Egyre több cikk és teszt foglalkozik az Apple legújabb papírnehezékével laptopjával, a MacBook Airrel. Amíg nem volt a kezemben sem, talán korai elkiabálni, de ez a gép beválthatja, amit a megjelenéskor az iPadtől vártak, és amiről kiderült, hogy még kompromisszumokkal sem igazán alkalmas rá: ideális mini számtógép fotósoknak a terepen.

Az AppleBlog és Handras is sorra közli a saját és külföldi teszteket, amik egyre inkább azt muitatják, hogy az új MacBook Air  (továbbiakban MBA) egész versenyképes nem csak a PC alapú netbookok között, hanem a nagyobb tesónak számító Apple gépek közt is.
Az ilyen teszteket én mindig fenntartással kezelem, mert mindegy, hogy milyen számadatok és grafikonok rajzolódnak ki, ha a gyakorlati tapasztalat egészen mást mutat. Szóval számomra az lesz majd döndő, ha a kezembe kerül egy ilyen gép, és a gyakorlatban megfelelően lehet használni arra, amire szeretném.

Kis méret: jó vagy rossz?
A képernyő kis méretétől nem félek, mert évekig használtam 12″ Dell subnotebookot (kb ezzel egy kategória az Apple új gépe, csak a technológia és az órajel sokat fejlődött az évek alat), majd egy 10″ EeePC-t, és bár a 15″ MacBook Pro lényegesen kényelmesebb felület a képek szerkesztéséhez, a mobilitást fontosabbnak tartom. Az AppleBlog egyik kommentelője is azt mondja, hogy ő nem puhány, hogy a gép súlya számítson, ha pedig táska kell a laptopnak, akkor édes mindegy, hogy 1 vagy 2 kiló a gép.
Elvi szinten egyet is értenék a gondolatmenettel. De mikor fotóriporterként egész nap cipel az ember egy 5-10-20 kg fotó felszerelést, egyik munkáról a másikra, akkor egy idő után nagyon nem mindegy, hogy a plusszban – és nem ritkán plussz táskaként – cipelt laptop mérete és súlya mekkora.
Főleg mivel a fotóriporterek nem azért hurcolják a laptopot, hogy azzal dolgozzanak. Munkájukat a fényképezőgéppel végzik az idő nagy részében, és a laptopon “csak” elküldik a végeredményként születő képeket két munka között.

Nem véletlen, hogy a magyar fotósok között is egyre többet látni mindenféle netbookokat, meg az Apple most már hat éves PowerBook családjának 12″-os darabját éppúgy, mint 1-2 szerkesztőség gyors küldésre használt PDA-s telefonjait, vagy a főleg Cannes-ban és Amerikában a vörös szőnyeg mellett divatos WiFis képküldő megoldásokat. Aki teheti a legkedvezőbb kompromisszumot keresi gyorsaság, méret és kényelem között.
Hogy ezt a kompromisszumot most az Apple megtalálta-e az még nem egyértelmű. De a tesztek ígéretesek. A méret hasonlít az iPadra, a funkcionalitás egyértelműen szélesebb körű, inkább a laptopokra jellemző, de az ára magas.

Hátrányok
A kis méret egyértelműen előny a cipelésnél, a használatnál már nem mindenkinek, ez az egyik legfőbb kompromisszum. Vagy kevés helyet foglal a táskában, vagy kényelmess nézni munka közben, és mindenképp, feloldhatatlanul egymás rovására mennek. Lehet választani 11″ és 13″ közt, bár szerintem ha elfogadjuk, hogy a MBA egy kis méretű gép, akkor a 13″ változat nem rúg labdába. Az elődje is pont azért nem volt olyan sikeres, mert hiába vékony, ha ugyanakkora alapterületet foglal, mint a másik 13″ laptop. Persze kinek mire van szüksége. A teljesítmény viszont az első tesztek szerint nem olyan problémás, és ez már bíztató.

A csatlakozások talán hagynak kívánni valót maguk után (az előző MBA modellnek szerintem az volt a legfőbb buktatója, hogy csak egy USB volt rajta – ezt részben orvosolták). Mindössze két USB csatlakozó van rajta, míg a netbookok többségén 3 van (bár az Apple ezzel sosem kényeztette nagyon el a felhasználóit, még a pro szérián sem mindegyiken van három), sőt a Mac egyik névjegyének tekinthető FireWire is kimaradt az Airekből, ez csak a Pro szérián található meg. A kisebb, 11″ Air modell pedig még SD kártyaolvasót sem kapott. Mondjuk az SD pont a profi fotósoknak aggasztja talán kisebb részét. A profi fényképezőgépek többsége egyáltalán nem kezel SD kártyát, kisebb részük pedig a CF kártya mellett teszi lehetővé a használatát.

MacBook Air Pro?
Nem lenne olyan hülyeség, mint amilyennek elsőre hangzik. A magam részéről nagyon is el tudnám képzelni, hogy a 11″ MacBook Airt az Apple kiadja egy kicsit áttervezett, kevésbé ék szerű, elől is vastagabb házban, amibe esetleg nagyobb processzor, nagyobb SSD tároló és legalább 1-2 plusz csatlakozás beleférne. Netán még néhány akku cella, hogy az üzemidő még tovább nőjön. Hogy meg fogják-e tenni az kérdéses, de biztos vagyok benne, hogy nem csak tőlünk nyugatabbra lenne rá kereslet a profik (és nem csak fotósok) körében. Például a komoly videókamerák többsége épp úgy FireWire csatlakozást használ, mint a profi keverőpultok, vagy épp a komolyabb háttértárak, így aki erre rendezkedett be eszközeivel, annak a csatlakozó hiánya ugyanúgy akadály lehet, mint a korlátozottabb háttértár. Nem utolsó sorban a billentyűzet háttérvilágítást is örömmel látnám visszatérni, ha már a korábbi MBA generációban megvolt, és mára szinte minden MacBookban megtalálható. (Ezt pótolták, a későbbi MacBook Air gépekben már világít a billentyűzet, ami nem nélkülözhetetlen, de túl azon, hogy jól néz ki, jól is tud jönni.)

Kiegészítés: MacBook Air Pro nem lett, viszont a Retina képernyős MacBook Pro család megjelenése az Air család előnyeinek egy részét is megkapta. Mivel az új erőgépekből kihagyták az optikai meghajtót, ezért azok vékonyabbak és könnyebbek lettek, ugyanakkor a nagy teljesítmény és a sok féle csatlakozás megmaradt.
Mivel azonban ezekből a legkisebb méretű 13″-os, és vastagabb is mint az Air gépek, még mindig nem egészen az, amit korábban ideális gépként leírtam. Cserébe viszont a Retina kijelző remek képminősége jól tud jönni bármelyik fotósnak a képek szerkesztése vagy mutogatása során – csak hát ennek az árát is megkérik sajnos.

Ha tetszett az írásom, akkor lájkoljátok és osszátok meg, hogy másokhoz is eljusson, illetve kövessetek Facebookon, Twitteren, Instagramon, YouTube-on, hogy máskor is lássátok, miről írok!