A Nászriporter a FotóHajóról

EskuvoFotoHajoEgyre jobban sajnálom, hogy nem tudtam a hétvégén részt venni a FotóHajó rendezvényen. Pedig már a rendezvény honlapja alapján sejthető volt, hogy sok érdekes dolog fog elhangzani.

Most olvastam az egyik előadó, a Nászriporter Fekete Csaba gondolatait a rendezvény kapcsán. Szerinte “öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy eskövőfotóst hívjanak meg egy nagyszabású fotós-eseméynre […] Az iparágban lezajlott változások legjobb indikátora az, hogy mindkettőnk előadását feszült figyelem kísérte.”
Szerinte ez azt jelenti, hogy az esküvőfotós szakma kezd feljövőben lenni, és kezdi kivívni elismertségét, és már nem nézik le.

Számomra érdekesek ezek a sorok. Én az esküvő fotózásra mindig is külön, és megbecsült szakmaként tekintettem. Sosem jutott eszembe megmosolyogni valakit, mert esküvőt fotózik.

Ti mit gondoltok? Korábban tényleg rosszabb volt az esküvő fotózás megítélése, és tényleg javul a helyzet?

Readers Comments (7)

  1. Én nem lenézésben gondolkodom, hanem egyszerűen az emberek nem látták értelmét külön fotóst hívni egy esküvőre, akár pénzügyi megfontolásból, akár amiatt, hogy nem látták át, mennyit számít egy professzionális esküvő fotós és videós. Ma egyre nagyobb népszerűségnek örvend, egyre magától értetődőbb, hogy hívnak, így az elismertsége nem annyira fotós körökben (bár ezt nem tudom), inkább mindenki más szemében nőtt.
    Szerintem. 🙂

  2. Szerintem a jó esküvőfotós remek riporter is egyben. Tulajdonképpen egy eseményről tudósít, ahogyan a fotóriporter is. Szinte mérhetetlen a különbség. Szükség van kezdő és záró képre, nagytotálra, érzelemgazdag portrékra, humoros és megható felvételekre… A felszerelés is ugyanaz. Mentálisan persze más felkészülést igényel és persze hamarabb kell érkezni és később távozni, de alapvetően ugyanaz a feladat.
    Én így gondolom.

    • Mindless: számomra furcsa amit írsz. Én úgy gondolom, egyre inkább van mindenkinek fotós ismerőse, saját gépe, így egyre kevésbé fordulnak szakemberhez. Persze nem bánom, ha pont ebben tévedek…
      ,-)))

      Zoltán: egyetértünk, a munka hasonlóan riport jellegű. Nem csoda, hogy Fekete Csaba is a nagyon találó Nászriporter nevet használja. Ahogy az sem meglepő, hogy a remek fotóriporterek remek esküvői képeket készítenek. Még az időigényessége sem feltétlenül tér el, mert a sajtóban is előfordulnak egész-, vagy akár több napos munkák. Viszont fotóriporternek sajtó munka esetén csak a legritkább esetben van módja beleszólni az esemény menetébe, pláne a világításba, netán akár saját fénytechnikával javítani rajta, míg a hivatalos esküvőfotóstól ez joggal el is várható.
      Arról nem is beszélve, hogy mennyi a várható életciklusa egy esküvői fotónak (kis szerencsével nem egy válóperig, hanem egy életre szól), szemben egy hírfotóval, ami akármilyen jó is, a másnapi újságra már elfelejti mindenki, legfeljebb egy pályázaton van esélye újraélednie mégegyszer.

  3. Az egyik hazai fotósiskolában a neves előadó hosszasan beszélt a különböző műfajokról, majd amikor az esküvőfotózásról kérdezték, ennyit válaszolt legyintve: “Hja, esküvőt fotózni mindenki tud.” Aki benne volt, pontosan tudja, hogy ezt nem szakmának, hanem (hétvégi) elfoglaltságnak tekintették és boldog-boldogtalan megpróbálkozhatott vele, hiszen az esküvői piac erősen decentralizált.
    Ami a műfajt illeti, nem teljesen igaz, hogy a jó esküvőfotós nem más, mint jó riportfotózás. A hajón az előadásom többek közt arról szólt, hogy míg a világban valóban az esküvői fotozsurnalizmus számít mainstream-nek, addig bizonyos piacokon erősen fejlődik a fashionista és glamour szemlélet.
    Az esküvőfotózás egy gyűjtőtégely, amely az aktuális trendeknek megfelelően gátlástalanul lopkod más műfajokból. Ma riportot, holnap divatfotót, holnapután valami más fog kérni a piac. Így megy ez. Mindegyik lehet szép, elfogadott, piacképes.

  4. Szándékosan hagytam ki a rendezett jelenetek rögzítéséről szóló véleményem, mert ott valóban sokat számít, hogy a kliens milyen kéréseket fogalmaz meg a fotós felé, ill. mennyire képes befogadni a fényképész ötleteit. Maga az eseményfelvételezés egy ösvényen halad a riportfényképezéssel. Szerintem.

  5. Márkus Sándor 2011.05.12. @ 19:48

    Hogy véleményt mondjak, nem tudom, miért kéne (kell) lenézni egy esküvői fotóst. Bár ezt már más is megjegyezte előttem, egyrészt gépparkban ugyanúgy igényli a minőséget, amihez azért csak kell az a bizonyos szintű befektetés, amortizáció, stb, másrészt azért a gép kereső oldalára is kell az a valaki, aki tudja használni a masinát, és van is elég kreativitása hogy talán valami különlegeset műveljen a megrendelőnek ezen a különleges napon. Anno nekem is fotózott boldog-boldogtalan azon a bizonyos napon, még mobiltelefonnal is (félreértés ne essék, ezek között is volt sok nagyon kedves kép) de az albumba a megrendelt fényképész munkája került. És ehhez több kell minthogy az illető végigolvasta a masina user manual-ját…

  6. Szintén egy hazai fotósiskolában, szintén egy neves előadó mondta: “Ti úgysem lesztek fotósok nem? Vagy igen? Én csak lebeszélnélek titeket róla, ebből ma már nem lehet megélni, csak akkor, ha az ember elvállal rendezvényeket meg esküvőket. Az meg hát ugye…” és legyintett. Az illető túl nagy tiszteletben tartott fotóművész ahhoz, hogy vitába szálljak vele, inkább ráhagytam mosolyogva.

    Fotóztam már esküvőt, eleddig 2 azaz kettő darabot. Előtte is nagyra tartottam a jó esküvői fotósokat, utána meg, elnézve a saját képeimet méginkább tisztelem őket.

Comments are closed.