Úgy adódott, hogy egy pályaudvaron kellett fényképeznem vonatokkal utazó embereket. Egyszer csak odajön hozzám kulturáltan, de nem túl kedvesen egy vasutas, és megkérdezi miért kell nekem itt fényképezni. Merthogy ő nem akar szerepelni sehol, úgyhogy nem akarja, hogy lefényképezzem.

Amúgy alapvetően nincs is ezzel gond, lehet az ilyen dolgokat emberi módon kezelni (és az övé egész normális volt egynémely ember reakciójához képest) megnyugtattam, hogy nem fog szerepelni egy képen sem. Csak azt nem értem ilyen helyzetekben, hogy miért van ez? Ciki a munka? Rontaná a sztrájkoló imázst, mert vasutast amúgy csak sztrájk idején lehet fényképezni? (Mert ugye ha akkor se foglalkozna velük a sajtó, akkor meg az lenne a gond, hogy megpróbálják cenzúrázni őket a hírekből.)

Persze már felvilágosítottak, mikor legutóbb a 4-es (négyes) metró építkezését fotóztam, hogy attól félnek, hogy valaki munkavédelmi szabályosságot lát a képeken, és később bajuk lehet emiatt a képből. Végül is a rendőrök is ezért nem szeretik, ha őket fényképezzük. Vagy azért mert nincs rajtuk azonosító szám, vagy azért mert van náluk vipera, vagy egyéb szabálytalanságok, amiből később gondjuk lehet. Bár ez kicsit strucc politika, mert attól, hogy nem fényképezik le a szabálysértést, még megláthatja a munkavédelmis, vagy a főnök, vagy egy jogvédő, vagy akárki.

Azt is értem, hogy a tüntetők miért nem szeretik, ha őket fényképezzük, bár ha nem vállalom az arcom, mit ér hogy egyetértek valamivel? Persze a békés tüntetés és az utcai harcok is más-más műfaj.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!