Személyes dolgok
A napokban egy ismerős megkért, hogy fényképezzem le a tegnapi Budapest Félmaratonon futás közben. Csak annyit válaszoltam a kérésére, hogy meglátom mit tehetek. Úgy egy tucatnyi ismerősömről tudom, hogy ott volt tegnap a versenyen és még figyeltem is rá, hogy ha meglátom valamelyiküket, akkor lefényképezem. De csak egyikükkel sikerült találkozni, és már ez is meglepett a tízezres körüli tömegben.
Megszületett az idei Goldenblog szakmai zsűrijének Top 10-es listája, és kaptam egy nagyon szép értékelést a zsűritől. Bár egy mondatába kénytelen vagyok belekötni, mert nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Mindenki legnagyobb örömére véget ért az idei Goldenblog közönségszavazása. Eltűnnek végre a közösségi oldalakról az eddig többeket bosszantó szavazásra buzdító felhívások, amik némelyik kategóriában idén eléggé elfajultak. Néhány blog persze közzé tesz még beszámolókat az eredményekről és megköszönik a szavazatokat. Ez is egy ilyen bejegyzés.
Szabadságra mentek az AppleBlog gazdái és a nyári szünet idejére felkértek néhány másik bloggert – köztük engem is – hogy vendégposztokkal szórakoztassák az olvasóikat.
Az idei Kecskeméti Repülőnap egyik(?) fénypontja az orosz Russkije Vityazi SU-27-es vadászrepülő kötelék bemutatója volt. Az Orosz Vitézek (ezt jelenti a nevük) előadása azonban sokaknak nem azt hozta, amit vártak volna tőlük.
Egy Repülőnaphoz kötődő történet, amit már régen el akarok mesélni. Így jártam egyszer néhány kosz folttal az érzékelőn egy repülőnap utáni fotó retusálás korrekció során.
Roppant tanulságos volt a Die Hard 5 forgatása Budapest felett a honvédség Mi-24-es helikopterével. Kiderült, ki hogyan fotóz helikoptert. Kicsit elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mert eddig nem jutottam hozzá, hogy kitegyem, de talán most a Repülőnap előtt még hasznos lehet valakinek.
Ma hajnalban elindult a idei Goldenblog szavazás. Ne felejts el szavazni a blogomra és mellettem még szavazhatsz a kedvenc fotóblogodra is.
Több olvasóm kérte, hogy írjak a Forma-1 fényképezésének kulisszatitkairól, hogy milyen a Hungaroringen dolgozni. Nos mit is írhatnék?
33-35 fok árnyékban, 47-50 fok a betonon, 3 nap szabadedzés, időmérő és verseny, 4,4 km pálya rengeteg séta és rohangálás, mégtöbb várakozás, időnként némi lökdösődés, mindez egy nagytelével és 1-2 fényképezőgéppel felszerelkezve. Valahogy így telik egy Forma-1 verseny a fotósoknak.
Aki nincs benne, az nem nagyon akarja elhinni, de a legtöbb sportfotósnak sokkal fárasztóbb és megterhelőbb egy-egy nagy verseny fotózása, mint amennyire szórakoztató. Persze szeretjük csinálni, hiszen mindannyian ezért választottuk ezt a hivatást. De azért általában már az elején elkezdi mindenki számolni, hogy mennyi van még hátra. Aztán mikor vége az utolsó napnak is, többnyire egy kis keserűséggel, de azért elég nagy megkönnyebbüléssel konstatáljuk, ha végre túl vagyunk rajta.