Már-már szakmai botrányt váltott ki néhány olimpikokonokról készült portré. Sokan értetlenül állnak előtte, hogy adhat ki a kezéből ilyen kontár munkát egy profi fotós, vagy hogy miért adták ki a képszerkesztők?
Felületes ítélkezés helyett nézz egy kicsit a történet mögé velem!
Sokan sok helyen szidták az elmúlt napokban Joe Klamar olimpikon portréit, lényegében ugyanarra a néhány képére alapozva kritikájukat. A fotósok és a villanykörte viccet idéző módon profik és amatőrök versengve bizonygatták, hogy ők (vagy akár egy iPhone-al hadonászó majom is) mennyivel jobban meg tudta volna oldani ezt a feladatot.
Közben viszont csak egy páran vették a fáradtságot, hogy egy kicsit jobban a történet mögé nézzenek. Én azért megpróbálkozom vele, hátha sikerül egy kis többlet információt bevonnom, hogy ne csak ugyanazt ismételgessem, mint a többiek és talán még a konklúzió is kicsit más lesz, de azért ezt nem ígérem.
A fotós: Joe Klamar
A képeket elkövető Joe Klamar az AFP fotósa. A ’65-ös szlovák születésű fotóriporter 2011-ben az év fotósa volt Csehországban. Érdemes tudni róla, hogy remek sportfotókat is készített például már a Pekingi Olimpián is, de tudósított Budapestről Úszó EB-ről, ahol jó eséllyel ugyanúgy egymás mellett álltunk, mint Prágában Obama elnök látogatásán, ahol 2009-es Cseh Sajtófotó díjas képét készítette. Sőt, bár kevesen tudják, de az ő műve a sokak által ismert és kedvelt, közösségi oldalakon mémként terjesztett nagy objektíves fotós lány fotó is – ami persze a legtöbb helyen forrásmegjelölés nélkül jelent meg.
Érdemes megnézni korábbi képeit legalább egy Google keresés erejéig, bár ezek a konkrét ügyet kevéssé befolyásolják. AFP-nél fellelhető életművében beállított portréknak nem nagyon találni még nyomát sem, sokan nem is értik hogy miért ő kapta ezt a megbízást.
A fotós válaszol
A kérdésekre a fotós maga válaszolt az APF blogján. Az ügynökséget első alkalommal hívták meg idén az amerikai olimpiai csapat hivatalos sajtó napjára. A fotós azt hitte, hogy ez is csak egy szokványos sajtóesemény, mint a többi, ahol a sportolók felsorakoznak egy pódiumon, vagy leülnek egy asztal mögé, és várják a sajtó kérdéseit. A két géppel és három objektívvel, meg egy riporter vakuval és egy laptoppal érkező fotós csak a helyszínen szembesült vele, hogy ez a média nap valami egészen más. Itt a fotósok mobil műtermeket állítanak fel egymás mellett egy szálloda termeiben, stúdiólámpákat, és fényterelőket használnak, sőt a legtöbben asszisztenssel érkeznek. A sportolók pedig legfeljebb néhány perces váltásban járnak körben a fotósok előtt, ezalatt van módjuk elkészíteni képeiket. Mivel Klamar nem hozott magával stúdió felszerelést, egy másik fotós mellé sikerült betársulnia, hogy felváltva fotózzanak annak az eszközeivel, és így ő is elkészíthesse saját anyagát.
A képekről kicsit alaposabban
Erről az anyagról érdemes tudni, hogy jóval több képből áll, mint amit a minőséget kritizáló oldalak lehoztak. A többség ugyanazzal a 4-6 képpel illusztrálja a fotós “alkalmatlanságát”, és egymás sorait idézik, vagy arra próbálnak ráerősíteni. A jelek szerint a teljes anyag megtekintésére azonban szinte senki nem vette a fáradtságot. Pedig így sokkal közelebb kerülhetnénk a megértéséhez.
Az olimpiai média napról ugyanis a fotósnak összesen 324 képét adta ki az AFP. Joe több féle képet is készített. Van köztük komoly, hivatalos, könnyedebb, zászlóval, zászló nélkül és kreatívabb is. Az előfizetők pedig szabadon válogathatnak ezek közül, hogy melyiket akarják közölni, amit meg is tettek a botránytól független sporthírek illusztrálására rengeteg helyen. Mielőtt te is kritikával illeted a képeit, nézd meg az összes fotót! Az összeset, ne csak a kritikát alátámasztandó kiválasztott néhányat, ami minden más oldalon is megjelent már. És ne is csak azokat, amik ebben a bejegyzésben szerepelnek hanem a többit is!
Ennek a nézőpontnak szinte csak a Toronto Star képviselője, Taras Slawnych ad hangot, pedig jópár cikket átnéztem az Interneten. Slawnych hozzáteszi: “Az Internet rengeteget változtatott azon, hogyan válogatnak az ügynökségek a képek között. Az újságok és magazinok egy nagyon szűk, pár képes válogatás helyett, minél több és változatosabb képet várnak, hogy szabadabban válogathassanak, és így minden kiadvány máshogy nézhessen ki, ezzel is megkülönböztetve magát a többitől.”
