1944. június 6-án volt a Normandiai partraszállás. Mivel nem csak Robert Capa nevéhez fűződik a történelmi hadművelet, talán nem árt mások fotóit is emlegetni időnként. Főleg mivel Capa életművét egyre többen kritizálják és annak hitelességét megkérdőjelezik. Az viszont kár, hogy a képeket készítő háború fotósok neveit sok esetben nem ismerjük.
Épp ma van a normandiai partraszállás évfordulója, amiről a legtöbb fotósnak óhatatlanul Robert Capa jut eszébe. Így van ezzel a ma 96 éves John Morris is, aki egykor együtt dolgozott a fronton a világhírűvé vált magyar haditudósítóval, és aki maga szerkesztette be a híres, kissé elmosódott ikonikus képeket a lapba. Emlékezzünk ezen a napon vele a kiváló háború fotósra!
Épp nemrég írtam a Cannes Filmfesztivál fotózásáról. Röviden megemlítettem a csapóval készült zsűrielnöki portrékat is, de abban az írásban nem szerepelt igazán nagy mélységben, pedig szerintem nagyon érdekes. Most viszont itt a csapó teljes története.
Miközben egyre többen próbálnak ingyen munkára bepalizni fotósokat, egy amerikai rock banda ennél is nagyszabásúbb gondolattal állt elő. Fizetős szolgáltatásként hirdetik a koncertjeik fotózásának lehetőségét. A feláras fizetővendég fotózási lehetőséget kap és a képeit közzé is teszi a zenekar saját Instagramján. A felháborodás úgy látszik, nagyobb, mint az érdeklődés, de ez nem jelenti, hogy nem ez vár a koncertfotózásra (is?).
Nem olyan nagy újdonság, hogy a kiadók nyitni kezdtek a mobil fotók iránt. Évek óta tudok én is olyan szerkesztőségről, ahol hasonló irányelvet adtak ki a vezetők, mint most a Chicago Sun-Times nagy botrányt kavart leépítése közepette napvilágra került.
A Chicago Sun-Timestól ezen a héten kirúgott fotósoknak talán még jelentkezni se volt idejük a munkanélküli segélyért, a lap már meg is kezdte az újságírók mobil fotózás oktatását.
Változó világunkban csak annyi biztos, hogy zajlik az átalakulás. Állandó vita, hogy a fotózás és/vagy a sajtófotó, netán az egész sajtó haldoklik, már rég meghalt, vagy még megmenthető, netán nincs is vele semmi gond, csak ki kell forrnia magát az új világrendnek, vagy akárhogy is nevezzük ezt.
Allen Murabayashi nagyon markáns, de alaptalannak nem nevezhető véleményt fogalmaz meg az online hír és különösen fotó fogyasztás átalakulásáról.
A chicagói lap azonnali hatállyal elbocsátotta minden fotóriporterét cégvezetés egy kb. húsz másodperces bejelentés keretében. Az indoklás szerint több videóra van szükség.
Ezúttal a Facebookon kering újra a Kevin Carterről szóló körlevél, aminek a nyomán mindenki csak ítélkezik anélkül, hogy ismerné a tényeket. Kedvenc mottóm, hogy ne csak megossz, hanem gondolkodj is, de az sem árt, ha utána néz az ember és nem egy hoax alapján ítélkezik valaki felett.
Én még csak átutazóban sem voltam eddig Cannes-ban, de mivel nemrég ért véget a híres filmfesztivál, gondoltam érdekes lehet egy kis beszámoló a fotósok munkájáról. Mivel ez is egy vörösszőnyeges, jobbára hírességeket felvonultató fesztivál, sok mindenben hasonlít az Oscar-díj átadójához, így sok minden igaz rá, ami arról korábban megjelent itt a blogon.