkaköri leírásukban?

Readers Comments (4)

  1. Rá kell jöjjek, nekem mennyivel könnyebb minden a gépem mellől elintézve és azokat a híreket olvasva, nézve amiről te (is) csinálod a fotókat. Hiába, a programozó a tibeti hegyekből is tud dolgozni, ha van internete 🙂

  2. Igen, a sajtó – különösen a fotózás és az operatőri munka része – olyan műfaj, ahol ott kell lenni mindenhol, nem lehet otthonról távmunkában. Viszont én be is csavarodnék, ha nap hosszat a négy fal közt kéne ülnöm, és minden nap évekig ugyanoda bejárni robotolni.

    Nekünk elég sokat kell hozzá rohangálni, hogy te otthon részesülhess a hírekből, de ez is része a feladatnak. Viszont az elképesztő tud lenni, hogyha az ember jobban elgondolkodik rajta, hogy mennyi embernek mennyi munkája fekszik a hírekben, amik holnapra már nemhogy történelem lennének, hanem egyszerű szemétkupaccá válik.

  3. Igen, csak én a 4 fal között ülést nem így élem meg, mivel nekem a delej miatt gépemben – ha éppen annyira nincs is kedvem dolgozni -, nagyon sok helyre eljutok és nagyon sik információt bekaszálók, minimális erőfeszítéssel. Ez mindig is tetszett, hogy egyetlen UTP dugón (na jó, wifi antennán) pillanatok alatt jön az adat még Ausztráliából is 🙂

    Persze ízlések és pofonok, én is szeretek néha mászkálni, meg hálistennek robotolnom sem kell vmilyen cégnek napi 12 órát 🙂

  4. Persze az nekem is tetszik, hogy a madzagon bejön az egész világ. Csak az furcsa, mikor az ember belegondol, hogy ez mennyi munkába, energiába és erőfeszítésbe kerül a madzag túlsó végén.

    Meg én tényleg nem szeretek a négy fal közt ülni. Pl most is hét ágra süt a nap, dől (így folyamatos jelen időben) a meleg rekord, én meg ülök a gép előtt és képeket pakolászok, mikor újabb és jobb képeket lehetne készíteni. Csak az a gond, hogy előállítani nem elég a képeket, úgy magában még nincs értelmük…

Comments are closed.