A vitában többször megjelent, de szakmailag senki nem foglalkozott vele érdemben, hogy Klamar képeinek “javítható hibáit”, például a szakadt fotó hátteret miért nem javították, mielőtt a képek megjelentek. Egyrészt más fotósok elmondása szerint ezek az események riportosabb jellegűek abban a tekintetben, hogy a fotókon nem szokás utólag alkalmazni a divatszakmában szokásos retus technikákat, amik a címlaplányokat még karcsúbbá varázsolják. Talán azért, mert a sportolók túl sokat szerepelnek a hírekben, és az olimpiai közvetítéseken úgyis lelepleződne minden eltúlzott beavatkozás.
Másrészt Klamar hírügynökségi fotóriporterként egyébként sem adhatna le retusált képeket. A sajtófotóban – különösen a nemzetközi hírügynökségeknél – szigorú szabályozás vonatkozik a fotók szerkesztésére, ami szabályozza, hogy mit lehet a képekkel csinálni, és mit nem. A háttér hibáinak (vagy bármi másnak) eltűntetése nem tartozik a megengedett beavatkozások közé. Sőt a hasonló beavatkozásokból már számtalan hasonlóan nagy botrány lett korábban, és több fotóst ki is rúgtak miattuk.
Fontos viszont megemlíteni, hogy nagyon sok lapnál – különösen nyomtatott bulvár hírlapoknál és magazinoknál – divat körbevágott képeket közölni. Sokszor még azt is körbevágják, amit nem kéne. Ezekben a lapokban viszont még Klamar sérült hátterű fotói is működőképesek. A fent említett szerkesztési irányelvek miatt viszont a hírügynökség a körbevágást sem ejtheti meg, az a lapok döntésére marad.
Nincs mentség
Klamar képei határozottan távol állnak a tökéletestől. Ő sem tagadja, hogy felkészületlenül érkezett, amit hibának tart, és nyilván okulni is fog belőle ő is és az ügynökség is – máskor alaposabban utána járnak, hogy milyen lehetőségeik vannak az eseményen, és talán kifejezetten portréfotóst küldenek, megfelelő felszereléssel.
A fotózás során csak menteni próbálta a helyzetet, mert helyzeti hátrányával nyilvánvalóan versenyképtelen volt a többi fotóssal. Ez a kármentés viszont a képek egy részénél azért sikerült neki, csak a kritikusok azokról a képeiről nem vesznek tudomást. Talán mert kevébsé támasztanák alá a kritikákat. Nem kér ugyanakkor bocsánatot: “Én egy hírügynökségnek dolgozom, nem a Nike reklámjához fotózok.”
Sokan (még elismert magyar fotósok közül is) kifejezetten ötletesnek tartják rendhagyó megoldásait. Kenneth Jarecke egyenesen személyes hősének nevezi Klamart. Szerinte a fotós egyfajta művészi, vagy politikai véleményt fogalmazott meg képeivel, ami semmivel nem sértőbb, mint az őt ért kritikák. A fotózás eredménye szerinte sem lett a szokásos sztenderdek szerinti, de mint mondja, ezek a fotók úgyis azért mind olyanok, amilyenek, mert a marketinges, a fotós, a szerkesztő, a kiadó és a hirdetők is mind ugyanazt a célt szolgálják, hogy eladják csinosan csomagolt terméküket, vagyis akkor éppen a sportolót.
A helyzet ironiája Jarecke szerint, hogy a fotóriporter múltú Klamar portréi sokkal őszintébbek, és sokkal bensőségesebb rálátást adnak ezekre a sportolókra, mint az olimpia ideje alatt készülő képek bármelyike fog majd. A többi fotós lehet, hogy technikailag jobb munkát végzett, de Joe Klamar az egyetlen, aki igazi portrét készített. Portrét az unott arcú sportolókról egy tákolt stúdióban, akik épp azon törik a fejüket, hogy bárcsak a Londoni út előtt rendelkezésre álló idejüket inkább arra fordíthatnák, hogy alaposabban felkészüljenek a versenyükre.
Bár Klamar azt mondja nem akart semmilyen magasztos társadalomkritikát megfogalmazni képeivel, mint azt védelmezői gondolják. Egyedi megoldásaiban, és szokatlan beállításaiban mégis ilyesmik fogalmazódnak meg sokak számára. Hogy mindez mennyivel inkább belemagyarázás, mint bármilyen más műelemzés, talán mellékes is. A képek értelmezése mindig a néző szubjektív döntése marad.
A folytatásban pedig arról mesélek majd, hogyan zajlik egy ilyen olimpikon fotózás. Mert szerintem ez is érdekes.
Ne csak ezeket a képeket nézd meg, hanem a többit is! Illetve olvasd el mit mesélnek mások magáról a fotózásról, és hogy ők milyen képeket készítettek.
Te mit gondolsz Klamar képeiről, és a kialakult helyzetről?