Visszatért Lenin korszaka egy árverés erejéig
Kalapács alá kerültek a minisztériumi piéncékből előkerült szocialista emléktárgyak. Lenin a sztár, de Marx, Engels és Sztálin, Rákosi, illetve Kádár is előfordul a rendhagyó árverésen.
Kalapács alá kerültek a minisztériumi piéncékből előkerült szocialista emléktárgyak. Lenin a sztár, de Marx, Engels és Sztálin, Rákosi, illetve Kádár is előfordul a rendhagyó árverésen.
A kuvaiti hatóságok állítólag betiltották a tükörreflexes fényképezőgépek nyilvános használatát. Novembertől csak bizonyíthatóan újságírói célzattal lehet az ország utcáin és bevásárlóközpontjaiban ilyen gépekkel fotózni. (Egy hét elteltével a Kuwait Times cáfolta az általa közölt hírt a fénkyépezőgép tilalomról. Bővebben)
A szerzői jog egyébként is egyik kedvenc témám, azonban ma belefutottam egy felkérésbe, aminek nem lehet nem eleget tenni. Blogoljatok ma ti is a szerzői jogról.
Elindult a korábban beharangozott jótékonysági árverés az ajkai vörösiszap katasztrófa károsultjainak megsegítésére. November 1-jétől két héten keresztül lehet licitálni a 100 alkotó által felajánlott 300 műtárgyra, köztük hat fotómra.
Egy amerikai szakmai fórumon találtam az alábbi, kicsit abszurd, visszafogottan humoros, viszont nagyon is tartalmas és elgondolkodtató írást (azóta onnan már törölték is). Vélhetően viccből íródott. Nem tűnik valószínűnek, hogy akár csak egy szava is igaz legyen, de nem minden ok nélkül közlöm, szerintem nem kell nagyon ragozni, hogy hogyan kell értelmezni. Ha mégis, akkor olvasgasd az ingyen fotózásról szóló írásaimat!
A napokban a Facebookon profilom átlépte az ezer ismerőst, és ismerőseim közül egyre többen lájkolják (jajj de szép magyar kifejezés) blogom Facebook oldalát is. Vannak, akik fantáziadús nyereményjátékkal népszerűsítik Facebook oldalukat, mint például az XMS, akiknél iPod Touch-ot nyer minden ezredik lájkoló. Én nem folyamodok ilyen megoldásokhoz. Egyrészt, mert nem vagyok kereskedő, mint ők, másrészt mert egyelőre nincs számomra akkora jelentősége, hogy hányan lájkolják az oldalt. De azért jól esik, hogy sokan olvassátok a blogot és támogatjátok, amit csinálok. Ezúton köszönöm mindenkinek!
Rendszeresen felvetődő kérdés, hogy vajon tisztelhető hagyomány, vagy egyszerű állatkínzás a legközismertebb spanyol tradíciónak számító bikaviadal. A magam részéről ambivalens módon mindkét nézetet osztom valamennyire.
Egy ismerősöm nemrég megkérdezte, hogy miért kell egyáltalán fényképezni egy temetést? Miért kell a sajtónak betolakodnia a gyászoló család és barátok, ismerősök magánéletébe? A kérdés jogos, és nem csak Daróczi, hanem sok más híres és ismert ember kapcsán felvetődött már. A relatíve közeli múltban Bujtor István, a roma támadások áldozatai és Michael Jackson jutnak eszembe, illetve legfrissebbként a pénteken temetett futballista Varga Zoltán és Popper Péter, akit jövő héten temetnek. Vagy épp a Kaczynski házaspár, akiket egy hete gyászol a világ, és pont ma temetik őket.
A népszerű TED beszédek között a National Geographic fotó igazgatója is megszólal, hogy elmesélje, szerinte mit is jelentenek a fényképezk az emberi kapcsolatokra. Érdemes meghallgatni és megnézni a példaként felhozott képeket is.
Tegnap az Origo Fotórovata tweetelte, hogy “Az angolok morognak – teljes joggal – amagyarhoz hasonló fotós törvényi szabályozás tervezete miatt: http://tinyurl.com/yfp5cho”. A téma nem ismeretlen előttem. Már tervezem egy ideje, hogy írok róla, sőt korábban már írtam a meglévő brit gyakorlatról, ahogy arról is, ahogy velem szemben ezt legutóbb alkalmazták. Biztos van, akinek ez a téma (is?) már unalmas, de sajnos ez is olyan, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni – ahogy szerencsére mások sem, így talán nem tűnik majd el a sűllyesztőben.