A választások reggelén az MTI-nél nagyon félresiklottak a dolgok, ami miatt most pénteken felmondott az nemzeti hírügynökség fotó szerkesztőség vezetője, Virágvölgyi István. Ismerd meg, milyen az, amikor rossz döntések születnek a Naphegy téren!

A történet egy hete kezdődött és nem is nagyon lehet többet hozzátenni, mint ami már akkor megjelent a sajtóban, de azért mégis csak beszámolok a történetről itt a blogon is.

Hajnalban kezdődött a nap
Ahogyan az ügynökségnél szokás, az MTI fotóriportere már a szavazókör nyitása előtt, hajnali 3/4 6-ra ott volt a XII. kerületi szavazókörben, ahol Orbán Viktor négyévente leadja voksát. Foglalta a helyet, hogy legyen honnan fotóznia és várta a miniszterelnököt, akinek a voksolásáról egy pár éve egyáltalán nem osztanak meg információt a sajtóval (bezzeg a régi szép időkben még az ő sajtósai is kiküldték, hogy mikor szavaz a pártelnök, igaz akkor se volt szokása pontosan érkezni, de ez egy külön történet). Ahogy azt Nyugat-Európában teszik (csak ott tiszteletben is tartják), az MTI és más lapok fotósai is leragasztották a saját kis helyfoglaló cetlijeiket, hogy ki hol fog állni, aztán jöhet a többi fotós és operatőr lökdösődni. Én nem ragasztottam cetlit, de az MTI fotósa mellett álltam, így az eseménynek és a történteknek is elég közeli szemtanúja voltam. A kollégát meg csak azért nem nevezem meg, mert még akkor megkért mindenkit, hogy hagyjuk ki a nevét a történetből és igazából mindegy is, mert csak mellékszereplő.

A mozgalmas pillanatok
A várakozás mintegy második órájában, valamivel 8 óra előtt az MTI fotósa kapott egy telefont. (Az MTV stábja szólt neki, hogy keresi a főszerkesztő, mert a szavazó helységben tilos telefonálni, ezért a kolléga lenémította a készüléket.) Kiment a helységből telefonálni, majd visszatért és összeszedte a holmiját és elindult kifelé. Mindenki értetlenkedett, mivel a többi fotós és tévé stáb épp visszafelé jött a terembe, mert megérkezett az iskolához a miniszterelnök, akire órák óta vártunk. A kolléga csak annyit mondott, hogy azt az utasítást kapta, nem kell fotóznia és vonuljon le a helyszínről. Így aztán kiment, és szinte rögtön belépett az ajtón Orbán Viktor, aki a fényképezőgépem órája szerint 07:49-kor leadta szavazatát.

A hivatalos fotós
Néhány lépéssel előtte elhaladt az ajtón túl Burger Barna is, a miniszterelnökség fotósa. Ő csak bekukkantott a szavazóhelységbe, de nyilván nem lepte meg a látvány, hogy mintegy ötven fotós és operatőr várja a miniszterelnököt. Ő nem is állt be az órák óta gyülekező fotós tömegbe. Inkább csak az ajtóból készített egy képet a kormányfőről – azt is mintha csak mobillal tette volna. Az ő feladata (az olyan helyzeteket leszámítva, mikor csak ő van jelen) nem a protokoll képek elkészítése, hanem a miniszterelnök munkájának művészi dokumentálása, hangulat- és életképek készítése. Olyanoké, mint a legutóbbi kampányról készült albumában megjelentek. Az Origónak két éve adott interjúban Burger azt mondta “az én esetemben nem is azt várják el, hogy a miniszterelnök pont belenézzen a gépbe és meglegyen a kézfogás. Nekem az is kép, ha lefele néz, ha nem látom az arcát […] Van, hogy nincs meg egy kép, de ezen segít a rutin: jó, ha a fotóriporter előre látja, mi következik.” A mostani eseményeket úgy látszik, nem látta előre.

