Évek óta húzódik már, hogy eláruljam, ami az előző ilyen írásomból kimaradt, hogy milyen ragasztószalaggal védem a fényképezőgépemet. Most végre elárulom a nagy titkot, amit sokáig azért nem írhattam meg, mert én magam sem tudtam az érdemi választ.

A MacGuyver sorozat óta tudjuk, hogy ami nélkül sehova nem szabad menni, az nem más, mint a széles, téphető ragasztószalag. Míg a buta terroristák csak a túszok kezét/száját szokták vele összekötni, addig az okos főhős és persze a fotósok is képesek szinte akármilyen problémát megoldani vele a szivárgó hőlégballontól a csőtörésig. Nem véletlenül terjed a neten mém formájában is az a mondás, hogy aminek mozognia kell, arra használj WD40-et, aminek nem kell mozognia, azt meg rögzítsd széles ragasztószalaggal – minden másra meg ott a gumipók…

Az elnevezésekkel egy kicsit bajban vagyok, mert nem szeretek idegen kifejezésekkel dobálózni, viszont ennek a bejegyzésnek a témájára nem tudok sajnos magyar megfelelőket, mindenféle béna házi tükörfordítással, vagy műfordítási kísérlettel meg inkább nem dobálóznék, mert csak összezavar mindenkit és még a keresést is megnehezíti. Maradok hát az eredei szakkifejezéseknél.

Duct Tape
Azt a ragasztót, amit MacGuyver használt a sorozatban, az angol szakzsargon úgy hívja, hogy duct tape. Számos formájában Magyarországon is kapható a különféle barkácsboltokban. Az általános celluxnál jóval finomabb anyagból van, és a ragasztó felület, illetve a műanyag védő réteg közti hálós szövetnek köszönhetően igen erős, szálirányban mégis könnyen téphető. Ezek előnye, hogy viszon

ylag olcsón és könnyen beszerezhető, nagyon sok helyzetben gyors és egyszerű megoldás egy csomó féle rögzítési problémára. Mi fotósok nem csak a fényképezőgépet ragasztjuk vele körbe (bár ilyennel csak ritkábban), használjuk még kábelek rögzítésére, a sajtóközpontban a helyünket foglaló papír rögzítésére, a sajtóemelvényeken a helyünk kijelölésére, törött napellenző rögzítésére, de jól tud jönni milliónyi más helyzetben is, akárcsak MacGuyvernek.

Gaffer Tape
Jóval speciálisabb fajtáját angol nyelvterületen gaff, fagger’s vagy gaffer tape néven emlegetik. Ez általában az általános barkács célúnál jóval finomabb anyagú, külső műanyag rétege méginkább szövetszerű, és a legfontosabb tulajdonsága, hogy általaban a melegedés hatására sem lágyul úgy a szalag anyaga, nem maszatolódik a ragasztója és fotós/filmes körben nem elhanyagolható tulajdonsága, hogy mattabb a felülete, mint a szokásos műanyag kopórétegű duct tape. Így aztán üveg és egyéb felületen, vagy bármi máson sem (legalábbis jóval kevésbé) hagy nyomot. Ezért használjuk ezt szívesebben a fényképezőgépek leragasztására is.
Míg a gaffer tape amerikában viszonylag közismert fogalom, addig Magyarországon inkább csak a színpad technikában és a filmiparban szokták ismerni. Sokan inkább camera tape néven emlegetik, de biztos van még egy pár másik neve (amik közt legalább egy németnek is lennie kell). Természetesen egyik megnevezés sem egy konkrét márkára vagy típusra vonatkozik. Ugyanolyan gyűjtő fogalmak, mint a DSLR, a MILC, vagy hogy a műfajnál maradjunk, a cellux.

Amit (szinte) mindenki használ (Magyarországon)
Isza Ferenc kolléga valamikor jó ideje vásárolt véletlenül az egyik fajtából egy tekerccsel. Elkezdte használni a fényképezőgépe védelmére. Az ötletes megoldás egyre több kollégának megtetszett és nem csak az ötletet nyúlta le tőle sorban mindenki, de ragasztószalagot lejmolni is hozzá jártunk mindannyian. Nem csak azért, mert olcsóbb volt kunyerálni, mint megvenni magunknak, hanem azért is, mert ő maga sem tudta megmondani, hogy hol és milyen néven lehet az értékes portékát beszerezni. Elmondása szerint bármilyen csomagolás nélkül bette és a tekercs közepén levő gurigáról is csak a gyártó neve derült ki.

