KO: bámulatos sportfotó a kiütés pillanatáról

Fotó: Tim Shaffer/Reuters

Fotó: Tim Shaffer/Reuters

Megesik, hogy egy eseményen nem is az a kép válik világhírűvé, ami miatt a fotós odament, hanem egy másik fotó, amire senki nem is számított. Így járt nemrég Tim Shaffer is, a Reuters fotóriportere. Ismerd meg a képét, és hogy hogyan készült!

A fotós maga sem sejtette, hogy ilyen képpel térhet haza a mérkőzésről, sőt azt sem gondolta, hogy ezt a bokszolót egyáltalán fényképezni fogja. Legnagyobb meglepetésére világhírű lett a kép – egy olyan eseményről, amit még csak nem is tervezett, hogy fényképez majd. Alább saját szavaival meséli el, hogyan készült a kép, amihez aligha nem hatalmas adag szerencse is kellett a figyelmen és jó reflexeken kívül.

A különleges sportfotóról május 1-én az Origofoto is beszámolt a Yahoo Sports cikkét linkelve, amit Reuters előfizetés híján az Origo cikke is csak ajánlani tudott. Nem úgy, mint a Sportszelep, ami téves forrásmegjelöléssel közölte a képet – azt az oldalt tüntették fel forrásként, ahol a képet találták, nem a készítőt vagy legalább a jogtulajdonost – akivel ráadásul a Nemzeti Sport szerződésben is áll.

A Reuters blogján a fotós maga mesél a készítés körülményeiről:

Papíron ez minden philadelphiai sportrajongó álma, a Bernard Hopkins vs Chad Dawson boksz visszavágó a Phillies és a Cubs közti baseball meccs és a Flyers vs Devils NHL mérkőzés közt.

Tudtam, hogy ez lehet az öregedő Bernard Hopkins utolsó küzdelme. A philadelphiai ökölvívót kiütötték és megsérült a válla a legutóbbi mérkőzésen Los Angelesben. Miután megérkeztem a történelmi Boardwalk Hallba, megkerestem a helyemet, kipakoltam a laptopomat és a fotó felszerelésem, majd vártam, hogy kezdődjön a show. A programot nézegetve láttam, hogy van egy pár mérkőzés addig, úgyhogy eldöntöttem, fényképezek egy kicsit bemelegítésként.
Engem az est harmadik mérkőzése érdekelt, de előtte volt még a kilencszeres veretlen kis nehézsúlyú Lavarn Harvell küzdelme Tony Pietrantonio ellen. Ez csak egy négy menetes mérkőzés volt, ami általában nem szokott országos érdeklődést vonzani. Már a meccs elején látszott, hogy Harvell túlerőben van Pietrantonioval szemben, ezért kiütésre számítottam, és nagyon figyeltem.

Fotó: Tim Shaffer/Reuters

Ahogy a harmadik menet elkezdődött, Harvell sarokba szorította Pietrantoniot és kiütötte. Pietrantonio eszméletlenül összeesett. Türelmesen figyeltem, hogy megmozdul-e, míg az orvosok vizsgálták. Szerencsére Pietrantonio megmozdult, és úgy látszott, minden rendben, mikor elhagyta a ringet. Mikor átnéztem a mérkőzés képeit, megtaláltam a találat pillanatában készült képet. Számos ökölvívó mérkőzést fotóztam az évek során, de a becsapódás pillanatát eddig nem sikerült így megörökíteni. Most sikerült. És micsoda kép!

Azonnal letöltöttem a képet a laptopra, megírtam a képszöveget, és elküldtem a szingapúri szerkesztőknek, jelezve, hogy a kép nem a fő mérkőzésen készült, de úgy gondolom, érdemes kiadni. Legnagyobb meglepetésemre a kép nagyon sokak figyelmét felkeltette. Kíváncsi vagyok, vajon Tony Pietrantonionak ez milyen érzés lehet.
Hé, Tony, köszönöm neked, nélküled nem készítettem volna el a képet.

Mit gondolsz Tim Shaffer képéről?

Így néz ki egy fejre mért ütés lassításban:

Readers Comments (19)

  1.  Itt-ott hunglish maradt a fordítás. 😉

  2. kornel_nemeth 2012.05.09. @ 11:49

    Szegénynek a fülei is elég érdekesek 😀

  3. Engem az érdekelne leginkább, pont, ami a blogból nem derül ki, hogy hányat kattint a fotós egy menet alatt. 3000-at, vagy harmincat? Mert ha ai servo-n rákönyököl az expógombra sorozatvetővel, akkor annyira nem nagy cucc.

    • Ha szerinted nem nagy cucc, akkor csinálj egy ilyen képet! Mi tart vissza?

