blog
Tessék kommentelni!
Némi véletlen közjátékával fény derült rá, hogy eddig nem is volt olyan könnyű kommentelni, így talán ezért volt olyan passzív az olvasó közönség. Igyekeztem orvosolni a problémát, remélem, hogy mostantól kicsit több lehetőség lesz rá, és hogy talán aktívabbak is lesznek az olvasók, és írni is fognak.
Videóhékás…
Míg most a Wikipédián utána nem néztem, nem is sejtettem, hogy a blogok története egészen az 1990-es évekig visszanyúlik. Mindig azt hittem, hogy ez csak egy néhány éves divat. Bár voltak emlékeim egy általam is sokat látogatott blogról, amiről sokáig magam sem tudtam, hogy az egyáltalán egy blog volt.
No picture available….YET!
Ahogy a kis képeken, úgy ebben a postban is azt szeretném hangsúlyozni, hogy EGYELŐRE nincs kép. Igyekszem minden bejegyzéshez beszúrni valami lehetőleg saját készítésű, és legálisan felhasználható, jó minőségű, esetleg jópofa és találó képet. Ötletem szinte mindig van, csak a képek nincsenek mindig kéznél, és van hogy soká tart megtalálni.
Fotózás mobillal
Nem szeretek mobillal fotózni. Sőt, ha mód van rá, nem is teszem. Bár van egy-két egész bíztató próbálkozás, hogy a mobilok legalább egy kompakt (aki nem tudná, azok kedvéért zseb méretű) fényképezőgép minőségét képesek legyenek utolérni. De ezeknek is csak részben és kompromisszumokkal sikerült ezt elérni.
Én nem vagyok a technika elkötelezett híve. Szerintem a kép a fontos, nem az hogy mivel készítették. De ha a képen már meglátszik, hogy telefonnal készült, akkor azt a képet már nem lett volna szabad elkészíteni….vagy legalábbis mutogatni.
Kedves naplóm…
Mindig is volt egy komoly gondom a naplóírással (több is, de a blog kicsit más műfaj, úgyhogy a többi kevésbé zavar, de ez az egy…).
Ismét költözés…
Ma is költözött az oldal, de ez már csak egy kisebb módosítás volt az eddigiekhez képest. Remélhetőleg több hasonlóra nem lesz szükség. Szóval mostantól a blog.volgyiattila.hu címen lesz elérhető a blogom.
Hétfő huszonkilencedike
Ez hasonló nap mint a péntek tizenharmadika, csak se nem péntek, se nem tizenhárom. Szóval balszerencsés egy nap, mert hát ekkor regisztráltam a domainemet. Önmagában nem lenne ez peches dolog, ha nem váltottam volna azóta tárhely szolgáltatót. Pontosítok, a tárhelyem szolgáltatója (ha úgy vesszük) nem változott, csak (technikai értelemben) a cég, aki kiszolgálja. Az ismerős, akivel intézem ugyanis munkahelyet váltott, én meg mentem vele….vagyis mégsem teljesen. Na ez volt a balszerencsés rész. A tárterület vándorolt ugyan, és az IP és DNS meg minden más beállítások is módosultak. Egyedül csak a papírmunkára nem koncentrált senki, úgyhogy hétfő huszonkilencedikén egyszerűen törölték a domainem. Minden figyelmeztetés nélkül, ahogy azt illik.