Aggasztó jövőkép az Oscar selfie árnyékában

Fotó: Lucy Nichols/Reuters
Fotó: Lucy Nichols/Reuters

A fotósok csak azt tudták fényképezni, ahogyan a szemük láttára elkészül a világ leghíresebb szelfije
Fotó: Lucy Nichols/Reuters

Egyre több fotós oldal ír a hétvégi Oscar díjátadón készült világrekorder szelfiről. Az írások középpontjában nem annyira a készítés körülményei, mint inkább a sajtóra és fotózásra gyakorolt hatásai vannak.

A PetaPixel csak arról írt, hogy az Oscar átadón készült csoportképpl megdőlt az eddigi selfie megosztásil rekord. Hernádi Levente magyarul elmélkedik a képről így, az ő gondolatait nem szükséges idéznem.
A Thoughts of a Bohemian blog viszont szinte vele egyszerre publikálta gondolatait arról, hogy mindez a sajtóra milyen hatással van, így most ebből idézek:

“Az Oscar éjszakájának legtöbbet látott képét nem fényképezőgéppel és nem is fotós készítette, sőt nem is hagyományos kiadványban jelent meg. Egy okostelefonnal készült selfie volt, amit egy színész oszottt meg a Twitteren. Ha bárkinek kétségei volnának, hogy merre tart a fotózás, akkor ez az éjszaka tökéletes példája ennek. A kordonok mögé szorítva csak egész alakos divatképekre, vagy a balkonról a színpad fotózására kényszerített hivatásos fotósokat kiszorították az egymást zavartalanul fényképeziő és a képeiket megosztó hírességek. Csak leshették, ahogy a lapok a világ minden tájáról a Twitterre özönlöttek, hogy a legjobb képek közt válogassanak. Ha a szmokingos fotós sorfal vakuinak villogása nem járulna hozzá a vörös szőnyeges esemény rangjához, akkor lassan kitiltanák a sajtót és hagynák, hogy a résztvevők maguk fotózzák végig az eseményt. Elvégre a szervezőknek csak költsége van vele, hogy ott az a sok fotós, bevételt meg nem hoznak nekik.

A múlt éjszaka nyilván csak az első ilyen alkalom volt és nem az utolsó. Nem is csak az Oscar történetében. Nyilván más díjátadókon is egyre gyakoribb lesz majd. Végülis miért ne? Hiszen maguknál a sztároknál senkinek sincs szabadabb mozgása ezeken a rendezvényeken és ők mind ismerik is egymást. A profi fotósok és a rájuk hagyatkozó kiadványok komoly lépéshátrányba kerültek, mert a közösségi médiát már rég bejárta egy kép, mire a szerkesztőkhöz eljut és ők is kiteszik a saját hír oldalukra.”

A Poynter egy további érdekes szempontra világít rá. Mégpedig a szerzői jog kérdésére. Azt most hagyjuk, hogy már azt sem könnyű egyértelmű eldönteni, hogy a csoportos szelfit leszervező műsorvezető, Ellen DeGeneres vagy az okostelefonnal a képet ténylegesen elkészítő Bradley Cooper tekinthető a kép tényleges jogtulajdonosának – főleg mivel egy szponzor telefonjával készült.

Viszont az egy fontos momentum a történetben, hogy az AP nem csak a fotót tette közzé (a többi ügynökséghez hasonlóan), hanem külön hírben jelvzte az előfizetőknek, hogy hivatalosan is megszerezték a kép közlésének jogát. Attól ugyanis még senkit nem hatalmaz fel a kép lementésére, vagy újságokban közlésére, hogy egy híresség kiposztolta a Twitterre.
Különösen fontos tényező ez akkor, ha a sajtó valóban elkezd egyre inkább a közösségi médiára hagyatkozni a képek forrásaként. Daniel Morelnek az AFP ellen megnyert pere viszont fontos emlékeztető a sajtó számára, hogy csak óvatosan a közösségi miédia képeivel – még akkor is, ha ott előbb és netán gyorsabban jelennek meg képek, mint a hírügynökségeknél.

Kiegészítés: Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy az itt emlegetett szelfi problémával a különféle nagy rendezvények szervezői is foglalkozni kezdjenek. A következő Cannes filmfesztiválon például már kifejezetten megtiltották a meghívott sztároknak a szelfizést.

