Régóta ismert szakmai tény, hogy a városi motorsport népünnepélyek (Red Bull Air Race, Red Bull F1 rendezvények, Belvárosi Nagydíj, és most a Május 1-ei Nagy futam) általában szinte bárhonnan jobban fényképezhetők, mint a szervezők által kijelölt fotós helyekről. Viszont, hogy ezt a rendezők is tudják, sőt elismerik, az tegnap meglepett.

Mindig így van sajnos
Sok ilyen rendezvényen tapasztaltam már, hogy bármennyit fontoskodik is az akkreditáción, határidőn és egyebeken az ügyeletes sajtó osztály, a sajtó pass lényegében csak pogácsa és üdítő fogyasztásra jogosít. Fotózni viszont vagy egyáltalán nem lehet vele normálisan, vagy csak épphogy lehet, de általában akkor sem olyan jól, mint a nézők közül.
Ez ma már nem is éri meglepetésként a legtöbb fotóst, csak zsörtölődünk rajta, hogy már megint (is ritkán van csak kivétel). Mi minden ilyen eseménynél megnézzük a térképet, átgondoljuk, hogy mi is fog történni, és hogy arról milyen képeket lenne érdemes készíteni. Aztán beszélünk a szervezőkkel és kiderül, hogy általában semmi olyat nem hagynak nekünk, aminek képileg értelme volna, így kereshetünk magunknak alternatív megoldásokat. Amiért mégis szokás akkreditálni, egyrészt az, hogy sok újságnál szempont, hogy ne csak az esemény sport részéről legyenek képek, hanem a résztvevőkről is. Portrék, zsánerek, közeli életképek a műsor előtt-után, a készülődésről, esetleg még interjú is. Ezeket meg csak ott lehet elkészíteni – már ha azt legalább hagyják azoknak, akik ezért mennek oda. A másik tényező a remény, hogy hátha most majd jobb lesz, mint eddig bármikor volt – de általában nem így van.

A május 1-ei Nagy Futam
Most is valahogy így alakult ez a május elsejei “Nagy Futamon”. Erre a rendezvényre most összegyűjtötték Budapest belvárosába az elérhető legtöbb magyar motorsport ikont. Talmácsi Gábor gyorsasági motor világbajnok és Michelisz Norbert túraautó világbajnok a Lánchídon és környékén rodeózott, Besenyei Péter műrepülő világbajnok és Veres Zoltán műrepülő Európa-bajnok pedig a környező Duna szakasz felett a levegőben parádézott. A fotózás körülményei viszont nagyjából ugyanolyanok voltak, mint máskor.

A sajtófőnök megmondta
Az sem lep meg annyira, hogy ez most is így alakult, de hogy a rendezvény sajtófőnöke ezt megírta nekem előző nap, hogy ne bánjam, hogy nem kaptam akkreditációt az eseményre, mert a nézők közül úgyis jobb képeket lehet majd készíteni, mint a fotósok számára általuk kijelölt helyekről, erre valahogy nem számítottam. Márpedig a rendezvény sajtó ügyeit intéző illetékesként ő igazán tudhatja. És lám igaza is lett.

Az előzetes tájékoztatás szerint ugyanis még viszonylag használhatóak lettek volna a munkafeltételek. Távolról sem ideálisak, de legalább valamire használhatók. Aztán menet közben változtak a dolgok, és a rendezvény napján a biztonsági őrök már nem is tudtak róla, hogy van sajtó karszalag is, megszűntek a betervezett átjárók és egy idő után a fotósoknak kijelölt helyet is megszüntették, mondván dolgozzanak a kollégák a tömegből. Én meg csak azért nem hallottam ezúttal a kollégák elégedetlenkedését, mert én eleve a Duna túlpartjára indultam fényképezni. De azért sokan megkerestek, hogy elmondják nem épp pozitív élményeiket és a Bevezetem is közölt tegnap egy csokorra való kritikus véleményt.

Mondjuk ahonnan én fotóztam, onnan se volt olyan látványos a műsor, mint ez a fedélzeti kamerával Veres Zoltán gépéről készült kép – de ez egy külön történet, majd írok külön erről is valamikor.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!