Egy kicsit megbotránkoztam rajta, mikor egy könyvesboltban megtudtam, hogy Kultúra utalvánnyal nem lehet könyvet venni. Erről persze nem a bolt tehet, hanem a cafeteria rendszer szabályozása. De ettől még a jelenség bosszantó.
“Kizárólag művelődési intézményi szolgáltatás igénybevételére jogosít.” – felirat a Kultúra utalványon.
Ez olvasható az egyik cég által kibocsátott kultúra utalványokon, melyet cafeteria rendszerben szoktak kapni a munkavállalók fizetésük kiegészítése részeként. Mivel a kupon kitalálói szerint csak szolgáltatásra jogosít, könyvet, filmet, zenét, stb nem lehet venni vele. Fordíthatnánk tehát a cím szellemében úgy ezt a mondatot, és különösen a belőle tükröződő filozófiát, hogy a könyv nem kultúra. Joggal reklamálhatnám, hogy bezzeg hangversenyek és balett előadások mellett akár mozi, koncert, könnyűzenei fesztivál (pl. Sziget), sőt szinte akármilyen szórakozó hely belépője megvehető belőle. De nem reklamálom, hiszen ezt mind helyesnek tartom (még akkor is, ha egyes utalványt elfogadó rendezvények nehézkesen értelmezhetők a klasszikusan vett kultúra részeiként). De hogy nem csak könyvet, de még könyv kiállításra belépőt sem lehet venni belőle…
Ahelyett, hogy ez az elvben kultúra fogyasztást ösztönző intézmény (mármint maga a kultúra utalvány rendszere) segítené az amúgy is egyre nehezebb helyzetben levő könyv fogyasztást, inkább kirekesztik a lehetőségek közül. Érdekes kérdés lenne például, hogy vajon az idén hatvanadik évfordulóját ünneplő Nemzeti Tankönyvkiadó elfogad-e könyveiért cserébe kultúra utalványt, vagy ők a tankönyveket sem tekintik kultúrának. Minden esetre ez is hozzájárul, hogy egyfajta fekete piac alakult ki az utalványok körül. Akik teljes értéken nem tudják felhasználni, mert mondjuk a könyveket többre értékelik, mint az őket kevésbé, vagy egyáltalán nem érdeklő egyéb – viszont utalványt elfogadó – szolgáltatások, és például lakhelyük, vagy munkarendjük miatt nem áll módjukban komolyzenei koncertekre járni belőle, CD-re meg ugye nem költhetik. Szóval ők szinte rákényszerülnek, hogy áron alul – hogy máshogy – értékesítsék a fekete piacon.
Joggal nevezhetnénk felháborítónak a helyzetet. Ami viszont talán ennél is felháborítóbb, hogy ezt számos könyvesbolt (és alkalmazottaik) vállrándítással tudomásul veszik. Sőt, amikor említésre kerül, hogy de van ahol elfogadják, újabb vállrándítással közlik, hogy ők elintézték maguknak. Majd végignézik beletörődően, hogy kisétálok, közölve, hogy akkor én máshol fogok majd könyvet venni. Érdekes üzleti szellemiség, ami azt a – nyilván téves – üzenetet hordozza, hogy mégsincs akkora bajban a könyv piac, hiszen a könyvesboltok megengedhetik ezt a fajta beletörődést néhány vásárló elvesztésébe. De ez nem ide tartozik.
Szerencsére azért vannak olyan könyvesboltok, mint például az Anima Könyvesbolt hálózat, akik a könyvet is kultúrának tekintik. Persze lehet talán, hogy a feltüntetett idézet jegyében a könyv árusítást tekintik kulturális intézményi szolgáltatásnak. Minden esetre itt elfogadják a kultúra utalványt könyvek vásárlásakor. Sőt ha valaki halmozni szeretné az élvezeteket, és újabb forintokat megspórolni, akkor rendelje meg előbb a könyvet az Interneten, hogy további kedvezményt halmozzon fel.
Természetesen szívesen reklámoznék itt másik könyvesboltot is, ahol elfogadják a kultúra utalványokat, de sajnos nem tudok másikról. Aki esetleg ismer ilyet, az jelezze bátran, hogy összeállhasson egy bővebb lista.
Ez most meglehetősen fotózás mentes íromány lett, de egyrészt próbálom nem túlzásba vinni, másrészt pedig a könyv címszó alatt fellelhető pár korábbi írás fotózással kapcsolatos könyvekről, ami ha nem is közvetlenülk, de felveti a téma fotózáshoz is fűződő kapcsolatát. És persze azt is említhetnénk a kultúra címszó alatt, hogy egyes emberek talán szívesen vásárolnának otthonukba értékes fotográfiákat, hogy abban éppúgy gyönyörködhessenek a mindennapokban, mint mikor elmennek egy múzeumi kiállításra. De ennek sajnos olyan mértékben nincs kis hazánkban kultúrája, hogy nem is nagyon fordul meg az emberek fejében, hogy egy fotót műtárgyként, mégkevésbé, hogy a kultúra részeként kezeljenek. De ez innentől egy másik történet….lesz.