A Certoplast viszont legalább annyi féle ragasztószalagot gyárt és árul, mint a Magyarországon jóval elterjedtebb Tesa, 3M vagy bármelyik más ipari gyártó. Így aztán a konkrét termék név nélkül lehetetlen volt beszerezni. Egy időben a Vaterán is árult valaki ennek a gyártónak a ragasztószalagjaiból (sőt azóta más helyeken is találtam belőle). Már azt hittem, hogy ezzel végre megoldódik a rejtély. Vettünk is belőle néhányan. Azonban az eladó sem tudta megmondani, hogy milyen cikkszámon fut az általa árult termék. Meg ugye a keresett típus azonosítója sem volt meg, így nem volt más lehetőség, mint kipróbálni. Már ránézésre és tapintásra is egészen más volt, mint ami nekünk volt. A szalag sokkal textilesebb, a ragasztó sokkal lágyabb, minőségre, ivselkedésre is egészen más volt. Szóval a célunkra nem volt az igazi – de még mindig van olyan napellenzőm, aminek az állapotát ez a fajta ragasztószalag védi és tulajdonképpen egészen jó eredménnyel teszi, bár az objektívről már idő közben lejött.
Idő közben sokan sok féle ragasztót kipróbáltunk. Volt amelyik bolyhosodott, volt amelyik szálakra foszlott, volt amelyiknek a ragasztója maszatolódott el, volt amelyik meg csak nem maradt fent tartósan. Volt, aki a hokiütőre tekert ragasztószalagal próbálkozott, volt aki klasszikus szigetelőszalagot javasolt, vagy annak speciálisabb műszerész változatait. Az idők során viszont még mindig az “Isza Feri féle ragasztó” vált be legjobban a gépvédelemre.

Ennek a ragasztója nem maszatol, a szalag eltávolítása után könnyen letisztíthatóak a nyomai – ha vannak egyáltalán. A textil réteg ugyan nem könyen téphető, inkább ollóval érdemes méretre és formára igazítani, viszont nem foszlik, nem málik és nem válik le. Csak egy kicsit fényesedik a felülete és a legtöbb helyen pont úgy szokott megkopni, hogy egyre masszívabb védő burkot képezve áll össze egy páncéllá a gép körül.

Épp csak azt nem lehetett tudni, hogy ilyet honnan és milyen azonosító alapján lehetne beszerezni. Feri ezért inkább jószívűen adott minden kollégának, aki kért tőle, minthogy újra és újra el kelljen magyaráznia, hogyan jutott hozzá és miért nem tudja megmondani, hol lehet kapni. Sokat agyaltunk és kutattunk mindenfelé a megoldáson. Végül aztán akadt egy hiányzó hős, aki egy nap gondolt egy nagyot és végre a megfelelő helyen is feltette a kérdést, ahol a választ is ismerhették. Hagyományos postai levélben küldött egy darab mintát a németországi(?) gyártónak, hogy ugyan mondják már meg, hogy ezt a terméket mégis milyen cikkszámon lehet tőlük megrendelni. Amióta megjött a válaszuk, azóta végre tudjuk, honnan lehet beszerezni a megfelelő ragasztót. Most, hogy végre megírnom is sikerült mindezt, már akár te is rendelhetsz magadnak belőle például a linkelt oldalról.

Azóta nemrég az egyik Obiban találtam egy Tesa márkájú kis gurigás ragasztót (ami akár zsebben is elfér), téphető és szintén nyom nélkül eltávolítható. Ez is elég jó megoldásnak tűnik sok féle helyzetre. Bár nekem úgy tűnik, hogy sokkal könnyebben el is engedi a felületet, így nem annyira ragaszkodó, mint a gépvédelemre lassan országos szinten használt megoldás, emiatt erre nem is igazán használnám.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!