A voksolás utóélete
Megvolt a miniszterelnöki voksolás és mi ott maradt fotósok azon tanakodtunk, hogy vajon mi lehet az MTI főszerkesztő Toót Holló Tamás döntésének az oka. A helyzet szakmailag teljesen érthetetlen. A még aznap megjelent cikkek (HVG, Index, NOL, stb) jobbára azt állítják, hogy az MTI valószínűleg az “udvari fotós” képét akarta kiadni, (legalább a közmédiában és az arra hagyatkozó sajtóban) nehogy véletlenül olyan kedvezőtlen fotó jelenjen meg róla, mint a Népszava weboldalán. Bár ez pont az ellenkezője, mint ami miatt Amerikában összefogva tiltakoznak az újságok és hírügynökségek, de Magyarországon ebben látszik is némi logika. Viszont értelme még akkor sincs sok.

Egyes pletykák szerint Burger Barna babonából nem fotózta Orbán voksolását, mert négy éve sem tette meg és ez akkor szerencsét hozott a választáson. Állítólag ezért fényképezőgép sem volt nála, csak a mobilja. Ennek valóság alapját nem ismerem, érdeben nem is hiszem, hogy befolyásolná az ügyet. Az MTI-nél meghozott döntés hibáját nem csökkenti még, ha igaz is – rontani meg nincs hova a helyzeten.

Szakmailag indokolatlan
Még ha abból indulunk is ki, hogy a nemzeti hírügynökség feladata esetleg  nem a tájékoztatás volna, hanem a direk kormány propaganda támogatása, akkor sincs értelme a fotóst elrángatni a helyszínről. Ha már egyszer órák óta ott van. Különösen, ha pont emiatt az esemény miatt küldték oda. Akkor inkább csináljon képeket és majd eldöntik, hogy mi legyen azok sorsa. Egy értelmes vezető ilyenkor azt mondaná (bölcsen ezt is inkább csak magában), hogy fényképezzen csak a fotós, mint bármikor máskor is. Aztán, amikor beküldte a szerkesztőségbe a képeit, majd ki lehet válogatni, hogy mi jelenjen meg közülük, vagy esetleg dönthetnek úgy, hogy nem is azokat adják ki, hanem máshonnan átvett képeket. Így az értelmetlen döntés kívülről kevésbé látszana, nem kavarna botrányt, és a nemzeti hírügynökség kézi vezérlésének látszatát is könnyebb volna elkerülni. Aztán, amikor – mint ahogy most is történt – kiderül, hogy a másik kép, amit ki akartak adni még csak el sem készült, akkor könnyebben lehetett volna rögtönözni és mégis csak kiadhatták volna a saját fotósuk képeit, hiszen ő elkészítette volna azokat. Így nem lenne olyan kellemetlen helyzet, ami egy egész állami szervezet amúgy is megtépázott hitelességét és szakmaiságát csak tovább rombolja a szakma és a közvélemény szemében is.

Mivel azonban azon a vasárnapon az események nem így zajlottak, jól a körmére égett az ügy az MTI-nek. Hatalmas telefonálgatás kezdődött házon kívül és belül egyaránt. Minden szerkesztőség a fotóst és a főnökét hívogatta, hogy mondja el mi történt, ő meg mindenkinek elmondta, hogy nem nyilatkozhat. Közben persze a helyzetet elfuseráló Toót Holló Tamás főszerkesztő is hívogatta a fotóst, hogy ugye senkinek nem nyilatkozott? Persze erről sem nyilatkozott, csak látja az ember a körülötte zajló dolgokat. Merthogy Orbán Viktor távozása után sem széledtek szét a fotósok, hiszen délelőttre vártuk ugyanoda szavazni Áder Jánost is. Őt pedig az MTI-nek is kell fotóznia, mivel hagyományosan a Magyar Távirati Iroda biztosítja az elnöki hivatal fotózását. Szóval az MTI fotós valamivel a miniszterelnök távozása után visszatért és bár a történtekről nem nyilatkozott, a telefon szemmel láthatóan égette a zsebét és a kezét egész nap.

