Fotót kell leadni, nem mentegetőzést!

Fiktív címlap fotók helysett csupa kifogásokból

A profi fotós legfőbb ismérve, hogy bármilyen körülmények között szállítania kell az elvárt képeket. Mentségeket nem lehet betördelni az újságba, hogy miért nincs kép. Egy amatőr is készíthet szép képeket, sokan meg is teszik, de távolról sem biztos, hogy minden hellyzetben képes, pláne határidőre elvárt minőséget biztosítani. A kontár meg… (arra is kitérek majd)

Az írásomban sokat emlegetek mindenféle rendezvényeket, ami most a koronavírus járvány idején egyre inkább sci-fi hatású. Emiatt nem is tűnik túl aktuálisnak ezt most publikálnom, a járvány végét viszont inkább mégsem várom meg vele, hiszen addig is sok tanulsággal szolgálhat mindenki számára.

Ken Rockwell: A fotográfusok hét szintje
Részletekért katt a képre!
Fotó: Phkoopz/Deviantart

Profik, amatőrök és kontárok
Sokat és sok féleképpen foglalkoztam már a blogon a profi és amatőr különbséggel. Sőt a kontárokkal is foglalkoztam már többször a blogon. Erre fontos most is kitérnem. Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy minden amatőr kontár. Sőt épp ellenkezőleg!
A profi és amatőr egyaránt fontos és értékes tagja a fotós társadalomnak. Csak két eltérő kategória. A kontár az a problémás találkozási pontja a két kategóriának, aki amatőr létére elvállalja a profi munkát, de aztán nem képes megfelelő színvonalon elvégezni azt. Nem a vállalástóll, hanem a képtelenségtől válik igazán problémává!

A profi fotóssá válás rögös újtja
Részletekért katt a képre!

Az amatőrnek nincs főnöke/megbízója
Mint azt több másik írásom mellett a profi fotóssá válás rögös útja címűben is igyekeztem kifejteni, az amatőr fotózás ugyanolyan értékes és jó, sőt bizonyos szempontokból még jobb is lehet, mint a professzionális. Egy amatőr fotós például megengedheti magának, hogy csak azt fotózza, ami érdekli, amihez kedve van, amihez ideálisak a körülmények, amit ő akar. Ezért a szabadságért cserébe nem kap ugyan pénzt, így magának kell állnia hobbija minden költségét. Viszont nem is ugráltatják, nem dirigálnak neki, saját maga támasztja az elvárásokat önmagával szemben és senki másnak nincs beleszólása a munkájába. Az amatőrök nehezebben is fásulnak bele, vagy égnek ki a fotózástól, hiszen kedvtelésből űzik, örümüket lelik benne.

A profi fotósok 13 ismérve
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A profi azt csinálja, amivel megbízzák
Hogy mitől profi valaki, arra több féle értelmezés létezik. Sokan használják a tudás szinonímájaként is – jobb esetben nem is véletlenül. A hivatalos definíciók szerint a professzionalitás általában azt jelenti, valaki hivatás szerűen, megélhetésként fotózik, ebből él, ez a munkája. Jobb esetben már azelőtt megfelelő tudást szerez, hogy meg tudjon élni belőle, vagy legalább munkája során elsajátítja a szükséges szakmai tudást.

A profinak muszáj teljesítenie
A munkához és a megélhetéshez viszont az is hozzátartozik, hogy főnöke, megbízója, megrendelője, ügyfele, vásárlója, piaci érdeke fűződik a képekhez. Ezek pedig mind változatos szinonímák arra, hogy mások mondják meg (akár közvetve, akár közvetlenül), hogy milyen képekre van szükség, mit, hogyan, mikorra kell leadni. A megrendelő elvárásait pedig teljesíteni kell, ha törik, ha szakad, mert azért fizetnek. A fotósok általában ipari körülmények közt dolgoznak. A képekből újság, címlap, magazin, katalógus, szórólap, plakát, óriásplakát, fotóalbum, weboldal, valamilyen egyéb végtermék készül. Ahogy már a bevezetőben is említettem, kifogásokat nem lehet a fotók helyére betördelni. A fotóra mindenképp szükség van és mindenképp időben le kell adni, mert a napilapnak, magazinnak, plakátnak is határidőre el kell mennie a nyomdába. Van ahol lehet kicsit, vagy akár többet is játszani a leadás határidejével, de szinte minden esetben következményei vannak a késlekedésnek. A napilapok esetében pláne nem nagyon lehet késni a lapzártával, mert másnapra ki kell nyomni és le is kell szállítani az újságot.

