Egy érdekes kiállítás azoknak, akiket mindig is érdekelt a kémkedés világa, csak sosem merték megkérdezni, mi igaz belőle. És azoknak is, akik sosem hitték volna, hogy bármi igaz lehet belőle. Most mindenki megnézheti a saját szemével.
Komoly szakmai tiltakozás, néhány tüntetés és egyéb jogi lépés után úgy fest, hogy Angliában már legalább a rendőrök tisztában vannak vele, hogy közterületen márpedig szabad fotózni.
Tegnap ilyenkor még úgy gondoltam, lóverseny képekről írok majd a Vágta képeimmel illusztrálva. Aztán a szervezők kényelmes tempójú nemtörődömsége megakadályozta, hogy fotózhassak, és végül egy lóbaleset borította fel eredeti terveimet. Jöjjön hát felületes kommunikáció elemzés egy félresikerült rendezvényről.
A héten újraindult a Való Világ, ezzel újra felerősödött a bulvár miatt szűnni nem akaró fanyalgás is. De ki és miért nézi, olvassa, fogyasztja? Miért panaszkodik, akinek nem tetszik, ahelyett, hogy mást keresne?
Talán Kevin Carter nevét talán nem mindenki ismeri. Képe a haldokló kislányról, és a rá leselkedő keselyűről viszont az afrikai éhezés szimbóluma lett. Akárcsak az újságírói etika egyik legfontosabb kérdése: segíteni vagy tudósítani?
Két órával azután készült ez a fotó, hogy a készítője, Tánczos Miklós látott egy teljesen értelmetlen halálesetet.
Gyakran felvetődő – olykor vitás – kérdés, hogy kit/mit hogyan szabad fotózni. A hétköznapi járókelők ritkán ismerik a vonatkozó törvényeket, sőt még a fotósoknak is gyakran tévesek vagy hiányosak az ismereteik. Pedig a törvény nem ismerete nem mentesít a felelősség alól. Te ismered a törvényt?
Egyre többen panaszkodnak a Goldenblog szervezőire. Miközben a legjobb blogokat akarják díjazni, egyre gyatrább, amit művelnek.
A székről nem estem le, de jót nevettem én is Handras múlt heti posztján a szőke nőről, aki megkérdezte, hogy az álló formátumú, vagy a fekvő iPadet veszik inkább a nők? “Mert az állított olyan fura…”
Persze ha nagyon akarunk lehet rá mindenféle mentséget találni, de azért vitathatatlan, alapvetően buta vásárlói kérdés. Azért örülök, hogy ez a kérdés fényképezőgépeknél sosem vetődött fel, míg a pult túloldalán álltam.
Egy számadat, ami mindenkiről elmond valamit – bár, hogy kiről mit mond el, az nem biztos, hogy egységes.