A fotózás nem szakma

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hua

Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hua

A fotós szakmával szembeni közhangulat fokozódik, időnként pedig sarkos nézeteket ölt. Viszont az nem megoldás társadalmi jelenségekre, ha a kritikáról nem veszünk tudomást.

Ezt nem kizárólag a tegnap a Handras blogján megjelent bejegyzés kommentjeire alapozva mondom, bár aktuális, hogy alig valamivel a National Geographic fotósainak gondolatai után egészen más végletek szólaltak meg a kommentekben. Közkeletű szófordulat, hogy a fotós szakma haldoklik. Ezt az optimisták igyekeznek cáfolni, az igazán elszántak pedig még bizonygatni is próbálják az ellenkezőjét.
Az alábbi komment válogatás jól érzékelteti, hogy mit is gondolnak emberek a fotózásról és a fotósokról.

Persze nem mindenki vélekedik így, de érdemes elolvasni, mert nem csak ezek a névtelen, arctalan, ismeretlen kommentelők vélekednek így. Kimondva vagy kimondatlanul, de egyre többen vannak. Sőt sok esetben maguk a fotósok is erősítik, akik egy-egy jó kép után azt hiszik, hogy nekik már senki nem tud újat mutatni.

Valamivel előttem Sztyui is kitett a blogjára egy válogatást ezekből a kommentekből, bár szerintem hiba, hogy ezt minden értékelés nélkül tette, mert ezek a kommentek távolról sem olyan súlytalanul lógnak a levegőben, mint ő gondolja és nem is hiszem, hogy olyan önfeledten nevet rajtuk a fotós szakma, mint ő gondolja. Ha igen, akkor az súlyos hiba.

Foglalkozni kell vele
Nem az egyedi kommentek miatt, hanem mert ez egy nagyon is létező és egyre erősödő társadalmi nézet, amit ha nem is ilyen sarkosan megfogalmazva, de egyre többen terjesztenek.
Ők azok akik a döntéseket meghozzák, hogy kell-e fotóriporter egy újságnak, vagy ki lehet őket rúgni és majd az újságírók fényképeznek. Ők is beleszólnak, hogy egy cég fotóst bíz meg a reklámfotók elkészítésével, vagy majd egy titkárnő megcsinálja a céges mobiljával. Ők azok, akik eldöntik, hogy kell-e fotós egy esküvőre, céges rendezvényre, iskolai tablóhoz, akárhova, vagy elég egy ismerőst megkérni, aki “részegen is egész jó képeket csinál a mobiljával”.

Szerintem nem árt egy figyelmeztetés ezek mellé a kommentek mellé. Neked és a kollégáidnak is csak akkor van esélyetek megélni a fotós szakmátokból, ha találtok az ilyen közönség helyett másokat. Olyanokat, akik értékelik a befektetett munkádat, képességeidet és nem csak látják a különbséget és lájkolják a képeidet, hanem fizetni is hajlandók érte, hogy csináld. Mert különben a fotózás tényleg csak hobbivá válik és megszűnik szakma lenni – neked is és mindannyiunknak.

Az biztosan nem megoldás a problémára, hogy mindenki elkezdi bizonygatni nekik Handras blogján, hogy a fotózás bizony igenis szakértelmet igényel.

Írd meg kommentben, hogy szerinted mivel lehetne ezt mindenki számára egyértelművé tenni?

version:

“van egy elmeletem arrol hogy azok mennek fotosnak akik semmihez se ertenek , a fenykepezo gepeknek amugy lealldozott, foleg miota a nokiaban 40 Megapixel van”

Jancsika:

“Versionnak tökéletesen igaza van. Tényleg a léhűtők mennek fotósnak általában, maga a fotózás is egy óriási kamu, soha az életben nem tanultam egy percig sem, mégis lőttem már nem egy olyan képet, ami bőven megállná a helyét az ún. “profi fotósok” képei között. A nagy, elismert fotósok képein sincs semmi olyan, amit bárki ne tudna azonnal megcsinálni egy komolyabb géppel… De azért hangoztatják, hogy ez mekkora tudomány…szánalmas az összes…

A főzést meg nem kell itt felhozni, mert az tudomány, a fotózás meg többnyire egy hatalmas kamu….”

