Még a piaci megjelenés előtt kijelentettem, hogy az iPad nem jó fotósoknak. Azóta sok (bár talán még nem elég) víz lefolyt a Dunán hozzá, hogy ideje legyen ezt az állítást felülvizsglni, ha még nem is feltétlenül jött el az idő, hogy felülbíráljuk.
Az iPad még mindig nem kínál megváltást megoldást a hanyatló nyomtatott sajtó megmentésére, de a fotósok felé történt némi közeledés. A héten elkezdték (Amerikában) kiszállítani az Apple iPad Camera Connection Kit nevű kiegészítőjét a boldog tábla tulajdonosoknak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, megjelentek az első visszajelzések a kiegészítő(k) hasznosságáról. Fontos megemlíteni, hogy még az alkalmazások nem szolgálják ki kellő mértékben, de lehetőségek rejlenek benne. További nagy – és nem kevésbé izgalmas – kérdés, hogy az iPhone és iPod Touch észülékekhez mennyire lesz használható akár most, akár az iPhone OS4 megjelenése után.
iPad Camera Connection Kit – mi ez?
Két Apple dizájnba bújtatott fehér kütyü, amit a tablet (egyébként iPod-októl örökölt) dokkoló csatlakozójába lehet csatlakoztatni. Az egyiken USB csatlakozó, a másikon egy SD memóriakártya aljzat található, hogy a fényképezőgéppel készült képeket a táblára tudjuk juttatni.
Vannak pro és kontra érvek is, hogy ezeket miért külön adja el az Apple ahelyett, hogy eleve beépítették volna – akár mindkettőt – az iPadbe. Elég valószínű, hogy mindenkinek igaza van. Annak is, aki szerint újabb bevételi forrás, hogy vegye meg, akinek szüksége van rá. És annak is igaza lehet, aki úgy gondolja, hogy így csak annak kell megvennie, akiek szüksége van rá. Akinek nem kell USB csatlakozó, kártyaolvasó, és nem akar fényképezőgépet kötni a táblájára, az megússza ezt az apróságot. Azoknak a kritikusoknak is igazuk van, akiket nem annyira a költség, mint inkább a praktikus megfontolás miatt zavar a plussz kütyük hurcolása: nem elég az iPadet a hónunk alá csapni, de egy marék tartozékra is szükség van hozzá.
Mit tud, hogyan működik?
Az első tesztek alapján egész használhatónak tűnik. A TidBits azt írja, egyszerűen és jól működik. A memóriakártyát az SD adapterbe dugva rögtön megjelenik az iPaden egy máshogy nem megjeleníthető “Camera” képernyő. Itt láthatók a kártyán tárolt képek előnézeti képei (thumbnail), és a képernyő tetején pár virtuális gomb segítségével kiválaszthatjuk, hogy törölni akarjuk őket, vagy felmásolni az iPadre. Lehetőség van a műveletet egy lépésben az összes képpel, vagy egyesével válogatva köztük külön-külön is elvégezni.
Ha egy képre rábökünk az ujjunkkal, akkor egy kék pipa jelzi, hogy kiválasztottuk átmásolásra, és ha az Import gombot megnyomjuk, megtörténik a kép felmásolása (ezt a pipa zöldre váltása jelzi). Megadhatjuk, hogy a másolás után a kártyán is megmaradjon a kép, vagy onnan törölje a már átmásolt képeket (csak csínján az elhamarkodott törölgetéssel!). Akárcsak a kép letöltésre szolgáló programok mindegyike, az iPad is jelzi, ha egy képet már letöltöttünk.
Az USB aljzattal hasonlóan járhatunk el, ha USB kábel segítségével rákötjük az iPadre a fényképezőgépünket, vagy egy USB kártyaolvasó segítségével dugjuk rá a kártyát a gépre. Ezzel a megoldással akár CF és egyéb memóriakártyákat is ráköthetünk az iPadre, míg az SD adapterrel csak SD szabványú (vagy azzal rokon – pl. microSD, MMC, stb) kártyákat használhatunk. A TidBits tesztje során nem sikerült az adapterbe helyezett MicroSD kártya beolvasására, pedig az olvasónak hivatalosan kezelnie kellene, így ez egyelőre ismeretlen probléma.
Tapasztalatok
Az első tesztek tapasztalatai megoszlanak. Az SD adapterrel nem nagyon hallottam még problémákról. Az USB adapter használata már nem minden esetben járt sikerrel. Vélhetően ezt nagyban befolyásolja, hogy mit is dug az ember az USB-be. Van, akinek sikerült az USB adapter+kártyaolvasó és CF kártya megoldást használni, van akinek nem működött csak a fényképezőgépen keresztüli letöltés. Az viszont a beszámolók mindegyikében.
A beszámolók szerint gond nélkül működött a fényképezőgépek által rögzített videók áttöltése is, amiket ugyanúgy a képek között jelenít meg az iPad, mint ahogyan az Apple iPhoto szoftvere teszi a számítógépeken is.
