Régi tévhit, hogy az Apple egerein csak egy gomb van. Tény, hogy egy gombos egereik voltak kezdetben – mikor még a Windows is csak egy gombos volt. Jó ideje áttértek azonban a két gombos egerekre, bár a formatervben valóban a mai napig nem látszik a kétgombosság. Sőt az sem, hogy egyáltalán van gombja az egérnek. Valójában nincs dedikált gomb kialakítva, az egér házát kell megnyomni, és azt érzékeli, hogy hol nyomtuk meg. Ba az egér baloldalát nyomkodjuk bal egérgomb kattintásként érzékeli, ha a jobb oldalát akkor meg jobbkattintásként.

Egér varázslat
Korábban a kattintás érzékelése mikrokapcsolókkal történt, de a 2009-ben bemutatott Magic Mouse-ban már (nagyjából) ugyanaz az az érintés érzékeny multitouch technológia van, mint az iPhone és iPad képernyőiben. Így például teljesen eltűnhetett az egérről minden gomb, görgő. Csak annyit kell tenni az egér használatához, hogy jó háziállatként símogatjuk, és a hátán érzékelt gesztusokból tudja, hogy jobbra-balra görgetnénk az ablakokat, nagyítanánk, vagy egyéb több ujjas gesztussal vezérelnénk a számítógépet, akárcsak a laptopok multitouch trakcpadjén tennénk.
Mióta mindenki áttért az optikai egerekre, szerencsére nincs már gond a golyó környékének tiszításával. Viszont a felső görgő a saját (nem Apple) egeremnél igencsak hajlamos koszolódni, és ezt ugyanolyan utálatos meló kitakarítani, mint régen a golyó takarítása volt. Többek közt erre is egészen jó megoldás az Apple megoldása, hogy multi touch felülettel helyettesítették a gombokat és a görgő(ke)t is.

Egér helyett – vagy mellett
A képről hiányzik az egér evolúció legújabb állomása, a trackpad. Ez persze nem valódi egér. Általában a laptopokba beépített egér megoldás szokott lenni. Mivel az Apple laptopokban egyre hangsúlyosabbá (és nagyobbá) vált a multi touch pad, és a több ujjas gesztusokkal egyre több minden érhető el velük az operációs rendszerben, így adta magát, hogy az asztali Macekénél is használhatóak legyenek ezek.
2010-ben, egy évvel a Magic Mouse bemutatása után az Apple bemutatta a Magic Trackpadet. Ez egy külön álló Blue Tooth-os vezeték nélküli touch felület, amivel ugyanúgy dolgozhatunk az asztali géppel, mint egy laptopnál tennénk: egér nélkül. Természetesen, ahogy a laptopoknál is, lehet rajta egy ujjal érintve bal egérgombos kattintást, két ujjal érintve a felületet pedig jobb egérgomb kattintást használni. Ha pedig ragaszkodunk a mechanikus kattintás élményéhez (már akinek ez élményt jelent), akárcsak a MacBookoknál, a touchpad alsó szélét megnyomva egy mikrokapcsolóval kattintunk. (Nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, hogy a Magic Mouse-ban is van mikrokapcsoló is a kattintáshoz, akárcsak a többi touch megoldásban, és ezek az OSX beállításaitól függően szintén alkalmasak bal és jobb kattintásra, de igazából én még soha nem éreztem késztetést a mikrokapcsolós kattintgatásra, hiszen egy finom érintéssel megoldható az érintés érzékeny felületen.)

Vezeték nélkül
Nekem az Apple két Magic perifériájával csak két gondom van. Az egyik, hogy a maguk 20 ezer forintos árával elég drágának találom (bár ha tartós, akkor megérjeti a befektetést, és nem utolsó sorban jól is mutatnak).
Amit nagyobb problémának érzek, hogy mindkettő vezeték nélküli kivitelben létezik csak, márpedig én egeret (és billentyűzetet is) csak az íróasztalomon szoktam használni, ami elég helyhez kötött hozzá, hogy ne okozzon gondot, ha egy USB kábellel össze van kötve a számítógép és periféria.

Ráadásul a vezetéknélküli perifériák legnagyobb gondja, hogy akkumulátorral működnek. Ezeket tölteni vagy cserélgetni kell, ami felesleges kényelmetlenség a vezetékes megoldáshoz képest. Arról nem is beszélve, hogy az akku elhasználódásával még környezetszennyezőbb is, mintha vezetékes megoldást használnék egy olyan helyen, ahol semmi nem indokolja, hogy vezeték nélküli megoldást használjak – csak az, hogy az Apple nem kínál vezetékeset.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!