Vélemények, szubjektív gondolatok
Vajon mi értelme ferdén fotózni az előttünk álló fotósok hátát, és ezt még egy galériába is feltenni?
Korábban már megemlékeztem az online sajtóra egyébként elég jellemzőnek tűnő galéria kényszerről, és annak néha érthetetlen velejáróiról, de most valami újba botlottam. Vagy nem is annyira új?
A PetaPixel nemrég arról írt, hogy a cég egy dolgozója úgy nyilatkozott, a piacon levő SanDisk gyártmányú memóriakártyák mintegy harmada hamisítvány.
Mi a kapcsolat a két fotós között? Mindketten fotósok voltak, szakmájuk ismert és elismert művelői, mindketten háborús területeken fotóztak, és mindketten idegen földön, háborúban veszítették életüket, robbanás áldozataiként – fényképezőgéppel a kezükben.
A Stop, és őket idézve sok más oldal (HVG, Kuruc.info, 168óra, stb) hirtelen lecsapott a nyilvánosságra hozott információkra, hogy Burger Barna évi tizenegymillióért fotózza Orbán Viktort.
A FüHi vagy FüHü néven is emlegetett hírgyár fő ügyfele az RTL Klub volt, de több rádió és újságok is előfizetői voltak. Az MTI ingyenessége komoly fejtörést és stratégiaváltást követelt tőlük, de végül mégis kénytelenek bezárni. Úgy fest, nem is volt olyan túlzó, vagy elhamarkodott, mikor hírügynökségi hullákat vízionáltam.
Május 25-én ünneplik az elveszett gyerekek világnapját, így gondoltam ez lesz a legjobb alkalom, hogy írjak róla, hogy Magyarországon is elkezdik a tejes dobozokon fotóval keresni az eltűnt gyerekeket, mint azt már sok amerikai filmben láthattuk. Csak az a kérdés, hogy hányan látunk naponta tejesdobozokat, és hogy ez a módszer mennyire lesz majd célravezető, netán hogy mennyivel célravezetőbb a klasszikus Csellengők tévéműsornál (ami az évek során szépen átköltözött a Duna TV-re)?
Ismerősök rendszeresen kérdezik, hogy mekkora adatforgalom kell az okostelefonjukhoz. Neked mekkora mobil Internet csomagra van szükséged?
Geeklány blogján futottam bele véletlenül egy írásba arról, milyen szuper adat-roaming ajánlata van a Vodafone-nak. Érdekes, hogy így tudom meg, pedig Vodásként kapok tőlük mindenféle SMS-eket (igaz ezeket nem nagyon olvasom el), sőt a számlával jön havonta valami nyomtatott kiadvány is – amit szintén olvasás nélkül szoktam kidobni (a papírmentes iroda híveként már régóta töröm a fejem rajta, vajon le lehet-e mondani, hogy ne pocsékoljunk annyi fát – kár, hogy a kinyomott példányszámon ez sem változtatna).
A szólás-, és sajtószabadság jegyében egyre több esetben emelnek szót amerikában (is) a nemzetközi hírügynökségek. Leginkább, mikor nem hagyják őket végezni a munkájukat.
Will Smith gondolatai a kereskedelemről és a fogyasztói társadalomról.