Guardian Zeitgeiest
Minden nyomtatott és online újságnál törik rajta a fejüket, hogyan nézzen ki a jövő újságja, amivel majd megmenthetik, vagy legalább a digitális jövőbe örökíthetik a ma végnapjait élő Gutenberg galaxist.
A korábbi remények, hogy az Apple Tablet megmentheti a sajtót egyelőre zárójelbe kerültek. Bár el nem vethető a dolog, de az iPad bejelentésekor ezen a téren (is?) elmaradt a várt csoda. A bemutatón megjelent az iPad képernyőjén a New York Times, de a (sajtó) világmegváltó üzleti modell, ami kiránthatná a nyomtatott sajtót az Internetes ingyenesség zsákutcájából, nem jelent meg. Talán az iBooks könyvesbolt kecsegtethet reményekkel, de ezigen feltételes. A prezentációban látható NY Times alkalmazás pedig csak az iPhone-ra is létező New York Times App nagyképernyős átirata.
Ennek kapcsán az első reakciók hasonlóan elzárkózók voltak, mint az iPad általános webes visszhangja is. A SimsBlog ugyan azt állítja, hogy az iPad tényleg “megváltoztatja majd a játékot”, de ugyanakkor könyörög, hogy az illetékesek “tartsák távol a nyomtatott lapok tervezőit az iPad alkalmazástól”. Az érvelés – talán nem is alaptalanul – arra épít, hogy ezek a régi szakemberek nem mozognak otthonosan a nyomtatott sajtóban, minimalizálni akarják majd a közösségi megosztásokat, az olvasói visszajelzési és egyéb lehetőségeket, amik a szerző szerint a modern sajtót jelemzik. Az viszont zavar, hogy ellenpéldaként említi, “úgy akarják majd tördelni a lap megjelenését, ahogy a nyomtatott újságok, vagy a magazinok kinéznek, és ezzel megölik a változás minden reményét”, amit nem szabad hagyni. Helyette azt javasolja “inkább küldjetek el pár hétre néhány fejlesztőt, egy termék menedzsert és egy okos reklámszervezőt pár lelkes digitális szerkesztővel, és designerrel, hogy minden megkötés nélkül agyalhassanak és valami igazán újjal álljanak elő.” Ez talán jó megoldás lehet az újításra, amire kétség kívül szükség is van. De azért szerintem az újítással is csínján kell bánni, mert a féktelen újításból nem mindig születik tartós érték. A szétvert hagyományok romjain pedig még nehezebb újat alkotni, ha nem maradnak gyökerek, amikhez kötödne még valaki – például az olvasó, akiért, akinek, és aki által finanszírozva ez az egész működik.
Mások is újításba fogtak, és mint a Médiablog beszámol a Guardian újításáról, igencsak más irányba indult, mint korábbi online megjelenési formái. Ahogy azt is hozzáteszi, nem előzmények nélküli megoldás ez. Már korábban foglalkozott a hasonló koncepciójú Hírmátrix magyarországi megjelenésével is. Pollner úgy fogalmaz, hogy “Valami olyasmi kellene, ami egyesíti egy nyitóoldal, egy hírgyűjtő és egy látványos grafikus felhasználói felület (GUI) előnyeit.”
A magam részéről kétlem, hogy sikerült volna. Én már a hagyományos hírportál szerkezetnél is unom a “szokásos” dizájt, amit egyesek csak “kocka elrendezésnek” tartanak, mert eléggé számítógép szagúak. Ez a fajta grafikus megjelenítés, viszont inkább statisztikai, vagy talán számviteli(?) jellegű. Tulajdonképpen szeretem az infografikákat. Fel tudnak dobni egy számoktól és szakkifejezésektől hemzsegő szövegoldalt. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy azokat jól kitalálják, a témához illesszék, kellően vizuálisak legyenek, és változatosak legyenek. Első találkozásra egész üdítő volt nézni a sok kis színes téglalapot, és megfejteni azok viszonyát, és előbányászni a bennük rejlő tartalmat. De minden nap ugyanazokat a színes téglalapokat nézni, majdnem pontosan ugyanabban az elrendezésben, ez már valahogy olyan nekem, mint Michelangelonak a székláb faragás. És ha már képbe kerültünk, hogy mi is a Hírmátrix / Guardian Zeitgeist, talán ejtsünk egy pár szót a sokat emlegetett vizuális kultúráról.
Nem hiszem, hogy a ma dicsőített – szerintem lehetőségeinkhez képest igen csak túlértékelt (értsd: nem állunk vele olyan jól, mint tehetnénk) – vizuális kultúránk rohamosan sűlyed. Ahelyett, hogy egyre esztétikusabb, szebb, értéket teremtő és közvetítő dolgokat alkotnánk, inkább sablonosítunk, egyszerűsítünk. Ahelyett, hogy élnénk a vizuális kultúra (és az internet) terjedése adta lehetőségekkel, egyre jobban leép0tjük, elzüllik. Akiknek lehetőségük (és ezáltal szerepük is) lenne fejleszteni, és minél többet megmutatni a világból, és tovább fejleszteni a vizuális kultúrát, azok egyre kevésbé teszik ezt meg.
Konkretizáljuk! Úgy érzem, hogy ezekből a színes, szagos, téglalapra szabott geometriai “újság koncepciókból” egyre jobban kiveszik az egyébként is háttérbe szoruló értékes képi tartalom. Vizuálisabbá válik ugyan a lap, mert a láthatatlan hasáb határok, és laptükrök, a mindössze érzékeltetett rovat és műfaj határokat most színes síkodomok határolják jól láthatóan körül (és kétség kívül jönni fognak majd a térbeli alakzatok is idővel). Az ezer szónyi történetet elmesélő, kalandregényre való eseményt bemutató, és irodalmi hangulatokat lefestő képek pedig csak eldugott, rendszer idegen kis szeletkék (azok is videókat jeleznek, ami meg a webes sajtó másik érdekessége, miről külön érdemes vitázni), és előbb-utóbb ezek is csak kihullanak majd, hogy ne zavarják a nagy posztmodern összképet. Engem zavarna ez a megoldás.
Nekem még mindig szimpatikusabb, ha a digitális lap formailag is újság szerű. Még inkább ha esztétikus (csak sajnos az esztétika meglehetősen szubjektív, így nem igazán meghatározható, hogy mi is a szép). Az után, hogy ennyit ágáltam az újítás ellen, leszögezem, azt is hiányolom. Alig várom! Jöjjön, és csináljunk forradalmat.
Csak ésszel, mértékkel és szépérzékkel. Nekem még mindig a Sports Illustrated tablet koncepciója tetszik legjobban. Persze aki szerint még ez is túl statikus, és nyomtatott magazin jellegű. Fel lehet dobni élőben frissülő adatokkal, épüljenek bele a webkettő csodái. De tartsuk meg, és inkább továbbfejlesszük, mint eldobjuk a képi kultúra eredményeit.
Próbálja ki élesben is a beágyazott Hírmátrixot:
