Fényképezős mobiltelefon
Gyakran felvetődik a szakmai igényesség kérdése a sajtóban megjelenő, vagy csak sajtó megjelenésre kiadott képekkel kapcsolatban.
“Komolyan itt tart a vizuális kultúra és a marketing szakmai igényesség a mai magyar valóságban?” – kérdezhetjük
Jutott eszembe, mikor tegnap megláttam egy sajtó felhasználásra kiadott képet. Neki is álltam egy újabb blog bejegyzésben közzétenni – amolyan közhasznú reklám gyanánt – a képet, és az általa reklámozni kívánt dolgot, a saját véleményem pedig csak mintegy mellesleg hozzáfűzni. De valahogy mégis úgy döntöttem, hogy inkább a konkrét pellengérre állítás nélkül általánosságban írok a jelenségről. Mint általában, most is próbálom kerülni, hogy névvel, arccal, azonosíthatóan kritizáljak másokat. Nem igazán jó megoldás, mert így könnyen felmenthetik magukat az illetékesek, hogy biztos csak másokra érvényes a kritika, rájuk nem. És főleg azért nem jó megoldás, mert pont az érintettekhez nem jut el az üzenet, hogy azzal, amit csinál gond van. Pedig TALÁN ha értesülne, még az is lehet, hogy változtatna. De az olyan udvariatlan lenne. Maradok inkább diplomatikus, és csak a jelenségről beszélek konkrét említés nélkül. Nem azért, mert attól tartok, hogy az érintett cég illetékesei egy ilyen nyílt kritika után nem kérnének fel többé fotózásra. Biztos, hogy nem kérnének fel, de magából a jelenségből adódik, hogy amúgy se kérnének fel. Még csak az sem biztos, hogy az zavar, hogy rossz üzenete van annak, ha a blogomban mindig csak a kritika szerepel. A blogoknak van egy ilyen jellegzetességük, hogy általában kritikát gyakorolnak, ritkán teng túl bennük a hurrá optimizmus. Az inkább a bérmunkában írt hivatali blogok sajáossága.
Minden esetre a konkrét eset, hogy valamit népszerűsíteni szeretett volna egy marketing szakember. Így aztán fogta a mobilját, lefényképezte, és elküldte egy közleménnyel. Így találkoztam én is vele. De könyörgöm, komoly ember hogy tehet ilyet? Értékelem én a lelkesedést és az egyébként remek kezdeményezést is, amiről szó van. Bátran reklámoznám is, ha nem riadnék meg ettől az igénytelenségtől. Sőt az mégjobban megijeszt, hogy ez nem is példa nélküli. Nem elszigetelt eset, amin akár még jót is lehetne mulatni. Sajnos egyre gyakrabban találkozom sajtóanyagokban, sőt sajtóban megjelenő cikkekben is mobilos fotókkal. Sajnálatosnak tartom, hogy egy nyilván saját munkájára és szakmájára egyaránt igényes mareting szakember ilyen fotót ad ki a kezéből. Persze arról már értekeztem itt korábban, hogy szerintem mobillal nem fényképezünk, és ugyan a tucat képeket én nem szívlelem, de mint nemrég írtam az egyszerű mobilos fotóknak is meg van a maga helye. De mint akkor is próbáltam kihangsúlyozni, kezeljük is a maguk helyén ezeket a dolgokat. De ezt a szintet valahogy méltatlannak érzem bármilyen szakmához. Ha nem tudok még kávét főzni sem, nemhogy megmikrózni valami mirelit kaját, akkor nem megyek el szakácsnak. Ha nem tudok két egyjegyű prím számot összeadni, nem próbálkozom könyvelői karrierrel, és ha dadogok, selypítek és nem tudok úgy folyamatosan elmondani egymás után két mondatot, hogy ne nézzek a jegyzeteimbe, akkor nem kezdek el szónokolni. És a lényeg: ha nem tudok fényképezni, és nincs fényképezőgépem, nem küldözgetek sajtó közlésre képeket.
Nem vagyok reklám fotós, sem marketing tanácsadó, hogy én mondjam meg erre nálam nyilván sokkal jobban kiképzett embereknek, hogy ki mit csináljon. Azt sem az én dolgom megmondani, hogy milyen fotó illene ehhez a konkrét eseményhez. Sőt mivel anyagias világban élünk, ha nem fizetnének meg, akkor azt se mondanám el, hogy én hogy csinálnám a helyükben. De azt elárulom, hogy semmi esetre sem adnék ki ilyen igénytelen fotót sajtó felhasználásra, pláne nem annak reményében, hogy minél több helyen megjelenik. Remélem, hogy ilyet azért egyik szakképző műintézményben sem tanítanak az új nemzedék szakembereinek. De sajnos ez nem csak a válságra fogott spórolás közepette született divat, ennél sokkal általánosabb. Kétség kívül sokkal olcsóbb, mint hívni egy reklám avagy sajtó fotóst, és vele megcsináltatni. De azért szívből remélem, hogy a mai magyar sajtó – még az Internetes is – igényesebb annál, hogy ezt így hajlandó legyen közölni. Bár sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy mindig akad olyan orgánum, ami közli ezeket. Akik pedig előállítják, azok ezt bátorításnak veszik. Ha működik, hát csinálják…
UI: Fontolgattam, hogy beillesszem az ihletet adó mobil fotót, de inkább nem nyitok szakmai szégyenfalat, és maradok a diszkrét névtelen kritizálásnál, bár ez nem olyan hatásos, de nem – vagy legalább kevésbé – érhet a rossz indulat vádja.
A beillesztett illusztráló fotót a BeszeljukMac.com fórumán találtam, eredeti forrása, és készítője ismeretlen.