Juliska:

“a kedvencem, amikor adnak maguknak egy hangzatos USÁKIÁSAN csengő művészneve DD

és akkor megcsinálják a mega-smooth-ultraletisztult nyáldesign honlapjukat:D Profi fotós vagy,ok már gyerekkorom óta érdekelt a természet és a pillanatok megörökítése…blablabla:D a számlák meg csak gyűlnek xD

ja és a legjobb amikor fórumokon 1-2%-os különbségekről vitatkoznak tízezres felárért, ami igazából semmi extra csak pár digi effekt :D:D sírok TV-knél amugy ugyan ez átállítanak 12%-ot a szaturáción mondjuk és odarakják hogy ez a jobb”

Turrican:

“Nem kamu a fényképész szakma, csak felhígult, és sok “DSLR tulajdonos” is szakembernek pozicionálja magát!

A facebook meg az instagram lett a fényképészet fellegvára, wannabe fotósok McDonalds-a!

Hidd el, van még az országban pár szaki, aki tényleg szakember és nem hangember!

Őket nem az “120 FPS+effekt=kasza” fiókban találod, hanem egy Linhof mögött…”

Omfg:

“‘hogy legyen mondandója’

ó, igen? olyan műűvészi mondanivalóra gondolsz, hogy ha lefotózol egy napfelkeltét, akkor 4 oldalnyi mondanivalója lesz, hogy azért süt, mert a pék szerelmes lett egy sárga hajú lányba, és te ezt az érzést fotóztad le, amit az a pék érzett, amikor kenyeret sütött, és a láng megidézte a sárga hajú lányt?
hát igen ez tényleg egy szakma. MESEMONDÓ szakma.
Esküvőt fotózni az amatőrök pont ilyen “Munkákat” szoktak kapni! egy robot is képes rá

a fotózás művészete a megvilágításnálkezdődik. a fények szöge , ereje, eloszlása, tükröződések, és persze a színűk. ehhez kell tudás. de ez ember megtanulható 2 hét alatt. a fotósok meg azthiszik magukról,hogy orvosi képzettségűek, vagy zenészek, vagy festők. a fenéket. nem tudnak semmit.

Egy kurva hobbi az egész. semmi több.”

Jancsika:

“Omfg jól fogalmazta meg, a fotósok hajlamosak hatalmas körítést rendezni ennek a “nesze semmi fogd meg jól” “hivatás”nak. Ha egyesek szerint tényleg szakmának nevezzük a fotózást (véleményem szerint ez eleve orbitális baromság, szakmának azt illendő hívni, amihez valóban érteni kell, tanulni kell, hogy megfelelő végeredményt lehessen előállítani klasszikus példákkal élve:asztalos), amihez érteni kell, tanulni kel, akkor azt magyarázza meg, hogy a Samsung Wave telefonommal, illetve a 4 (!!!) éves Sony kompaktommal olyan makrófotókat lőttem, amire a fényképezésből élő barátom azt mondta, hogy ide nem kell az ő profi milliós gépe.

Vagy hogy megfordítsuk a dolgot mi az oka annak hogyha a kezembe került egy milliós gép, és kattintgatam vele spontán, egyszer sem lőttem vele rossz képet. Hát kérem szépen az, hogy egy jó géppel nem is lehet rossz képeket lőni. De azért egyes fotós művészuraknak van képük a fotózást szakmának nevezni, magukat meg művésznek. A legundorítóbb talán az volt, amikor Nánási Pál benyőgi:az a szép ami igazán fáj… na ez annyira durva volt, ez az undorító képmutatás, hogy ő mekkora művész..szánalmas..

Annyira megvetem ezeket az ingyenélőket, hogy ha tehetném, összegyűjteném őket, és elvinném őket egy hétre fizikai munkát végezni, hogy tanulják meg mi az a valódi munka, és utána talán abbahagynák ezt a nagy kamuzást.

Valaki meg mondta, milyen nehéz esküvőt fotózni. Valóban az lehet, ha a Galaxy S3 – al félrészegen, automata módban nagyon jo képeket tudtam lőni…. no komment….”

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!