Sok területen nehéz állást keresni ma Magyarországon, de fotóriporterként sok más szakmánál nehezebb dolga van az embernek.
“Szabad állás nincs. Ahol nincs létszám stop, ott leépítés van.” – szokták mondani
Sajnos ez a mai magyar valóság a sajtó álláspiacon. Bár a sajtóban álláspiac nem is nagyon létezett soha. Ez egy eléggé zárt szakma, ahol szinte mindenki ismer szinte mindenkit, és ha valahol szükség van új emberre, akkor mindenkinek van egy pár ismerőse, akit meg lehet kérdezni. És mivel szinte mindenki ismer szinte mindenkit, így hamar elkel hirdetések nélkül minden állás. Bár nekem sikerült már – ráadásul nagyon jó helyen – állást találnom hirdetés útján, ez mégis igen ritka helyzet volt, és az utódlásom később már ott is hirdetés nélkül zalott le. Igaz többek között én magam is ajánlottam az üresedő helyre ismerősöket.
A válság annyival “izgalmasabbá” tette a helyzetet, hogy sorra szűnnek meg lapok és vele fotóriporteri státuszok. Az előtte is igencsak véges számú állásokból egyre többet szüntetnek meg, fokozva ezzel a keresők tömegét, és a helyek hiányát. A pénzügyi helyzet miatt vékonyodnak az újságok, csökkennek a példányszámok, és a reklámbevételek, ami további elbocsátásokat és munkanélküliséget eredményeznek. A minőség romlására most nem térnék ki, mert ez most egy munkaügyi post.
Sajnos nem légbőlkapott ötlet ihlette ezt az írást, én is állást keresek. A hónap végén megszűnik eddigi munkahelyem, és most kénytelen vagyok a fent vázolt helyzetben új munkahelyet keresni. Nem vagyok az önreklám nagy híve, de kénytelen vagyok beismerni Henry ford híres mondásának igazságtartalmát: “Reklám nélkül csak a jegybankban tudnak pénzt csinálni”. Ahogy azt is kénytelen vagyok elismerni, hogy “a pénz nem boldogít, de azért megnyugtat”. Bár hozzátenném, hogy válság idején különösen igaz ez, és a túléléshez nélkülözhetetlen is.
Egyelőre még nem vagyok kétségbeesett, addig még van egy kis időm, és nem is tervezem, hogy kétségbeesésem itt osszam meg. A blog nem alakul majd át valami munkanélküli naplóvá, sőt nem fog megszületni álláskeresésem kronológiája sem. De ha már van ez a blog, és olyan lelkesen látogatják az emberek, akkor azért megosztom, hogy jelenleg elég sok munkát ad kitalálni, hogy merre tovább, és nem utolsó sorban a blog tematikájába is illik ez a kellemetlen tapasztalat.
Akinek véleménye van, az nyugodtan kommentelhet, de az esetleges állás ajánlatokat inkább e-mailben küldje, aki tud valami ötlettel szolgálni.