Nem sikerült viszont a képekhez hozzáférni, hogyha valaki fényképezőgép vagy memóriakártya helyett Mass Storage szabványú merevlemezes tárolót, USB HDD-t és egyéb tárolóeszközt próbált rákötni az iPadre. Marc Rochkind tesztje ahhoz nem voltelég alapos, hogy meg lehessen állapítani, hogy ez vajon az eszközök miatt nem sikerült, vagy az azokon tárolt adatok formátumai, adat struktúrái miatt. Elképzelhető, hogy az iPad ezen funkciója csakis a fényképezőgépeknél használt DCIM könyvtár struktúrában képes a képeket megtalálni.
Elméleti akadálya nincs egy saját tápellátással rendelkező külső meghajtó csatlakoztatásának. Viszont az iPad csatlakozója nem ad le tápfeszültséget, így sem a kizárólag USB-ről működő külső meghajtók áram igényét, sem az esetleg rákötött iPhone töltését nem biztosítja. A rádugott iPhone egyébként fényképezőképként viselkedik, a vele készült képek megnézhetők, letölthetők az iPadre. A táblára letöltött képeket iPhoto vagy egyéb fotókat importáló programmal lehet áttölteni más számítógépre. Viszont arra érdemes figyelni, hogy lehetőleg aktív USB HUB-ra dugjuk, vagy közvetlen alaplapi USB csatlakozóra, ami tápot is biztosít a készüléknek. Volt, akinek csak ilyen csatlakozón keresztül sikerült a képeket áttölteni a számítógépre, és az sem utolsó szempont, hogy az iPad akkumulátorának töltésére is csak ilyen csatlakozók alkalmasak.
Volt, aki kipróbálta egyéb eszközökkel is az USB adaptert, így a TUAW fényt derített arra is, hogy USB billentyűzetet is rá lehet vele kötni. Ezzel akár kiváltható a gyári Apple billentyűzet megvásárlása, bár egy átlagos billentyűzetet használva nem megoldott az iPad pozicionálása, bár erre némi kreativitással azért lehet megoldást találni (akár az asztalra fektetve a készüléket, akár gyári tartóval, vagy más rendelkezésre álló tárgyakkal megtámasztva). A Tidbits-nek sikerült USB headset segítségével Skype híváshoz is használni a tabletet. Ezeket az egyéb funkciókat viszont sehol nem dokumentálták, és könnyen lehet, hogy a későbbiekben le is fogják tiltani.
Minőség, sebesség
Többen is említik tesztjeikben, hogy az iPad nem csak a JPG képekkel boldogul, hanem gond nélkül kezeli a fényképezőgépek nyers RAW formátumait is. A tesztek arról számolnak be, hogy a tableten a nyers fájlokba ágyazott JPG előnézeti képek jelennek meg, de érthető is, hogy a készülék miért nem generálja le a valós képeket, ahogyan azt például az Aperture program teszi (pontosan ezért igen komoly erőforrás igénnyel).
Az iPad ezeket a beágyazott, jobbára 2048 x 1536 pixel felbontású képeket csatolja e-mail küldéskor, szemben az iPhone esetében jellemző 800 x 600 képpontos átméretezett képekkel. Viszont a megoldást tesztelők arra lettek figyelmesek, hogy ha egy képet kimásolunk az iPad copy+paste funkcióival, és így illesztjük be a küldeni kívánt e-mail üzenetbe, akkor akár a teljes felbontású RAW képeket is be tudjuk illeszteni. Ebben az esetben persze jelentősen megnő a csatolmány miatt a levél mérete és a küldéshez szükséges idő, illetve sávszélesség igény is.
A fellelhető tesztek alapján a képek letöltése az iPadre elég gyors. Szemben a pár generációval korábbi iPodokhoz árult kártyaolvasó megoldások USB 1.1 sebességével, úgy fest, hogy az iPad Camera Connection Kit kihasználja – vagy legalábbis lényegesen jobban használja – az USB 2.0 kínálta csatlakoztatási sebességet.
Képek kezelése az iPaden
Az iPadre letöltött képeket tetszés szerint nézegethetjük, mutogathatjuk, vagy a fentiek szerint akár küldözgethetjük is. Az általános vélemények szerint egyelőre limitált az olyan alkalmazások kínálata, amikkel a képeket szerkeszteni, feldolgozni, vagy rendezni tudnánk. Mégkevésbé jellemző, hogy akár a Photoshop, akár az Aperture és Lightroom képességeihez hasonló, profi RAW feldolgozó program létezne. A nyers képformátumokat csak tárolni, és megjeleníteni képes az eszköz. Ez utóbbit – akárcsak az Apple OSX operációs rendszere – alapból támogatja bármilyen kiegészítő program nélkül. Vélhetően az asztali operációs rendszerhez hasonlóan a rendszer frissítésekkel együtt bővülhet majd a támogatott formátumok sora. Bár sehol nincs ténylegesen dokumentálva, és még felhasználói tapasztalatokból is csak szegényes lista érhető el a támogatott gépekről, nem alaptalan a feltételezés, hogy ezek – legalább részlegesen – egyeznek az asztali operációs rendszerre nemrég megjelent Apple RAW támogatás formátumaival.
