Kémjátszma

végre egy igazi kémfilm, ami nincs tele céltalan akciójelenetekkel

Kelet-berlini háztető az Astorián

Nyugat berlini háztető az Astorián
Fotó: Universal Studios

“Spórolj, hogy meleg helyen halhass meg!” – Nathan Muir, Kémjátszma

Mivel kedvelem ezt a filmet, ezért már jó ideje tervezem, hogy Interneten megrendelem a Kémjátszma című filmet DVD. Most mindössze 990 Ft (ÁFÁ-val együtt). Elég barátságos ár, de eddig nem került még sor rá, és épp most megy a tévében, így ideje írni róla pár sort (persze ezeket a sorokat már korábban meg akartam jelentetni róla, most a TV műsor csak apropó hozzá. Most inkább nézem a fimet, ahelyett hogy blogolnék. Aki még nem látta, az a film után olvassa csak tovább.) Annak idején 2001-ben (de rég volt) láttam még moziban, és már akkor megfogott, mert szerintem egy jó film. Nem csak azért akarom megvenni, mert olcsón beszerezhető. Általában nem az akciós dolgokra bukom….sőt a post végére remélhetőleg az is kiderül, hogy filmekben sem feltétlenül.

A film szakít a szokásos kémfilm divattal, és nem lövöldöznek, rohangálnak, robbantgatnak benne agyba-főbe, mint egy tank. Nem számoltam össze, de azt hiszem, hogy kevesebb fegyver dördül el benne a film 126 perce alatt, mint egy átlagos James Bond film főcím előtti tíz percében. A szintén remek történet és cselekmény vezetésű Közellenség rendezője Tony Scott ismét a hírszerzés világából dolgoz fel egy újabb történetet.

Ezúttal egy CIA műveleti tiszt kalandjait ismerhetjük meg (a film hivatalos honlapja), szokatlannak tűnő visszaemlékezések sorozatán keresztül. A legtöbb ismerősömet, aki látta, az zavarta a filmben leginkább, hogy “nem történik benne semmi”. A szereplők jobbára ülnek egy irodában a CIA igazgatóságán és beszélgetnek róla, hogy hogyan hagyják cserben egy fogságba esett emberüket (Tom Bishop szerepében Brad Pitt) a terepen, akiről csak a főszereplő (Nathan Muir szerepében Robert Redford) visszaemlékezéseiből tudjuk meg, hogy egyáltalán kicsoda, és hogy keveredett bajba. De a visszaemlékezésekben is csak ülnek és beszélgetnek. Hol kelet-németországi, hol bejrúti, hol vietnámi kocsmákban, hol éttermekben, hol egy budapesti háztetőn, de ez is Berlini helyszínként jeleni meg. A lényeg, hogy mindig csak ülnek és beszélgetnek, nem nagyon van sehol akció. Ízlések és pofonok. Szerintem ez így is érdekes. Sőt pont így érdekes, mert így meséli el a történetet, ami csak veszítene hitelességéből, és érdekességéből ha Pitt és Redford párbeszédei helyett Stallone, Schwartzenegger vagy még inkább a tankként falakat áttörő James Bond akció jeleneteit látnánk, még ha mindkettőnek sikerült is pár jó filmet készítenie, bár én főleg a humorosabb alkotásaikat kedvelem.

Kémfilmben viszont ez a stílus eddig szokatlan volt a szintén Redford által jegyzett Keselyű három napja óta. Inkább regényben tudom elképzelni, mivel abban a formában rendszeresen találkozom vele. Első sorban természetesen Tom Clancy klasszikussá vált kémregényeiben, amiket pont azért nem sikerült kellő hűséggel megfilmesíteni, mert egyrészt annyira bőségesen és részletesen leírja a dolgokat, hogy csak telefonkönyv vastagságba sűríthető, másrészt meg mert pont az akciót szokták inkább kiemelni belőle, mint a sztori intellektuálisabb részét, ami a lényeget szokta adni. De ez a film a mozi vásznon s remekül mutat, és reményt ad, hogy a pletykákban emlegetett Clancy film folytatásokat is hasonló igényességgel valósítják majd meg, és nem csak akció kivonatok készülnek.

spy_game_Bishop_photo_camera

Kémkedés a filmes fotózás idején
Fotó: Universal Studios

A film történetét felesleges lenne elmesélni, hiszen az előzetes is jól összefoglalja a lényeget, és a Port.hu, az Index és az akkor még létezett Internetto cikkei elég jól körbeírják, hogy mit láthatunk.

A budapesti Szabadság híd Nyugat Németországban
Jelenet a filmből

Korholhatnám én is egy pár sorban a filmet, amiért a jelenleg épp felújítás miatt részlegesen lezárt Szabadsághíddal, és az azóta már történelemmé vált UV villamosokkal díszített Budapesti panorámát Kelet Nyugat-Berlin felirattal szerepeltetik, de ezt már annyian megtették helyettem, és engem az se zavar annyira, hogy Casablancán forgatták a bejrúti jeleneteket.
A filmben egyébként több magyar színész is feltűnik eldugott mellékszerepekben, viszont aki nem keresi őket árgus szemekkel, az könnyen elmúlaszthatja őket. Csuja Imre, Rékasi Károly, Oberfrank Pál vagy Osvárt Andrea és még páran szerepelenek a film IMDB oldalának teljes szereplő listájában. A Port.hu szerint Stohl András, Szervét Tibor, Hegyi Barbara, Bánfalvy Ágnes és Papadimitriu Athina is szerepelnek a filmben, de őket az IMDB sem említi és a szinkron színészeket is nyilvántartó Internetes Szinkron Adatbázis sem említi őket a film kapcsán sem szereplőként, sem szinkronként.

A filmgyártás már csak ilyen, azt sem hiszem már jó ideje, hogy akit lelőnek a filmben, az nem tűnhet fel másikban. Sőt attól sem áll égnek a hajam, hogy a filmekben elképzelhetetlen módokon képesek fényképezőgépet használni. De pont emiatt születhetnek olyan remek írások, mint az amelyikből kiderül, amit nem tudnánk a fotózásról az amerikai filmek nélkül, vagy épp amit nem tudnánk filmek nélkül a fotózásról

Ha tetszett, akkor lájkoljátok és osszátok meg ismerőseitekkel, hogy minél több emberhez eljuthasson!

Címkék