Readers Comments (5)

  1. Graf Almassy 2014.03.06. @ 15:03

    A Twitter nagyot szakított azzal, hogy beágyazhatóvá tette a bejegyzéseket, illetve azonnal megjeleníthetővé a fotókat. Így gyakorlatilag anélkül vihetők tovább az ide feltöltött fotók, hogy le kelljen menteni. Jó kérdés egyébként, hogy az ilyen beágyazás (ahogy te is tetted) szerzői jogi szempontból újraközlésnek vagy linkelésnek minősül-e.

    • ez nem kérdés, a beágyazás egyértelműen a szolgáltatás által kínált felhasználás és mivel a kép nem kerül ki a rendszerből, amiben megosztották, így teljesen jogszerű a használata.

      hogy mekkorát “szakítottak” vele, az már egy sokkal érdekesebb kérdés (főleg a következő poszt fényében), merthogy a twitternek ettől csak több megosztása és látogatója lett, de bevétel nem születik belőle.

  2. GrófFotós 2014.03.16. @ 00:31

    Aggasztó jövőkép? Amikor megjelent a rádió, akkor is aggódtak, hogy pl. kevesebb könyv-újság fog fogyni, mert mindenki meghallgatja az adást majd.

    Szerintem tudomásul kéne már venni, hogy a professzionális fotózás háttérbe szorul, talán ki nem hal… A spéci felvételekhez (sport-nagy, drága, fényerős teleobjektívek), pár igényes protokoll fotóhoz, és ezekhez hasonlókhoz kell majd a drága váz+mégdrágább objektív. A tööbihez elég (lesz, vagy már elég is) egy jobb okostelefon.
    A kommunikáció és hírek illusztrálása eltolódik a digitális világ felé. Ide az emberek legtöbbjének elég a pl. 1600×1200 (ugye: csak 2Mpixel) felbontás – hiszen a monitorok többsége is kb. ezt tudja (még a HD tv is 1080-nál jár…), a különféle képgalériákba, illuszrációknál még ennél is kisebb van – ezen a blogon is. És éles, jó képek készíthetők egyszerű eszközökkel is. Nem pixel-pontos, nem 100% kalibrált fehéregyensúly? Az emberek nagy részét ez nem érdekli… Ez van. (Ahogy anno régen vándorköszörűsök járták a falvakat, szerszámokt élezni, most meg csak pár késmániás éleztet, a többiek megélezik maguknak is…)

    Persze, aki évtizedeket húzott le ebben a szakmában (mint akár bármelyikben), az nem akar váltani, annak mindig fáj, hogy esetleg Ő lesz utolsó mohikán :((

    • egyetértek veled, hogy ez a trend, és hogy ez ellen nem igazán lehet tenni. de
      sajnálni azért még lehet a dolgot, mert az, hogy technikai minőségben már mosógéppel is lehet használható képeket készíteni, sajnos nem jelenti azt, hogy esztétikai minőségben is képes bárki megfelelő minőséget produkálni. és attól, hogy lesz az újságban valamilyen kép, nem jelenti azt, hogy az élvezhető is lesz majd, csak mert bárki meg tudja nyomni a gombot.
      pont ugyanúgy, ahogy tolla és billentyűzete is lehet bárkinek, sőt a fotózással ellentétben még az írás alapjait is mindenkinek megtanítják az iskolában, ettől mégsem tud mindenki úgy írni, hogy írónak, vagy újságírónak hívhassa magát. akik meg látják a különbséget, joggal tartják ezt szomorú tendenciának.

      az igazi gond pedig az, hogy ezt a tendenciát még mindig nagyon sokan nem látják, nem akarják látni és egyre többen akarnak profi fotósok lenni, miközben nyilvánvalóan látszik, hogy egyre csökken az igény ez iránt a szakma iránt.

      • Illetve, ez a tendencia írásban (újságírásban) és fotózásban, de minden más, alapvetően művészeti ágban is az igénytelenség felé húz mindent.
        Ahogy az is, hogy az átlagember nem tud két értelmes mondatot megfogalmazni, helyesírási hiba nélkül.

Comments are closed.