A fotózás nem szakma
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A különbség amatőr és profi között
Amatőr és profi között a fő különbség, hogy az amatőrök nem megrendelői igényre, hanem saját szempontjaik alapján, maguknak fotóznak.
Ez nem jelenti azt, hogy amatőr fotós ne lenne képes ugyanolyan, vagy akár még szebb képeket is készíteni. Azt sem jelenti, hogy egyes amatőr fotókban kevesebb munka, vagy kitartás lenne. Némelyik amatőr pláne képes egy-egy (vagy akár több féle) témára is rápörögni és akár a profiknál jóval több időt is ráfordítani annak megörökítésére. Részben pont azért, mert őket az sem akadályozza ebben, hogy a megbízó csak adott idő és költség keretet biztosít, vagy hogy rohanniuk kellene a következő munkára. Sőt sok olyan profi fotóst is ismerek, aki szabad idejében (profizmussal vegyített hobbjaként) saját lelkesedésétől hajtva folytatja azoknak az anyagainak a készítését, amikre munkaidőben (profiként) nem jut ideje, munkahelyi támogatása.
Az amatőröké viszont jóval népesebb mezőny. Jóval több féle fotós is van közöttük. Éppúgy magában foglalja a fotózással még csak ismerkedő kezdő fotósokat, a hosszú évtizedek óta csak saját gyerekeit fotózó szülőket, mint a profikén is túl mutató kitartással fotózó műkedvelőt. Ez utóbbiakat én már inkább hobbistának, vagy akár elkötelezett hobbistának nevezném, mert nem csak egyszerűen amatőr szinten fotózik, hanem az kimondottan hobbija és igen alaposan bele is ásta magát abba annak ellenére, hogy nem professzionálisan, vagyis megélhetésként műveli.
Viszont mivel nem külső elvárások szerint, mások megbízására dolgozik, egy amatőrnek, sőt hobbistának sem biztos, hogy meg van a szükséges felszerelése, de méginkább felkészültsége, tapasztalata és rutinja, hogy minden váratlan körülménnyel meg tudjon küzdeni a megbízásra végzett munka hevében.
Nagyon gyakori tapasztalat, hogy amikor egy profivá válni vágyó amatőr, vagy hobbista elvállal egy komolyabb megbízást, akkor menet közben sorra jönnek a problémák. Mivel más helyzetekben, más módon és tempóval szokott fotózni és ilyen helyzetben még nincsenek tapasztalatai, menet közben derülnek ki a hiányosságok. A hobbi fotózáshoz elégségesnek tapasztalt gép, vaku, akkuk, objektívek, kártyák a megszokottól eltérő helyzetben gyakran nem teljesítenek elég gyorsan, megbízhatóan, vagy csak a fotósnak nincs meg a szükséges rutinja, hogy ezeket elég gyorsan és megfelelően tudja alkalmazni. Ezért szokás a fotós képzésben a tanulókat gyakorlati foglalkozásokra vinni. Az intézmény egyre inkább spórolásra használt jellege miatt szitokszóvá vált gyakornokokat helyes volna másod-harmadfotósként elvinni munkákra, ahol éles helyzetben megszerezhetik azt a tapasztalatot, ami egyébként hiányozna a tudásukból. Nem véletlenül tanácsoljuk sokan azt, hogy akinek még nincs tapasztalata, az egyedül ne vállaljon esküvő, vagy rendezvény fotózást, csak tapasztalt fotós mellett.
A rövid, gyors lezajlású események különösen kritikusak ebből a szempontból (amiket most a járvány miatt nem is nagyon tartanak). Egy hosszabb, kulcs pillanatokat jobbára nélkülöző fotótéma, mint egy buli, tüntetés, vagy a városi forgalom jóval több időt adhat a fotózásra. Ezek kevésbé igényelnek gyors cselekvést mint egy rövidebb ideig tartó beszéd, rövidebb rendezvény, vagy a gyűrűhúzás és a csók egy esküvőn. Ha hosszabb idő áll rendelkezésre, a problémákat is könnyebb lehet megoldani, a hibákat észrevenni és kijavítani. Egy eseménytől függetlenül leszervezett modell vagy portré fotózás, egy illusztrációs fotó, vagy akár tájkép elkészítése a legtöbb esetben akár még újra megismételhető is lehet. Talán még költség vonzatai sem feltétlenül vannak, talán csak szervezést és időt igényel. De még ilyen helyzetekben is sokszor előfordul a felkészületlen fotósokkal, hogy nem tudnak egy témát megfelelően feldolgozni. Megfelelő tapasztalatok és szerkesztőségi rutin hiányában még ilyen helyzetben sem mindig jól közelit a fotós a témához és a szerkesztői észrevételek után vissza kell mennie, hogy megfelelő képeket tudjon készíteni. Erre viszont a sajtóban sok esetben nincs idő, mert a képekre lapzártáig van szükség. Az online sajtó térhódítása pedig azt jelenti, leginkább azonnal kellenek a képek. Éppen az idő nyomás miatt adott esetben akár jobb képei is lehetnek egy amatőrnek, mert ő jobban ráérhet alaposan körüljárni egy témát, hosszabb időt rászánni, esetenként akár a fotó nem készítés kockázatát is bevállalva kísérletezni. Több ideje van az elkészült képek közül válogatni is és jóval nagyobb szabadsága van a képek utólagos feldolgozásában is, mint a profiknak, akiket a leadási határidő mellett a hitelességi szempontok és ezzel kapcsolatos szerkesztési irányelvek is jobban kötnek.

