Mekk Elek az ezermester
A szokásos olcsó vagy ingyen munka felháborodás egy újabb nekifutása.
Tegnap egy operatőr kollégával beszélgettünk honlap készítésről. Mesélte, hogy minden honlapészítő milyen drágán vállalta volna az oldala elkészítését, ráadásul lassan is dolgoztak volna a pénzért.
Így ő inkább vásárolt egy erre való programot, vett néhány órát valakitől, és azóta meg olcsón vállal honlapkészítést.
Értem őt, megértem és nyilván igaza is van. Csak mégsem.
Nem azt mondom ezzel, hogy ne csinálja valaki, amihez úgy gondolja, hogy ért. De talán érdemes annak is utána gondolni, hogy mennyire is értünk ahhoz, amit csinálunk. És milyen viszonyban áll a munkánk és annak árazása más piaci szereplőkkel.
- Van kamerám, vállaljak olcsón operatőri munkát?
- Olvastam már egy-két törvényt, adjak olcsón jogi tanácsokat?
- Melegítettem már húslevest mikróban, menjek el olcsón szakácsnak?
- Faragtam nyársat, menjek asztalosnak?
- Van számológépem, vállaljak jutányos áron könyvelést?
- Van egy (eladó) algoritmus könyvem, vállaljak programozást?
- Van itthon festék, milyen színű festmény kéne?
- Keresek egy szép tollat és költő leszek.
- Veszek egy hegedűt, és fellépést is vállalok.
- Rozsdásodik a fiókomban egy szike, menjek inkább agysebésznek?
És persze mindegyiket szívesen tanítom is!
,-))
A fentiek alapján egyedül taxizáshoz nem értek. Nem is vállalom. De állítólag már vannak olyan cégek, akik azt is annyira olcsón vállalják, hogy abból lehetetlen kocsit fenntartani. Én legfeljebb a fotózásról tudok nyilatkozni. De azt már megtettem, ha néha más szavaival is.
Persze ez az írás most nem konkrétan az ihletet adó kolléga munkájának, vagy bárki másnak a kritikája. Csak egy kis elgondolkodtató szösszenet. Ki mit von le konzekvenciaként?