Pletykák és hírek
Közben már aznap elkezdett terjedni a pletyka, amit pénteken már tényként közöltek a lapok, hogy a történtek a Naphegy téri MTI székházban is komoly felfordulást okoztak. Túl azon a botrányos helyzeten, hogy az MTI-nek (és a Miniszterelnökségnek, a Fidesznek és mindazoknak a lapoknak és külföldi hírügynökségeknek, akik mind az MTI-től várták a képet) egy fél napig nem volt képe az egyik fő közjogi méltóság voksolásáról, ez szakmai vitát is kiváltott a vezetésben. Mint a történtek után most pénteken megjelent cikkek (Cink, Origo, Index, NOL, HVG, stb) írják, a főszerkesztő előbb a fotó szerkesztőség vezetőjének, Virágvölgyi Istvánnak adta utasításba, hogy hajtassa végre az általa kitalált értelmetlen döntést, vagyis hívja vissza beosztottját, mert nem kell fotózni a miniszterelnököt.
Mivel azonban Virágvölgyi nem értett egyet a döntéssel, ezt nem tette meg. Nyilván a rutinos fotós vezető pontosan tudta, hogy abból semmi gond nem lehet, hogy a voksolást fotózó ötven fotós között van egy MTI-s is, ha pedig később valamiért nem akarják kiadni a képét, azt még mindig meg lehet tenni, viszont, ha nincs kép, azt utólag visszacsinálni már nem lehet. Toót Holló viszont nem fogadta el a szakmai döntést, így a lapok fogalmazásában “átnyúlt” a fotószerkesztőség vezetőjének feje felett és közvetlenül utasította távozásra a fotóst. A szakmai döntésében felülbírált szakember emiatt felmondott.

A történtek nyomán elkezdték számon kérni a közmédián, hogy miért nincsen képük a kormányfő voksolásáról. Úgyhogy újabb ideges telefonálgatás kezdődhetett, mert egy pár órával a történtek botránnyá duzzadása után megcsörrent a másik mellettem álló kolléga, Hegedűs Márti telefonja is. A Miniszterelnökség a kellemetlen helyzetben a Magyar Nemzettől kért képeket az MTI számára, amiket valamivel később az ügynökség ki is adott “MTI fotó: Hegedűs Márta / Magyar Nemzet” forrásmegjelöléssel és ugyanez ebből a sorozatból egy másik kép jelent meg Orbán Viktor Facebook oldalán. Erre persze nem lett volna semmi szükség, ha az izgága főszerkesztő az utolsó pillanatban nem szólt volna bele az MTI fotó szerkesztőségének normális ügymenetébe és hagyják a hozzáértőket végezni a saját munkájukat – amit egyébként minimum több napos, de inkább több hetes tervezés és előkészítés előz meg minden választáskor.

Utórezgések
A történtek után úgy hallottam, többen próbálták lebeszélni Virágvölgyit arról, hogy elhagyja az MTI-t, de ő már hajthatatlan. Nem nyilatkozhat és azt is megértem, ha nem is nagyon akarna. Csak sejthetem, hogy milyen érzések és gondolatok kavarognak benne. Ilyen körülmények közt nyilván nem tud, és pláne nem akar tovább dolgozni. Megértem kollégáit is, hogy sajnálják a távozását. Virágvölgyi viszonylag fiatal (harmincas éveiben jár), az új dolgokra, nemzetközi trendekre nyitott, netes és egyéb korszerű trendeket jól ismerő szakember. Az MTI előtt sokáig az Origo fotó rovatát vezette, nemrég a Reuters Institute ösztöndíjával Oxfordban tanult. Az utóbbi években egyre több szakmai programban, kiállításban aktívan részt vett, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ munkájában is komoly részt vállalt, kollégáit az MTI-n kívül és belül sok mindennel támogatta. Most pedig elhagyja az MTI-t, ami egészen biztos, hogy komoly veszteség lesz a nemzeti hírügynökségnek és a kollégáknak, illetve az anyagaikkal dolgozó lapok számára is. Egyelőre nem tudni, hogy Virágvölgyi hol folytatja pályafutását.

A magam részéről nem tudom, hogy inkább neki kívánjak jót azzal, hogy külföldön találja meg a jövőjét, vagy abban reménykedjek, hogy mégis inkább itthon folytatja, és akkor tovább harcolhat a magyar sajtó színvonalának megőrzése/javítása érdekében.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!