Az alkalmazkodóképesség fontosabb az észnél, erőnél és a kitartásnál
Részletekért katt a képre!
Fotó: Völgyi Attila / blog.volgyiattila.hu

A problémamegoldás számít nem a jelzők
Alapvetően mindegy, hogy valaki profi vagy amatőr. Csak az számít, hogy elkészülnek-e a képek. Sikerül-e teljesíteni a feladatot, amit elvállal valaki. Ennél csak az fontosabb, hogy milyenek a képek, de ez már szintén nem amatőr vagy profi kérdés. Ahogyan már többször leírtam, amatőrnek ugyanúgy lehet jó képe, mint profinak is gyengébb. Egy profinak általában több tapasztalata és nagyobb rutinja van a problémák gyors megoldásában és az elvárások teljesítésében. Az amatőrnek általában több ideje és nagyobb mozgástere van a problémák megoldására és főleg nincs teljesítmény kényszere (legfeljebb önként vállalt).

Több fotós, nagyobb biztonság
A legtöbb sajtóeseményen egy csomó újság és néhány hírügynökség fotósa is jelen van a szervezők hivatalos fotósa mellett – aki jobb esetben nem akadályozza a többieket a munkájukban. Így ha esetleg valakinek mégsem sikerülne megfelelő fotót készítenie, akkor még mindig lehet vészmegoldásként más fotóstól képet szerezni. Erre építve vannak szerkesztőségek, akik pont úgy szoktak gondolkodni, hogy a hírügynökségek úgyis biztosítják a kötelező képet. A saját fotósnak így lehetősége van mást, szokatlant, egyedit alkotni.
A kiemelt jelentőségű események a komolyabb hírügynökségek mindenképpen, de még akár kisebb lapok is előfordul, hogy több fotóssal, vagy akár távvezérelt gépekkel is dolgoznak. Így szigorúan előre egyeztetve a feladatokat, van amelyik fotósuk biztosra megy és a kötelező képeket biztosítja. Közben egy, vagy akár több másik fotósuk is kockáztathat különleges, de rizikósabb, így bizonytalan kimenetelű pozíciókkal, módszerekkel, vagy beállításokkal is. Hiszen a biztosra menő fotós garantáltan elkészíti a szükséges képeket akkor is, ha az ő kísérletük mégsem jön be. Általában ezekből szoktak aztán azok a különleges, emlékezetes és díjnyertes képek születni, amik feleslegessé teszik a kötelező biztonsági képet. Hiszen, ha készült egy kimagaslóan jó kép, kinek kell az átlagos kép, aminek a bebiztosítása lehetővé tette, hogy a másik fotós kockáztathasson a még jobb kép elkészítése érdekében.

Így fotózzák a Londoni Olimpiát
Részletekért katt a képre!
Fotó: Toby Melville/Reuters

Egy fotós nagyobb kockázat
Privát eseményeknél gyakoribb, hogy csak egy fotós van. Egy esküvőnél, osztályképnél, szalagavatónál, díjátadónál, vagy céges rendezvény fotózásánál még kiemeltebb jelentősége van, hogy tud-e a felkért fotós megfelelően teljesíteni. Többnyire ilyen eseményeken nincs jelen a teljes sajtó, akiktől lehetne képeket kérni, ha valami rosszul sül el.
Sok szempontból helyes, ha egy esküvőn nem fotóz a teljes násznép. Viszont emiatt kiemelt jelentősége van, hogy ha csak egy fotós van, akkor az tényleg profi, sőt felkészült is legyen és mindenképp tudja teljesíteni a feladatát. Bármilyen körülmény adódik, azzal neki kell megküzdenie. Ezért kritikus, hogy aki esküvő, vagy más megismételhetetlen esemmény fotózására vállalkozik, annak legyen megfelelő színvonalú, karban tartott, sőt tartalék felszerelése is, hogy egy váratlan műszaki hiba is legfeljebb átenetileg akassza meg a munkáját, ne lehetetlenítse el teljesen. Még jobb persze, ha esküvőre, szalagavatóra díjátadóra, konferenciára, egyéb kiemelt, pláne nagyobb területű rendezvényre mindjárt két (vagy, ha indokolt, akkor még több) hivatalos fotóst kérnek fel a szervezők. Főleg, ha a rendezvényt szervezők és lebonyolítók maguk sem annyira rutinos profik, hogy minden egy Oscar-díjátadás tökéletességével történjen. Mert bizony, ha egy díjátadón a fotósnak háttal adják át a díjat, aztán rohannak tovább, akkor arról a kézfogásról, nem készül szemből kép. Csak akkor, ha a szervező gondoskodik róla, hogy megfelelően történjen a díjátadás, vagy ha több irányból többen is készítenek fotót.

Ez persze mostanában nem annyira aktuális, mert a járvány miatt nem sok ilyen rendezvényt tartanak. A felkért fotósok felkészültsége viszont még most is különösen fontos téma, ezért nem várnám meg az írásom publikálásával, amíg visszatér az élet a régi kerékvágásba.

Ti mit gondoltok a fotósok kifogásairól? Írjátok meg kommentben a blog Facebook oldalán!