Sajtóval kapcsolatos anyagok
A korábban felröppent pletykák hatására én is temetni kezdtem a Hírszerzőt, majd belsős információk, sőt kérések hatására megírtam, hogy még ne temessük. Eldőlni látszik, hogy nem is volt alaptalan a kérés: mégsem szűbik meg a Hírszerző. Ma a HVG-n és a Hírszerzőn egyaránt napvilágot látott, majd mások (így például a Médiablog is) is átvették és boncolgatni kezdték a hírt, hogy a HVG kiadója átveszi a lapot, így az tovább üzemelhet.
Ezt a mondatot vagy egy tucatszor hallottam valamelyik nap, mert együtt fotóztam a Hírszerző munkatársával. Érthető módon mindenki érdeklődik, hogy mi lesz a Hírszerzővel. Ő meg a hivatalos állásponthoz maximálisan illeszkedve mindenkinek a címet idézte: Ne temessük még a Hírszerzőt!
Már egy ideje halalni pletykákat (én múlt héten hallottam először), amit tegnap a Menedzser Fórum közölt: “könnyen lehet, hogy a Hírszerző is a Zoom, a Zóna és a Hírsarok sorsára jut és megszűnik. Állítólag a tulajdonosok már felmondtak az egész szerkesztőségnek és mindössze két hétig hajlandók tovább finanszírozni a lap működését.”
Egy 1991-es ENSZ döntés óta május 3-án ünneplik a Nemzetközi Sajtószabadság Napját, annak emlékére, hogy 1991. május 3-án tették közzé a Windhoek Nyilatkozatot, amelyben az afrikai népeknek a független sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Világszerte ezen a napon emlékeznek meg azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük közben gyilkoltak meg.
A díjnyertes Haiti születésű fotós Daniel Morelt szerzőjogi perbe fogta az őt meglopó AFP hírügynökség. Morel azt állítja, hogy a nemzetközi hírügynökség engedély nélkül használta fel és ráadásul más neve alatt adta ki az általa készített fotókat a Haiti földrengésről. Morel állítása szerint a nemzetközi működésű AFP francia hírügynökség, és amerikai partnere a Getty Images által szerzőként feltüntetett Lisandro Suero a földrengések idején a Dominikai köztársaságból üzengetett a Twitteren, és semmilyen korábbi fotós ténykedéséről nincs nyom. Mikor Morel ennek hangot adott, és elkezdte képeinek közlését számonkérni, az AFP beperelte.
Adnan Hajj korábbi Photoshop botránya után újabb hasonlótól tarthat a Reuters hírügynökség. Legalábbis nemrég sikerült a sosem látott füstfelhőt termelő vulkánról készült képeik közt felfedezni egy érdekes képpárt.
Egy ismerősöm nemrég megkérdezte, hogy miért kell egyáltalán fényképezni egy temetést? Miért kell a sajtónak betolakodnia a gyászoló család és barátok, ismerősök magánéletébe? A kérdés jogos, és nem csak Daróczi, hanem sok más híres és ismert ember kapcsán felvetődött már. A relatíve közeli múltban Bujtor István, a roma támadások áldozatai és Michael Jackson jutnak eszembe, illetve legfrissebbként a pénteken temetett futballista Varga Zoltán és Popper Péter, akit jövő héten temetnek. Vagy épp a Kaczynski házaspár, akiket egy hete gyászol a világ, és pont ma temetik őket.
Kegyetlen a sors, mikor a képek szöveges kontextusát buta automaták, lelketlen reklámrobotok (itt most tényleg gépekre gondolok) írják. Ahogyan Daróczi Dávid temetése kapcsán a Comment.com írt a félresikerült hirdetésekről, amik a Délmagyar weboldalán jelentek meg.
A New York Times fotóriportere, Luke Sharrett újszerű megoldást talált egy viszonylag unalmas protokoll esemény megörökítésére. Stop trükkel, álló képekből készített videót arról, ahogy Obama elnök kezet ráz a Nukleáris Biztonsági Konferenciára érkező 47 ország vezetőivel. A világ vezető nukleáris hatalmainak washingtoni találkozóján az USA elnöke jó házigazdaként fogadta, és a sajtó figyelmétől kísérve hosszú negyedórákon át üdvözölte vendégeit. Az egyébként unalmas protokoll eseményt sikerült újszerű megközelítésben megörökíteni.
Ezúttal Bangkokban, a kormány ellenes lázadások filmezése során vesztette életét a Reuters egy japán származású munkatársa, Hiro Muramoto operatőr. A japán kormány Muramoto halálának azonnali kivizsgálását követelet. Mivel a felkelések során mind a katonák, mind a tüntetők egyaránt felfegyverkeztek, egyelőre ismeretlen, hogy a halálos sebet melyik oldalhoz tartozók ejtették.