A Canon bejelentette várhatóan mindent verő legújabb zászlóshajóját, a Canon 1D család legújabb csúcsmodelljét a Canon EOS 1Ds mark IV-et. Míg korábban az s jelzésű csúcs Canon “csak” egy nagyobb felbontású, de full frame és lassabb változata volt az aktuális 1D változatnak, most egy sor újítást is pakoltak az adu ásznak szánt gépbe.
Paraméterek:
- Érzékelő: 35 MP 36×24 mm
- Crop: 1x / 1,6x
- Bajonett: Canon EF / EF-S
- ISO: 100-12 800 (kiterjesztéssel 50-102 400)
- AF érzékelők: 45 zóna TTL-AREA-SIR
- Sorozat: 12-15 fps
- GPS: Sirf III
- Csatlakozás: USB 2.0, 3G, HSDPA
…és a valóság
Ha időben megírtam volna ezt a postot, akkor ez mind áprilisi tréfa lenne, mivel azonban – akárcsak a tavalyi álom objektív álhírrel – egy nappal sikerült lekésnem a bolondok napját, inkább csak egy újabb találgatás az 1Ds mark IV-re vonatkozó találgatások között. Sajnos a Canon ebben a termékcsaládban általában nem szokott ennyire innovatív lenni, így az eddig felsoroltak nagy része nem fog bejönni.
Felbontás: Vannak, akik 39 megapixelt vízionálnak, de a szokásos fejlesztési léptéket (12, 16, 21…) tekintve, újabb 4-5 megapixeles növekedésnél többre aligha számíthatunk, tehát elég valószínűtlen, hogy az új csúcsgép akár csak megközelítse, nemhogy túllépje a 30 megapixelt.
Crop: Az biztos, hogy az érzékelő full-frame lesz, hiszen ebben a Canon 1Ds sorozata mindig is élen járt, és kizárt, hogy pont akkor hagyjanak fel vele, mikor már a Nikon is bevezette a teljes képérzékelők használatát. A szoftveres crop, ami a Nikon gépeiben már megjelent a digitális vázakra fejlesztett objektívek támogatása érdekében nem lenne irracionális döntés a Canontól sem, bár ez a termék kategória már csak az árcimkéje miatt sem igazán indokolja, hogy a Canon ezt meglépje. Viszont mivel a legdrágább fényképezőgép kategória elsődleges vevő köre a profi fotósoké, ők könnyű szerrel hasznát vehetnék egy ilyen beépített “crop kapcsolónak”.
További előnye lehetne a beépített szoftveres cropnak, hogy az érzékelő kisebb felületének kiolvasásával csökkenhetne a nyers adatmennyiség, és ezzel a feldolgozásához, mentéséhez szükséges idő. Tehát az elkészíthető képek számát is növelhetné.
Sebesség: Az egy számjegyű gépek között mindig is a másodpercenként készíthető képek száma jelentette az egyik legfőbb gyakorlati különbséget. Persze a nagyobb felbontással járó nagyobb méretű képek feldolgozása, mentése mellett a nagyobb méretű tükör mozgatása is indokolhatja, hogy miért nem tudnak a Canon full-frame gépek olyan gyors sorozatokat lőni, mint akár a kisebb felbontású Canon társaik 8-10 képkockás sebssége, akár a Nikon relatíve kisebb felbontású (12 megapixel, 9-11 fps) full-frame gépei. Bár pont az tűnik cáfolni a mechanikai magyarázatot, hogy a Nikon képes volt ilyen gyors full-frame zárat csinálni, sőt már a filmes gépeknél is léteztek hasonló sebességek megfelelő boosterekkel, amik a filmtovábbítást segítettek felgyorsítani. Így a legvalószínűbb akadály a dolog adatátviteli, és energia fogyasztási vonzata marad. Ugyan ezen a sebességi területen az 5D mk II már mutatott némi javulást, de még mindig nem kifejezetten sportfotóra való a sebessége.
Bizonyos nézőpontból talán az lenne a jobb megoldás, ha a Nikonhoz hasonlóan felhagyna a Canon is a felbontási verseny fokozásával, és egy hétköznapibb felbontás mellett dolgoznának ki egy gyors full frame rendszert. Ezt viszont már csak presztizsből sem tehetik meg, és az 1Ds állandó célközönségének számító stúdiók talán el is várják a felbontás további növelését. Legvalószínűbb, hogy vagy sikerül a felbontás további növelése mellett is növelni a sorozat sebességét, vagy ez továbbra is másodlagos szempont marad.
Beépített 3G rádió: sok profi fotós, különösen a lapzárta szorításában élő fotóriporterek számára már régóta hiányolt szolgáltatás, hogy közvetlenül a fényképezőgépről, könnyen, gyorsan, kényelmesen lehessen legalább 1-2 képet elküldeni, mert ma ehhez mindenképpen laptopot, de minimum egy PDA-t kell az embernek magával hurcolnia. De a 3G energiaigénye, a kezelőfelület és protokollok kialakításának bonyolultsága miatt valószínűtlen, hogy ez rövid távon bekerülhessen a gépbe. Persze ha sikerülne egy PDA funkcióit mind belezsúfolni a gép hátulján levő LCD-be, és mondjuk a Facebook/Flickr integrációt is megoldani, akkor ez a kompakt gépek számára újabb eladási érvet szülne, ami képes lenne kitermelni a technológia fejlesztési árát, így akár a profi gépek is megkaphanták a profi igények kiszolgálására alkalmas változatot. De legjobb esetben is csak a külön értékesített WiFi transzmitterek kaphatnak ilyen kiegészítést, de nem tűnik valószínűnek, hogy ez rövid távon megjelenjen. Pedig tényleg sokak számára nagyon hasznos lenne.
GPS: Az itt felsorolt elképzelések közül ez a legvalószínűbb, és a legolcsóbban kivitelezhető is. A GPS vevő egység ma már szinte minden okostelefonban benne van, így sem a méret, sem az ár nem okozhat komoly akadályt, a technológia is hozzáférhető, és gondolom ennyi helyet lehet még találni az egyébként legnagyobb méretűként ismert 1D vázban, ami az apróbb módosításokat leszámítva gyökeres változáson az első 1D 2001-es bemutatása óta nem esett át. Igaz a GPS vétel egyik legfőbb akadálya pont a gép belsejét bármitől megvédeni hivatott magnézium ötvözet jelenti. Éppen ezért, és a már korábban említett csekély innovációs hajlam miatt valószínűtlen, hogy a következő 1Ds-be GPS kerüljön.
Sokkal valószínűbb, hogy ez a tulajdonság a később megjelenő (műanyag házas) kompaktokban debütáljon, vagy esetleg “profi szolgáltatásként” cimkézve a kevesebb fémet tartalmazó vázú tükörreflexes gépekben. Félő azonban, hogy erre a lassan hétköznapivá váló és nagyon hasznos apróságra továbbra is várnunk kell, és kénytelenek leszünk külön eszközöket csatlakotzatva áthidalni a képek helymeghatározásának problémáját.
