Részlet egy hivatalos levélből (hibás karakter kódolással)
zt trtjk, hgy z mbr kkr s mgrt mt mnd nk msk, h nncsnk mndtbn mgnhngzk.
Azt tartják, hogy az ember akkor is megérti mit mond neki a másik, ha nincsenek a mondatban magánhangzók.
Nyelvünk ritka érdekes sajátosságai közé tartoznak a magánhangzók, melyek nélkül is érthetőnek tűnik a mondat. De ami nyelvtani rendszere, ragozása, és egyéb külföldiek által nehezen elsajátítható tulajdonságai mellett igazán különlegessé teszi a nyelvünket, hogy előszeretettel használunk különféle ékezetes karaktereket, ráadásul ezeket még variáljuk is különféle hosszú-rövid módozatokkal. Az O és U betűnek például négy féle féle ékezetes változatát is használjuk.
Az igazi gond ezekkel a karakterekkel a globalizálódó világ. Míg divat volt kézzel írni, vagy volt magyar írógép gyártás, addig könnyű volt, hiszen mindenki magyar írógépet vett. A számítógépekkel viszont már kicsit más a viszony. Elvben könnyebb dolgunk van, hiszen akármelyik billentyűre programoz(tat)hatunk szinte akármilyen funkciót. Így akár egy gyárilag angolnak – vagy épp kínainak – szánt billentyűzetet is tudunk magyar karakterek előcsalogatására használni. Persze jobbára a Z és az Y rögtön felcserélődik, mert mi magyarok máshol – a billentyűzet közepén használjuk a Z betűt, míg az angolok a bal alsó sarokba dugták el az X mellé. Hely kell azonban a magyar billentyűzeten az ékezeteknek, így jobbára más karakterek tűnnek el, sőt ez még akár rendszeren belül is eltérhet. Operációs rendszerek között pedig rendre el is tér minden.
A fő gond, hogy nem csupán a betűk billentyűkön elfoglalt helye változékony különböző gépek között, hanem az is, hogy hogyan jelennek meg ezek a karakterek a képernyőn. A legszerencsésebb – és egyben leggyakoribb – ilyen baleset, hogy az ő (hosszú ö) betű felett két fentről lefelé jobbról balra húzódó párhuzamos ferde vonal helyett kis kalapocska, vagy hullámvonal jelenik meg….rosszabb esetben pedig valami beazonosíthatatlan jel, vagy egy emberként nehezen értelmezhető kódsor. Ezekkel a problémákkal még a technika fejlődése sem tudott eddig megküzdeni. Sőt a problémákat csak tetézni tudta eddig a jobbára inkompatibilis (vagyis összeférhetetlen) rendszerek és szabványok versengése. Más-más nyelvek, operációs rendszerek, és programok más és más karakter kódolást használnak, és amit valaki egyik formátumban elment, azt a másikban nem, vagy csak nehezen tudják egy másik gépen elolvasni.
Az egyetlen (rész)megoldás pedig vissza nyúlni a gyökerekhez, és a legegyszerűbb formátumokat (pl Word helyett TXT, látványosan formázott e-mailek helyett plain text, MMS helyett meg SMS, stb) használjuk. Sőt még az is számít, hogy lehetőleg a fájlok nevében ne legyen ékezet, sőt ha mód van rá még szóköz se, mert bizony ezek is tudnak galibákat okozni.
