Vélemények, szubjektív gondolatok
Ha már sikerült majdnem egy hónap késéssel, de legalább pont a megszűnés évfordulóján megírnom, hogy jövőre visszatér a nyomtatott Newsweek, úgy gondoltam, hogy ideje kiraknom egy kis válogatást (a teljesség igénye nélkül) a Newsweek korábbi címlapjaiból.
Imádom nézegetni, hogy mennyi féle ötlet és megoldási lehetőség kínálkozik egy címlapon a történetmesélésre.
Egyre több fotós oldal ír a hétvégi Oscar díjátadón készült világrekorder szelfiről. Az írások középpontjában nem annyira a készítés körülményei, mint inkább a sajtóra és fotózásra gyakorolt hatásai vannak.
Rémhírek terjednek főleg a 444 tollából a március 15-ével életbelépő új Polgári Törvénykönyv szabályozásával kapcsolatban. Megölték a sajtófotót, és ez valakinek hasznot hajt, míg a fotósokat megkárosítja. Olvasd el, hogy miért!
Mint az a fotós kulisszatitkokról szóló bejegyzéseim között egy korábbi árásomban is szerepelt, a téli olimpián dolgozó hír- és fotóügynökségek akár napi 2000 képet is kiadtak, összesen pedig több mint egymillió képet készítettek a fotósaik a játékokról. Itt egy (messze nem teljes) válogatás a leglátványosabb képekből.
A napokban Kallos Bea, az MTI fotóriportere érdekes anyagot készített az otthonszülésről. Mivel nem csak a sorozat, hanem annak elkészülte is érdekes, gondoltam, megszólaltatom a készítőt, hogy meséljen egy kicsit arról, hogyan is született meg ez az anyag.
Sok féle hibát vétenek különféle cégek, mikor álláshirdetést adnak fel, nem akarom ezt most mindet kivesézni, de tanulságos, hogy mi történt nemrég egy álláshirdetéssel a közösségi médiában. Nekem azt a humoros anekdotát juttatja eszembe, amikor egy diák a nyelvtanárának udvarol, az meg visszaküldi a szerelmes levelet, miután kijavította benne a helyesírási hibákat.
Érdekes társadalmi kísérlet a fotózás és modell retusálás eszközét is felhasználva. Hétköznapi nőket változtatnak címlaplányokká, akiknek végül nem tetszik a változás, elégedettebbek valós külsejükkel, mint a retusált képek mesterséges látványával. Csak azt nem tudjuk, mennyire őszintén nyilatkoznak.
A népszerű fotófeltöltő oldalon eddig is értékesítettek képeket, de most komolyabb képügynökségi szolgáltatást inditanak. Szlogetjük szerint hozzáférhetővé teszik a tehetséget, és a világ legnagyobb fotós közösségének vallják magukat. Sokak szerint viszont inkább leértékelik a tehetséget és csak a legnagyobb jutalékot akarják zsebretenni, aprópénzt fizetve a fotósoknak.
Érdekes hírek terjednek róla, hogy egy szponzor el akarta tüntetni az olimpiáról a konkurensek mobiltelefonjait, hogy a saját reklámja jobban érvényesüljön. A megoldásuk érdekes, a kialakult kommunikációs helyzet pedig tanulságos.
Én csak itthonról követem a téli olimpia eseményeit, de nem irigylem a Szocsiban dolgozó kollégákat. A képeiket persze irígylem, de a fárasztó és kemény munkát és a rengeteg féle kihívást, amivel közben szembesülnek, már kevésbé. A blogom biztosan leállna, ha én is ott fényképeznék. Megtörtént már egy pár utazásom és helyben zajló munkám során, mikor feltorlódtak a tennivalók.
Szerencsére nem így van ezzel Jeff Cable, ő kitartóan blogol Szocsiból és ezzel betekintést enged a kulisszák mögé.