Születésének századik évfordulójára került elő az egyetlen Robert Capa hangfelvétel, amin legalább olyan érdekes, ahogyan beszél, mint amiket mond. Saját maga mesél könyvéről és annak kritikáiról, a legendássá vált Milicista halála kép készítéséről, az Orosz napló munkálatairól és a saját maga körül teremtett mítoszról is.
A fotós szakmával szembeni közhangulat fokozódik, időnként pedig sarkos nézeteket ölt. Viszont az nem megoldás társadalmi jelenségekre, ha a kritikáról nem veszünk tudomást.
Egy és negyed százada indult el a világ egyik legmeghatározóbb magazinja, ami talán elsőként jut eszébe bárkinek, ha fotósokról van szó. Nem csoda, hogy a szerkesztők is a fotósokra összpontosítva ünneplik a lap jubileumát.
Bár a sajtót szokás negyedik hatalmi ágnak nevezni, mégis újabb felmérés mutat rá az újságírókkal szembeni bizalmatlanságra.
A korábbi években több vitát is kiváltott néhány a World Press Photo pályázaton díjazott kép, volt hogy díjazott fotót kellett utólag kizárni manipuláció miatt, ezért idén megváltoztatják a szabályokat. A változások első sorban a megengedett beavatkozások mértékét fogják érinteni.
A miniszterelnök londoni látogatása során készült macskafotó mögött sokkal több van, mint egyszerű cukiság.
Ez a cím legfeljebb azért kelti fel bárkinek is az érdeklődését, mert valami szokatlan dologra utal, különben az embernek valamiért esze ágában sincs rákattintani. Pedig a sok bulvár és paparazzi, meg háború ellenes komment alapján az ember azt hinné, hogy az olvasókat jobban érdeklik a Nobel-díjasok, mint a világsztárok, celebek, vagy a háborús fotók.
Nem sértődésből vagy felháborodásból, csak megtiltották, én meg eleget teszek a feltételeiknek. Ilyen egyszerű.
Állítólag az elefántok nem tudnak ugrani. De ugrókötelezni ettől még tudnak.
Egyszerűen zseniális, ahogyan egy román reklámügynökség új kampánya megszólítja az angol utazóközönséget.