Ahogy közeledik az iPad április 3-ai megjelenése (már alig egy hét van hátra), egyre több cikk és értekeés firtatja mindenfelé – így például a Médiablogon többször is – , hogy vajon mi újat hozhat az iPad – vagy akár a konkurens tabletek – a válságát élő nyomtatott sajtó számára.
Bár vannak az USÁ-ban, akik szemináriumokat szerveznek az iPad-ra történő tartalomszolgáltatás oktatására, szerintem mind ez meddő az okfejtés, amíg egy ismeretlen (lényegében még nem is létező) eszközről és annak ismeretlen – ezáltal behatárolhatatlan szokású, felhasználású – közönségéről folyik az eszmecsere. Hipotéziseket persze lehet felállítani, hogy vajon kik fogják majd venni, milyen élethelyzetekben és mire fogják használni. De ezeket a hipotéziseket még annyira sem támasztják ma alá mérhető, megismerhető számadatok, mint azt, hogy az újságokat azért szeretik ma még az emberek, mert lehet vele legyet ölni, vagy használt autó alkatrészeket csomagolni bele – túl azon, hogy begyűrhetjük egy farmer zsebbe, és olvashatjuk a vécén is.
A DSLR videóiról (is) ismert fotóriporter, Vincent Laforet az év elején – még az iPad bemutatása előtt – foglalta össze személyes gondolatait a blogjában: “Épp a múlt héten történt, hogy az öt éves fiammal papírmasé tűzhányót próbáltunk építeni. Ehhez főleg újságpapírra és alufóliára lett volna szülség….ekkor jöttem rá, hogy a házban semmijen újság nincsen. Semmilyen nyomtatott sajtótermék! Van persze párszáz magazinunk, de egy gyors közvélemnykutatás eredménye, hogy a hat 16-34 év közötti együttlakó szerint 50 év alatt a tágabb rokonságunkban sem olvas már kézzel fogható formában újságot. Mire reggel a küszöbömön landol, már elolvastam a híreket a NYTimes.com-on….így lemondtam az előfizetésem. (Szörnyű nehéz döntés volt – hét évig dolgoztam [mármint Vincent Laforet, nem ennek a magyar blogna a szerzője – szerk] a NYT szerkesztőségében…)
Volna pénzem, amit a NYT támogatására fordíthatnék – de nincs kinek adjam! Ez a nyomtatott sajtó egyik alapvető hibája, hogy egy évtizeddel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a nyomtatott lapok hirdetési felületeit értékesítik, az online hirdetéseket pedig bónuszként odaadják ingyen. [És ugyanígy tettek a tartalommal is – szerk] Herkulesi hiba! Most nem tudnak eleget kérni az Internetes hirdetésekért, és nem tudják eladni az előfizetéseket sem az olvasóiknak – ennek következtében 2009-re megtizedelődött a nyomtatott sajtó.
[…]
Ha a magazinok és újságok képesek megoldás találni rá, hogy online előfizetési díjakhoz jussanak, vagy a micro paymentből profitáljanak – akkor lehet még remény. Ezek a tabletek talán elég vonzóak lehetnek hozzá az új generáció számára (akik ahhoz szoktak, hogy NEM fizetnek a tartalomért), hogy ne vegyék észre, hogy olyasmiért kérik hogy fizessenek, ami immár túlságosan hosszú ideig volt ingyenes.”
Azt hiszem, Laforet ezen gondolatai elég jól – ha nem is tökéletesen – körbejárják a kérdést. Ugyan nálam még akad elég sok újságpapír is, jobbára ezek is csak a szerkesztőségi példányok, amiket a munka során hordtam haza, részben azért mert a saját képeim is bennük vannak. Az pedig elég jó diagnózisnak tűnik, hogy mivel az Internet eddig ingyenes volt mindenki számára, nehéz küzdelem lesz újra fizetőssé tenni – ahogy azt Rupert Murdoch is bizonyította már. És talán a tablet ugyanúgy magával hozhat egyfajta piaci modellt, mint az iPod tette a zeneiparban, vagy az iPhone-hoz megjelent App store tette a szoftver piacon. Persze ehhez kelleni fog az üzleti modell, és az eszköz, ami ma még nem elérhető.
Vannak, akik az iPadben azt látják, hogy a mai webes sajtót fenyegeti, bár szerintem ez rossz megközelítés. Miért fenyegetné, ha egyszer ugyanúgy elérhető rajta, mint akármelyik számítógépről, ahogyan az iPhone is támogatja ezt. Sőt szerintem talán még fokozni is fogja a látogatottságukat, ha az iPad tényleg részese lesz felhasználói mindennapjainak. Ha gyakrabbnan szorongatják a kezükben akár utazás közben, akár a tévé előtt, két intimbetét és mosópor reklám között, akkor ez pozitív lehet a hírportálok számára, ha tudnak kellően érdekes tartalmakkal szolgálni. Persze lehet, hogy ezeket a néhány perces szüneteket inkább a közösségi médiára, Twitterre, iWiW-re és Facebookra fordítják majd. Meglátjuk. Minden esetre én derülátóbb vagyo a kérdésben a közvélekedésnél. Főleg rövidebb távon, míg az iPadtől várt megváltó üzleti modell meg nem jelenik és el nem terjed. Addig biztosan a webes sajtó javára dolgozik az iPad is.