      Mindegy, hogy sorozatban nyomja vagy sem:
      1. csak az számít, hogy meglegyen a kép.
      2. a sorozatnak van egy ritmusa, ha nem jókor nyomtad meg a gombot, akkor pont két exponálás között lesz a jó pillanat, vagyis nem lesz képed róla.

      Ez a pillanat valahol 1/500-1/2000 másodperc az eseményből. A ma kapható profi gépek 8-12 kép/másodperc közötti sorozatot tudnak. Számold ki, hogy hány ezred másodperc marad ki 1/8-1/12 másodpercenkénti exponálások között…

      • Nem tart vissza semmi, nem érdekel az a műfaj, hogy folyamatos sorozatexpóval csináljak képeket. Fotózok focit rendszeresen, ott sem nyomok sorozatot fejesnél, stb. Sokkal jobban élvezem, amikor egy vagy két expót nyomok a pillanat környékén és mégis megvan a kép. Mondjuk pont a fejesnél ez kb 30-ból egyszer sikerül csak, de nagyobb a sikerélmény: így én is sportolok közben. Arról nem is beszélve, hogy nekem az is számít, hogy a felszerelésem kibírjon pár évet, ne kelljen félévente zárat cserélni, mivel nem szerkesztőségi vázat használok, hanem a sajátomat.

        Nem a képet fikázom, az tetszik, hanem a (z esetleges) technikát. Te is írtad, hogy ha nem jó ritmusban nyomja le a gombot: ez teljesen lutri, csak a szerencsén múlik.
        Elképesztő, hogy egy ekkora blogon, amit ennyire up-to-date tartasz és folyamatosan írsz és fejlesztesz, még válaszolni is marad időd, tisztellek érte. Komoly.

        • Ha egyszer kipróbálod a sorozatot ilyen jellegű eseménynél, akkor meg fogod érteni, hogy miért nem segít.

          Egyébként teljesen mindegy, hogy valaki sorozattal vagy anélkül csinálja meg a képet. Semmivel nem kisebb/nagyobb dicsőség.  A cél, hogy a kép meglegyen.
          Senkit nem érdekel, hogy miért maradtál le róla, ahogy az sem, hogyan csináltad, amíg nem retusálod a képet, hanem a fényképezőgéppel exponálsz.

          • Hazudtam, eszembe jutott, használtam már egyszer orrba-szájba sorozatot: a narancscsatán, Olaszországban. És még úgy is kevés jó lett, viszont ott nincs mit elkapni, mert a narancsok bármior bárhonnan jöhetnek, az csakugyan teljesen kiszámíthatatlan, míg a boxnál annyira nem az, kívülről.

            amit és ahogy írsz, a vérprofizmusról tanúskodik (leszarni, hogy hogy jön össze a kép, a lényeg, hogy meglegyen), azt hiszem, én még nem vagyok ezen a szinten, nekem még lényeges, hogy hogy jön össze egy kép, de talán ez is változik majd. Sokminden változott már így is, amire azt hittem, hogy sose fog…

          • hát ugye ebből élek….és ha szeretném, hogy így is maradjon, akkor meg kell csinálni a képet, különben keresnek helyettem mást.
            lehet mentegetőzni, hogy miért nincs meg a kép, de senkit nem érdekel.

            nyilván, ha nem munkaként csinálod, akkor megvan a szabadságod, hogy azt fotózd, ami érdekel, úgy csináld, ahogy akarod, és hogy külön kihívásokat támassz magadnak, és élvezetből csináld. ahogy azt is megengedheted magadnak, hogy esetleg ne legyen meg a jó kép, mert semmi következménye nincsen.

            a sorozat dolgot meg próbáld ki egy boxolóval, vagy teniszezővel, addig úgyse hiszed el, hogy 1/500 másodperces mozzanatot nem tudsz elkapni 1/10 másodpercenkénti expóval, mert őrült nagyok az időközök

  4. Én már többször fotóztam thaibox mérkőzéseket, így ezt nem érzem annyira egyedi pillanatnak, főleg, ha tényleg egy sorozat darabja. Különlegesnek az, de azért egy pörgősebb meccsen gyakran előfordulnak vicces fejek, és nem kell feltétlenül világhíresnek lenni, elég, ha két eltökélt 18 éves srác üti-rúgja egymást. Szóval tetszik a kép, de inkább arra figyelhetett volna, hogy a kötél ne lógjon be. 

  5. Tetszik a kép, de a címe nem passzol igazán. Nem derül ki semmi arról, hogy hogyan készült a kép. 

  6. Jó a cikk, de a fordításba becsúszott egy apró hiba. A Phillies és a Cubs nem (amerikai) foci csapat (NFL), hanem baseball csapatok (MLB).

Comments are closed.