Szakmai körökben sokan hiányolják az FTP feltöltést és IPTC adatokat kezelő programokat, mivel ezekkel válna lehetőséggé az iPad sajtóban való használata. Vélhetően azonban az iPad terjedésével a fejlesztők az ilyen igényeket is ki fogják elégíteni. Jelenleg a készüléken nézegetés mellett e-mailben tudjuk a képeket elküldeni, illetve felkínál a készülék néhány opciót az Internetes megosztásra, köztül elsősorban az Apple fejlesztésű Mobile Me és a Flickr szolgáltatásokat. Ezek sora egészen biztosan bővülni fog, különösen a jövőben megjelenő képkezelő programok révén.
Többekben felmerült, hogy az iPad a képek megtekintése és szerkesztése mellett (vagy inkább az utóbbi helyett) tároló eszközként is hasznos lehet például egy nyaralás során. Ugyanakkor ez továbbra sem tűnik jó ötletnek, hiszen ma már a memóriakártyák kapacitása is verseng az iPadben választható kapacitásokkal (16/32/64GB). Arról nem is beszélve, hogy aki csak ezért venne iPadet, az jóval olcsóbban megúszhat egy pakli memória kártyát egy iPadnél. A TidBits azt is hozzáteszi ehhez a gondoalthoz, hogy valószínűleg a tolvajok is inkább az iPadet választanák a memóriakártyák helyett (bár az igazán szemfülesek mindent visznek).
Élő kép
Az iPad egyik fő felhasználási lehetősége lehetne, hogy a terepen dolgozó fotós azonnal ellenőrizhetné rajta a képeket. A fényképezőgéppel összekötve egy a fényképezőgépen találhatónál lényegesen nagyobb és jobb minőségű képernyőn nagyban láthatná a képeket, akár bele is nagyíthatna.
Erre azonban valós időben – legalábbis egyelőre – nem nyújt az iPad komoly lehetőségeket. A kipróbált készülékekkel, még ha azok számítógéppel tudnak is ilyet, élő képet nem lehetett megjeleníteni az iPaden, csak a képek letöltésével van mód a már elkészült képek megtekintésére. Persze így még mindig kényelmesebb megoldás lehet a könnyű és vékony iPad, mint egy számottevően nagyobb laptopot cipelni ugyanezzel a megfontolással, annál pedig szinte bármi célravezetőbb lehet, hogy a gép hátulján bámuljuk a kis képernyőt.
Video lejátszás
A TidBits tesztelői figyelmet szenteltek annak, hogy az SD adapterrel beolvashatók és akár a kártyáról is lejátszhatók a H264 .mv4 kiterjesztésű videók. Ezzel könnyű szerrel bővíthető az iPad mint videó lejátszó tárkapacitása és videó kínálata, ráadásul importálás és szinkronizálás nélkül is. Ugyanakkor más tesztelő olyan problémába ütközött, hogy egyes, nem fényképezőgépek által használt formátumú videók áttöltésekor csak egy előnézeti képet ment az iPad, és a videó nem marad lejátszható.
Arra még senkinek nem sikerült módot találni, hogy az iPadről a kártyára mentsen valamit. Az új hardver kiegészítő – de sokkal inkább annak szoftveres kiszolgálói – kizárólag a gépre történő beolvasást teszik lehetővé.
Mindennek az éretlme
Na igen. Hozzá kell tenni, hogy bár lehetséges letölteni a képeket az iPadre, megfelelő képességű szoftverek nélkül mindez még nagyon körülményes. Semmi estre sem tartom ipari szinten használható megoldásnak. Talán hosszú távon ezek a hiányosságok kinőhetők lesznek. Egyelőre azt hiszem, hogy a napi sajtó számára marad képküldési megoldásként a laptop (esetleg netbook) és a mobil Internet.
Az új Camera Connection Kit
Kiegészítés: Az iPad Mini és a Lightning csatlakozó bejelentésével együtt egy új, Lightning csatlakozós Camera Connection Kitet is bemutattak. Viszont ez már más néven fut, így a legtöbb Apple boltban ezen a néven nem is találod meg, a Camera Connection Kit a régi iPod dokkolós eszközön ragadt. Az újat immár Lightning-USB és Lightning-SD adapter néven árulják. Ez már nem csak egy kis fehér kocka, mint a korábbi volt, hanem egy néhány centis vezeték egyik végén lóg a Lightning csatlakozó, míg a másik végén az SD kártyaolvasó, vagy az USB aljzat. A korábbi változattal ellentétben nem is együtt árulják őket, hanem külön-külön. Mikor utoljára néztem, akkor 8900 Ft volt az ára.
